Diadalmasan menetelnek az oroszok - és Európa tapsol

A május a diadalmas győzelmek hónapja volt Moszkvában.

7-én beiktatták Oroszország második szabadon választott elnökét, Dmitrij Medvegyevet. 8-án az állami duma miniszterelnökké választotta Vlagyimir Putyint. 9-én – tizenhét év óta először – nagyszabású, „erőt sugárzó” katonai díszszemlét tartottak a Vörös téren. 14-én a szentpétervári Zenit Manchesterben 2 : 0-ra legyőzte a glasgow-i Rangerst, s ezzel elnyerte az UEFA-kupát. Az orosz ortodox egyház szóvivője kijelentette: ez a labdarúgó-győzelem is Oroszország újjászületését tanúsítja. Azután egyre csak folytatódott a győzelmek sora. KULCSÁR ISTVÁN helyszíni beszámolója.

A Zenit győzelmét az utcákon fél éjszaka ünnepelték a szentpéterváriakért és csapatukért nem feltétlenül rajongó moszkvaiak. Alig néhány nappal később aztán már hajnalig repültek a magasba a főváros sugárútjain, terein a petárdák és a söröskorsók annak tiszteletére, hogy az orosz jégkorong-válogatott tizenöt év után lemosta a gyalázatot, ismét világbajnok lett, miután 2 : 4-ről fordítva 5 : 4-re legyőzte Québecben az örök ellenfél, Kanada válogatottját. Ekkor azonban még hátravolt egy talán még nagyobb feladat: az ilyenkor szokásos botrányok, verekedések, sebesültek, letartóztatások tucatjai nélkül lebonyolítani a moszkvai Luzsnyiki Stadionban a brit bajnokok ligájának döntőjét a Manchester United és a londoni Chelsea csapata között.

Rohamtervek

És Moszkva rákészült. Már hetekkel korábban részletekbe menő tervet dolgoztak ki a mérkőzés zavartalan lebonyolítására. Néhány nappal a nagy esemény előtt magának Rasid Nurgalijev belügyminiszternek a vezényletével a rendőrség és a belügyi csapatok közös (had)gyakorlatot tartottak a Luzsnyikiban. Az ötvenezer brit szurkoló (divatos orosz szóval: fanatikus) elszállásolására rohamtervet dolgozott ki a vendéglátóipar. Nagyot alakított a közlekedés is. A két csapat drukkereinek balhéit megelőzendő, már a levegőben szétválasztották őket. A Manchester United híveit hozó különgépek a domogyedovói reptérre érkeztek, míg a londoniak charterei Seremetyjevóra. Ahonnan aztán rendőri felvezetéssel és őrizettel vitték őket autóbuszokon a szállodájukba, méghozzá zavartalanul, amit a hatóságok úgy értek el, hogy az egyébként reggeltől estig tartó dugóktól szenvedő Moszkvában a meccset megelőző és követő napon a főútvonalakat lezárták, illetve a különbuszoknak tartották fenn.

Minden, a döntőre érkező angol szurkoló mellé (akik ebből az alkalomból vízum nélkül utazhattak be Oroszországba) nem állíthattak ugyan rendőrt, de azért ez majdnem sikerült. Esetleges összekeveredésüket, illetve összeverekedésüket megakadályozandó, akár egy polgárháborús kísérlet felszámolására is elegendő számú hatósági közeget vontak össze Moszkva központjában. A Vörös tér bejáratánál tízesével sétáltak az egyenruhás rendőrök, a terepszínű öltözéket viselő rohamrendőrök meg a fiatal, alighanem angolul jól beszélő rendőrtisztnők. Az átépítés alatt álló Moszkva Szálló előtt parkoló buszokban további jó néhány tucat zsaru szundikált, bevetésre készen. De láttam itt rabomobilokat és tűzszerészek autóit is. (Vajon mitől tartottak a hatóságok?) Kissé távolabb, a Manyezs téren és a Tverszkaja (korábban Gorkij) utcán két lépést sem lehetett tenni anélkül, hogy rohamrendőrökbe ne ütközzön az ember. (A brit szurkolók később a televíziókban nyilatkozva itt-ott panaszkodtak ugyan a túlzott hatósági jelenlétre, de egyöntetűen azt mondták, hogy a rendőrök mindenütt készségesek és barátságosak voltak velük.)

