Die Presse: Nacionalista tombolás Orbán Magyarországában
Orbán veszélyes játékot folytat – hangsúlyozza a Die Presse által közölt tanulmányában Anton Pelinka, a CEU professzora. Rámutat, hogy Magyarország jelenleg nem diktatúra, de az Orbán-kabinet a demokrácia kereteit feszegeti.
A stabilitáshoz nem elegendő feltétel a választási sikerre és a parlamenti többségre hivatkozni. Az alkotmány feladata, hogy megszabja a játékszabályokat, és arról hosszan lehetne vitázni, hogy a magyar alaptörvény megfelel-e rendeltetésének. A fő azonban az, hogy széles konszenzuson alapuljon, ideértve az elkerülhetetlen kompromisszumokat – vagyis, hogy a társadalom és az állam alapja legyen, és itt már van helye a bírálatnak.
Az orbáni alkotmány nem egyetértésre épül, a kétharmad ugyanis nem teszi szükségtelenné, hogy ne csupán egyetlen párt fogadja el. A miniszterelnök eljárása inkább arra emlékeztet, amikor a kommunista egységpártok rákényszerítették a lakosságra (nem demokratikus) alaptörvényüket. Magyarországon a hatalmon lévő többség nem hajlandó, illetve nem képes kompromisszumra, és ez ad alapot a kritikára.
Természetesen alapvetően nagy-nagy borúlátással kell vélekedni az Alkotmánybíróság kompetenciájának bárminemű korlátozásáról. Egészen nyilvánvaló, hogy nem lehet a bal- és a jobboldal közötti viszályként értelmezni a vitát arról, miként járt el Orbán az alkotmány kapcsán. A baj nemcsak az, hogy a módosítás egyes pontjai egyértelműen pártpolitikai megfontolásokat tükröznek. Ennél is súlyosabb azonban, hogy a magyar kormány megsemmisítéssel fenyegeti a rendszerváltáskor kialakult egyetértést, ami pedig az országot a demokratizálódás egyik mintaképévé tette.
A hatalmon lévő többség úgy tesz, mintha mindent elölről kellene kezdeni, mintha a demokratikus átalakulás nyitánya a Fidesz 2010-es győzelme lenne. Ez nem csupán történelmi képtelenség, hanem szétrombolja a demokrácia alapjait is. A konszenzus szétverését a nacionalista tombolás kíséri, ami nem illik az egység Európájába. A magyar vezetés retronacionalizmust testesít meg, ám az ellentétben áll az európai egyesülés szellemével. Az európai közösségnek nem lehet szüksége az ilyesfajta nacionalizmusra, az EU-ban eltűnnek a belső határok, Orbán viszont egyre-másra a nacionalista kártyára játszik, lásd a külföldiek földszerzését vagy a külföldi bankok szerepét.
Magyarország nem lesz sokáig az egyesült földrész része, ha közben veszedelmes külföldként állítja be a kontinenst. És az Orbán-kormány számára nem lesz könnyű átírni a történelmet: a magyar demokrácia 1990-ben, és nem 2010-ben született. A miniszterelnöknek sokkal inkább arra kell ügyelnie, hogy a Fidesz második győzelmének éve ne a magyar demokrácia hanyatlásának kezdeteként vonuljon be a történelemkönyvekbe.
