Csőbe húznak minket az oroszok
Jobb felől üt, nekem fütyül, bal felől üt nekem fütyül - mondhatná az ismert verssor mintájára az orosz elnök az új gázvezetékek építése körüli fejleményeket látva. Az Európai Unió által erőteljesen szorgalmazott, az egyoldalú orosz gázfüggést csökkenteni hivatott Nabucco csővezeték körül az utóbbi hetekben inkább szaporodni látszanak a kérdőjelek, miközben Moszkva teljes hatalmi súlyával a neki kedves projektek irányába tolja a kaukázusi és közép-ázsiai termelőket. Egyre biztosabbnak látszik, hogy az oroszok megkerülhetetlenül a spájzban maradnak.
Óvatosan fogalmazva is komoly kihívásnak tekinthető egy olyan vezeték tervének végrehajtása, amelyről még nem tudjuk, pontosan merre is megy majd, honnan és milyen mennyiségű gázt tud majd szállítani, egyáltalán vannak-e elegendő források a termelő országokban, végül pedig lesz-e hoszzútávú partneri elkötelezettség a kiszemelt országokban. Ezt póbálta kideríteni a magyar kormányfő is a közelmúltban Azerbajdzsánban és Türkmenisztánban tett látogatásán, de információink szerint nem lett sokkal okosabb, mint előtte. Egyik ország vezetői sem voltak hajlandóak ígéretet tenni a nyitott kérdésekben és elkötelezni magukat a Nabucco mellett.
Ebben alighanem szerepet játszott az is, hogy nem sokkal korábban Medvegyev elnök is járt náluk, és ajánlatot tett teljes gázkészletük hosszútávú felvásárlására. Cserébe nem csupán a jelenleginél sokkal magasabb árat ígért, hanem politikai támogatást is az ottani vezetőknek. Azerbajdzsánnak ez jól jöhet az örményekkel fennálló területi viszályában, és sejthetően a türkmén elnök is szívesen fogadta a burkolt biztatást autokratikus rendszerének fenntartására. Ráadásul Oroszország hagyományos partner és jelenleg az egyetlen, amely vezetékkel köti össze őket a külvilággal.
Ez utóbbi tényező ugyanakkor számukra a legfontosabb érv a Nabucco mellett is. Az egyoldalú függés nem csupán az EU-t izgatja, de a kaukázusi és közép-ázsiai országokat is. Ahogy Bayer Mihály, a Nabucco-projekt utazó nagykövete fogalmazott, a másfél évtizede függetlenné vált országok eljutottak oda, hogy má rnem akarnak egyetlen pólustól függni, és ebben szükségük van Európára. Szerinte erre lehet építeni, segítséget adni nekik a technológiai fejlődésben, az oktatás, egészségügy fejlesztésében stb. Ezért cserében együttműködünk a gázüzletben.
Helyzetünket nem könnyíti, hogy a Gazprom is nagyon elszánt, mert a stratégiai szempontokon túl üzletileg is szüksége van az új gázforrásokra ahhoz, hogy teljesítse vállalt szállítási kötelezettségeit. Ráadásul Kína is nyomul Közép-Ázsiában, óriási energiaéhsége hatalmas pénztartalékokkal párosul. Rövidesen elkezdik egy feléjük irányuló vezeték építését, amelynek teljes kapacitása akár kétszerese lehet a Nabuccoénak.
A realitásokat elemezve érthető, hogy egyes szakértők véleménye szerint hamarosan üzletileg és fizikailag is eggyé válhat a Nabucco és a Déli Áramlat gázvezetékprojekt. Szerintük a Nabucco tagjai nem lehetnek biztosak abban, hogy eladói oldalon megvan a lehetőség és a készség a 31 milliárd köbméter kapacitásúra tervezett vezeték feltöltésére. Ezt csak akkor remélhetik, ha biztos gázeladóra találnak; ilyen ma csak egy van, az orosz Gazprom. A vele való társulással azonban az európai vevőknek le kellene mondaniuk arról, hogy a Nabuccón keresztül orosz részvételtől függetlenül jussanak gázhoz. Márpedig a projekt létrehozásának éppen ez volt a célja.
A két projekt összekapcsolásának irányába hat, hogy a Nabucco terv vezetője, az osztrák OMV előlépett a Déli Áramlat ausztriai felelősévé. Egy szoros szál ugyanis már összekapcsolódott a Gazprommal, fele-fele arányban tulajdonolják a baumgarteni gázkereskedelmi központot, amely egyszerre lesz európai elosztója a Déli Áramlat és a Nabucco gázának is.
