Csincsillák és lobbisták

Ana Šarić a zágrábi egyetem bölcsészettudományi karán végzett, majd marketinges lett a villamosiparban. Akkor vágott bele az önálló vállalkozásba, amikor megismerkedett Tomislav Karamarkóval, a jelenleg kormányzó jobboldali HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) egyik vezéralakjával, akit éppen akkor választottak pártelnöknek. Šarić Drimia nevű vállalkozásának jól ment. Sőt, bővült, méghozzá fodrászszalonnal, majd a házi kedvencek is kaptak nyugalmas menhelyet a zsibongó főváros kellős közepén. A cég a háziállatok jogainak hangos szószólója lett, és a Csincsillák mindenekfelett! szlogenje számos horvát újságban jelent meg.

Később összeházasodott Tomislavval, és immár Ana Karamarko néven szerepel a horvát közéletben, amely nem győz csodálkozni azon, hogy az említett cég hogyan tudott hirtelen váltani és egyszeriben tanácsokat osztogatni az energiapiac alakulásáról, elemezve annak médiavetületét is. Pedig erről is volt szerződés, méghozzá a Peritus nevű céggel, amely legalább két éven át havi 2500 euróval jutalmazta Ana cégének tanácsait. A Peritus tulajdonosa egy bizonyos Josip Petrović, akit a horvát média csak úgy emleget, mint a magyar Mol lobbistáját. Zágrábban azt is tudni vélik, hogy a Peritus bevételeinek legfontosabb forrása (85 százalék) a magyarországi olajvállalattól származik. Ana Karamarko cáfolta, hogy bármi köze lenne a Molhoz, és azt is határozottan állítja, hogy megszűnt a szerződése a Peritusszal, amint férje, Tomislav az új horvát kormány első elnökhelyettese lett.

Minderről a horvát közvélemény úgy szerzett tudomást, hogy a Nacional című politikai hetilapnak valaki névtelenül elküldte a Drimia és Peritus cégek közötti tanácsadói szerződés fénymásolatát. A lap főszerkesztő-helyettese, a téma szakértője (ő jegyezte azt a korábbi cikket is, amely szerint külföldi ügynökök figyeltek meg horvát minisztereket és az INA igazgatóbizottsági tagjait) azt mondta, hogy a névtelen forrás a szerződésmásolatot elküldte több horvát újsághoz is, de a többiek azt rejtélyes módon nem hozták nyilvánosságra.
Az említett Josip (másutt csak becenevén, Jozóként emlegetett) Petrović akkor került rivaldafénybe, amikor kiderült, hogy az éppen szabadlábon levő volt horvát miniszterelnök, Ivo Sanader mellett ő is tanúskodott Londonban az Ina–Mol-ügyben indított döntőbírósági perben.

Csak emlékeztetőül: bonyolult nemzetközi pereskedés folyik a horvát és a magyar olajtársaság között. Ennek kimenetelétől függ, ki fogja valójában irányítani az Inát. Jelenleg a Mol van helyzetben, de a horvát fél azt állítja, hogy az irányítási jogot korrupcióval szerezte meg. Ez a hírhedt Sanader–Hernádi ügy, amelynek lényege, hogy a Mol vezére állítólag több millió eurós kenőpénzt adott egy zágrábi étteremben az akkori horvát miniszterelnöknek annak fejében, hogy a Mol megszerezze az Ina irányítását. Sanadert egyszer már elítélték (nem kizárólag ebben az ügyben), de a felsőbb bírósági instancia újratárgyaltatja az ügyet. Így kerülhetett Sanader Londonba.

Az egyik mellékszereplő, Petrović háttértevékenységével kapcsolatban a horvát média egy Mol-beli jogi tanácsadóra, Fodor Ilonára hivatkozik, aki a Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság előtt tavaly ősszel tett tanúvallomást. A Nacional szerint Fodor megerősítette az Ina érdekeit védő amerikai ügyvédi iroda képviselőinek, hogy létezik szerződéses viszony Petrović és a Mol között.

