Dúsgazdag városi gerilla

1974. február 4-én a kaliforniai Berkeley-ben három fegyveres tört be abba a lakásba, amelyet a húszéves Patricia Campbell Hearst egyetemi hallgató és huszonhét éves barátja, Steven Wedd bérelt. A férfit egy palackkal leütötték, a kék pongyolás lányt pedig magukkal hurcolták, majd rejtekhelyükön egy tágas ruhásszekrénybe zárták.

Két nappal később „kommüniké” érkezett a KPFA rádióhoz. Szerzői tudatták, hogy a leányt ők, a Szimbiózis Felszabadító Hadsereg (Symbionese Liberation Army, rövidítve: SLA) tagjai rabolták el.

Az emberrablás óriási szenzációt keltett az Egyesült Államokban, de külföldön is, mivel az áldozat a könyörtelenségéről és elvtelenségéről ismert sajtócézár, a multimilliomos William Randolph Hearst unokája volt. (Hearst életéről és pályafutásáról szólt a minden idők legjobb filmjének kikiáltott Orson Welles-film, a Kane polgártárs.)

Patty és Tania

A leányt fogva tartó illegális szervezetet akkor még az FBI sem nagyon ismerte. Egy prostituált kirablásáért elítélt, majd a Soledad börtönből megszökött férfi, Donald DeFreeze alapította városi gerillaszervezetként, amely nem kisebb célt tűzött maga elé, mint a hatalom megszerzését az Egyesült Államokban. Ehhez képest összesen nyolcan voltak, s noha a csoportnak erősen a feketék felszabadításáért küzdő szervezet jellege volt, a nyolcak közül egyedül az alapító volt afroamerikai.

A „hadsereg” ideológiája Roger Debraytől Mao Ce-tungig és az uruguayi tupamarókig terjedően számos forradalmár és városi gerillamozgalom tanain, gyakorlatán alapult. Zavarosságát mi sem mutatta jobban, mint kiáltványuk bevezető mondata: „A szimbiózist mi úgy határozzuk meg, mint olyan különféle testek és organizmusok testét, amelyek mély és szerető partnerségben élnek a testben mindenki érdekében.” Maga DeFreeze „Cinque táborszernagynak” nevezte magát. (A névadó Cinque egy hajón 1829-ben kitört rabszolgalázadás vezetője volt.) Mindez egyébként közvetlenül a vietnami háború befejezése után, a Watergate-ügy kezdetével egy időben történt.

Néhány nappal később kiderült, hogy az unoka elengedéséért elrablói nem pénzt követelnek Hearst nagypapától, hanem egyik elfogott társuk szabadon bocsátását. Amikor megértették, hogy a hatóságok ehhez nem járulnak hozzá, az SLA azt követelte, hogy osszanak szét élelmet Kalifornia szegényei között hetvenmillió dollár értékben. A család azonban csak hatmilliót volt hajlandó áldozni erre a célra. Az ingyenélelemért sorban állókat az állam kormányzója, Ronald Reagan a „törvénytelenség segítőinek és cinkosainak” bélyegezte.

Sajtókonferencia sajtókonferenciát követett, amelyeken az SLA újabb és újabb üzeneteit, kiáltványait is felolvasták, aztán március 10-én úgy döntöttek, hogy többé nem biztosítanak nyilvánosságot a terrorszervezet felhívásainak. Közben megszólalt maga Patty is (a családban így nevezték). Előbb csak azt közölte egy hangszalagon, hogy él, pár nappal később már azt ajánlotta, hogy osszák ki a kért élelmet, végül megtagadta családját, amelynek tagjait „disznó Hearstöknek”, a pasiját pedig „szexista disznónak” nevezte, egyben bejelentette, hogy felvette a Tania nevet, és csatlakozott a forradalmárokhoz.

(A nevet Che Guevara barátnőjétől és harcostársától, egy állítólagos Stasi-ügynöktől kölcsönözte.)

Hamis nyomon

A család úgy vélte, hogy szegény lányt kényszerítették erre a nyilatkozatra. Az igazi szenzáció azonban április 15-én robbant, amikor fegyveresek kiraboltak egy San Franciscó-i bankot, és a biztonsági kamerák rögzítették Patriciát, amint egy M1 gépkarabéllyal sakkban tartja a pénzintézet alkalmazottait. Ekkor jelent meg a multimilliomos unoka képe a Szövetségi Nyomozó Iroda „most wanted” (leginkább keresett) bűnözőinek plakátjain.

Az SLA néhány tagját, köztük a vezért elfogták ugyan, „Tania” és több társa azonban jól konspiráltak. Az FBI háromszáz ügynöke másfél évig kereste őket, hiába. Voltak ugyan olyan bejelentések, hogy Pattyt látták Hongkongban, Mexikóvárosban, Algériában, Kubában, egy Los Angeles-i autópályán, Tennesseeben egy dombon, egy coloradói kávézóban, de ez mind hamis nyom volt.

Az FBI-nak nem „jöttek be” a szökevények felkutatásánál bevált módszerek. Hiába figyelték a Hearst család otthonát, telefonjait, a lány nem jelentkezett. A nyomozóirodának nem sikerült a földalatti szervezetbe való beépülés sem. Ezenkívül „Tania” és társai gyakorta változtatták lakóhelyüket. 1975. szeptember 18-án buktak csak le. Letartóztatásakor Patricia Hearst megmondta a nevét, de foglalkozásaként azt diktálta be, hogy „városi gerilla”.

Ügyvédje a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy védencét agymosásnak vetették alá, és hogy az úgynevezett Stockholm-szindrómában szenvedett. (Ezt a paradox pszichológiai állapotot első ízben 1973-ban írták le, amikor egy stockholmi bankrablás során ejtett túszok hatnapi fogság után érzelmileg már elrablóikhoz kötődtek.) Ez azonban nem hatotta meg a bíróságot, kivált, hogy Patricia, bár elhatárolódott az SLA-tól, nem volt hajlandó társai ellen vallani.

Agymosás volt?

1976. március 20-án bankrablásért, bűnrészességért és még számos más címen 35 évi börtönre ítélték. Ám ezt csaknem azonnal hét évre csökkentették. Az elítélt csak 22 hónapot töltött rács mögött, mert 1979-ben Jimmy Carter elnök kegyelemben részesítette. 2001. január 20-án, a Fehér Házból való távozása napján Bill Clinton végképp törölte büntetését.

További incidenseket megelőzendő, kiszabadulása után családja testőrt rendelt a lány mellé. A dolog oly sikeresnek bizonyult, hogy nem sokkal később Patty nőül ment könnyen megjegyezhető nevű testőréhez, Bernard Shaw-hoz. Patricia Hearst Shaw és férje azóta két lányukkal és díjnyertes francia buldogjukkal a New York állambeli Garrisonban él. Számos könyv jelent meg Patriciáról, és maga is több könyv megírásában vett részt. Főfoglalkozása azonban a filmszínészet. Tucatnyi játékfilmben és szappanoperában (Cry-Baby, Son of the Beach, Boston Common) stb. játszott kisebb-nagyobb szerepeket.

Néhány éve a talán legrangosabb amerikai talkshow-ban válaszolt Larry King kérdéseire. A többi között kijelentette, hogy az SLA terroristacsoportként működött, amely „forradalmi akciókat” hajtott végre; ilyen volt a bankok „kisajátítása” is. Lényegében elismerte, hogy annak idején agymosáson esett át, de részletekbe nem bocsátkozott. Egy néző kérdésére azt mondta: szeptember 11-e döbbentette rá a terrorizmus veszélyére.