Sztálin a gum-ban

Magára a Vörös térre csak fémkereső kapukon át lehetett bejutni. A brit szurkolóknak, akik már a repülőtéren usankát, vagyis füles prémsapkát öltöttek (május végén!), itt újabb echte orosz élményben lehetett részük: a tér bejáratánál maga Vlagyimir Iljics Lenin, minden bolsevikok vezére és II. Miklós, minden oroszok cárja sétálgatott nagy egyetértésben, és fényképezkedett velük néhány rubelért. Később feltűnt egy harmadik hasonmás is, Joszif Visszarionovics Sztálin személyében. A csizmát, a generalisszimuszi váll-lapot és a Szovjetunió Hőse aranycsillagát viselő vezért néhány perccel később a közeli GUM-ban láttam viszont, Sztálin elvtárs éppen oda igyekezett, ahova a pártfőtitkár is gyalog jár: az ingyenvécébe.

Pezsgő és kaviár

A mai GUM egyébként a világon talán egyedülálló jelenség. Háromszor két, hosszú, zárt utcáján, három szinten kizárólag a legnagyobb és legdrágább világcégek – a Marina Rinaldi, a Prada, a Hermes, a Dior, a Pierre Cardin, a Cartier, a De Beers és a többi – butikjai sorakoznak. Ám legfeljebb minden harmadikban-negyedikben sikerült felfedeznem érdeklődőt. Az áruház futópályányi csemegerészlegében tízféle olasz szalámit, húszféle pastát, európaiak számára ismeretlen déligyümölcsöket, kézi készítésű belga pralinét, harmincféle francia mustárt, olajat, öntetet árulnak, ritka tengeri halak, rákok, kagylók, csigák garmadát kínálják.

Pofon a pályán

Az 56 grammos üvegdobozban forgalmazott fekete kaviár ára magyar pénzre átszámolva 70 ezer, míg egyik-másik francia pezsgő palackja 170 ezer forintba kerül. Mindez persze az orosz újgazdagoknak szól, a brit szurkolók „ellátmánya” legfeljebb arra volt elegendő, hogy a sétáló- és bóvliárusító utcává alakított Arbatról egy Putyint és immár vele együtt Medvegyevet ábrázoló matrjoskababát vigyenek haza szuvenírként.

Moszkva járdái tiszták, akár a patika pultja: eldobott papírt, csikket szinte nem lehet látni; a házak falai (a külvárosokban is) csaknem teljesen mentesek a graffititől. A metró zsúfolt, sőt agyonzsúfolt, annak ellenére, hogy a sűrűn közlekedő szerelvények nyolc-nyolc vagonnal futnak be a meghosszabbított állomásokra. 300 kilométeres hálózata egyébként évente 10-12 kilométernyivel gyarapszik, vagyis jó másfélszer annyival, mint a budapesti metró egész első szakasza. Persze van miből. Csupán tavaly 71 milliárd dollárnyi külföldi beruházás érkezett Moszkvába, amelynek idei költségvetése 50 milliárd dollár, ami nagyjából azonos New York büdzséjével. (A szibériai olaj és gáz után jórészt itt fizetik az adót.) A városban bontják az ötszintes „hruscsovkákat”, s a panelházak helyén egymás után épülnek a 30-40 emeletes és még magasabb toronyházak. Rendszerint határidőre, de persze nem a nyugdíjasoknak. Egy négyzetméter lakóterület ára 5000 dollárnál kezdődik, jobb helyeken azonban 10 vagy akár 20 ezer dollár is lehet.

Magának az UEFA-döntőnek, kivált, hogy – főként a rendkívül magas szállodai árak miatt – a vártnál kevesebb angol szurkoló érkezett az orosz fővárosba, negatív volt a pénzügyi mérlege. Jóval nagyobbnak bizonyultak a biztosítás és más feltételek megteremtésének költségei, mint a belépőkből és az UEFA-tól származó bevételek. Csak a szállodások, a vendéglősök, a kereskedők taroltak. Viszont nem volt rendzavarás, verekedés, mindössze egyetlen pofon csattant el. Az is a pályán: játékos adta játékosnak a mindent eldöntő tizenegyesrúgások előtt. Az orosz ortodox egyház most nem nyilatkozott ugyan, de így is világos: Moszkva újabb erkölcsi diadalt könyvelhetett el. És ezzel is jelentősen javult az esélye arra, hogy elnyerje a 2020-as nyári olimpia megrendezésének jogát.

Gyima is nyert

Aztán újabb orosz győzelem: Belgrádban az Eurovízió dalfesztiválját – a magyar Edvin Marton segítségével – az orosz Gyima Bilan, s ennek köszönhetően a jövő évi verseny megrendezésének jogát Moszkva nyerte el. Végül: május legutolsó napján Brüsszelben olyan döntés született, hogy a 2013. évi Universiadét az oroszországi Kazanyban tartják meg.