Tegyük hozzá, hogy korábban a Mol kommunikációs igazgatója azt mondta: a Nacional komolytalan lap, a cikk értesülései pedig olyan szinten alaptalanok, hogy nem is akarnak rájuk reagálni.

Mindenesetre a médiaértesülések óriási botrányt okoztak az amúgy is szinte működésképtelen horvát hatalmi koalícióban. Az csak normális parlamenti reagálásra vall, hogy az ellenzékbe szorult szociáldemokraták Tomislav Karamarko azonnali lemondását követelik felesége enyhén szólva is furcsa szerződése miatt. Hazaárulást is emlegetnek, hiszen az Ina nemzeti ügynek számít, stratégiai vállalatnak. Ettől még azonban nem főne a feje a Horvát Demokratikus Közösségnek, amely a hatalmi többség legfontosabb politikai ereje. Az már komolyabb, hogy hasonlóan vélekedik a velük együtt kormányzó Most (Híd) párt, amely a választások utáni alkudozásokban végül is a HDZ és nem a szociáldemokraták mellett döntött. A királycsináló vidéki polgármesterek, ispánok ideológiailag meghatározhatatlan csoportja Božo Petrov pszichiáter vezetésével azóta olyan helyzetbe került, hogy szinte megszűnt a kommunikáció a HDZ-vel. A Most (Híd) a Mol ellen folytatott nemzetközi döntőbírósági tárgyalás folytatása mellett van, Karamarkóék viszont a peren kívüli megegyezés hívei.

Az alig száznapos horvát kormány berkeiben uralkodó zűrzavarra utal az is, hogy a hatalmi hármas harmadik szereplője, Tihomir Orešković miniszterelnök, akit a HDZ hozott haza Kanadából kormányfőnek, kezd függetlenedni, azaz végezni az alkotmány által megszabott feladatait. Így viszont rendszeresen szembekerül a kormány erős emberével, Karamarkóval.
Már a miniszterelnök menesztéséről szivárogtattak ki híreket, amikor berobbant a Karamarko-féle botrány. A parlamenti ülésszakon elszabadult a pokol. A Most képviselői kivonultak az ülésteremből, a szociáldemokraták csak Karamarko visszahívásáról hajlandóak tárgyalni és a miniszterelnök hallgat. Egyre inkább érik az előrehozott választások gondolata.

A HDZ elnöke számára a legrosszabb pillanatban jött a felesége botránya. Még a kormányban sem tudott teljhatalomra szert tenni, pedig a megszerzett mandátumok száma alapján ez megilletné. Csak azért nem ő a miniszterelnök, hanem a horvátul akadozva beszélő kanadai üzletember, Orešković, mert a mérleg nyelvét játszó Mosttal csak így tudtak közös kormányt alakítani. Ráadásul május végén tisztújítás vár rá a pártjában, ott is gyengítheti pozícióját a botrány. Még tovább bonyolítja a dolgokat Kolinda Grabar-Kitarović államfő, aki a HDZ jelöltjeként nyert az elnökválasztásokon, de mindinkább úgy viselkedik, mintha még egy hatalmi ág lenne az országban.

Végül a HDZ–Most kormány azzal próbálta meg a hét végén a villámhárítást, hogy Karamarko kiszállt az INA ügyből és azt a miniszterelnök maga vette a kezébe. Közben Karamarkóék a kultúra és az emlékezetpolitika terén keményen nyomulnak. Főleg a revizionista nézeteiről (ami Horvátországban a fasiszta Független Horvát Állam szerecsenmosdatásából áll) ismert kulturális miniszter, Zlatan Hasanbegović tarol a pályán: mindenkit menesztenek vagy távozásra kényszerítenek, aki nem ért egyet a szélsőjobbos értékekkel. Az egyik legismertebb áldozat, a rijekai színház immár volt igazgatója, az egyik legismertebb horvát avantgárd rendező Oliver Frljić, a horvát Alföldi Róbert.