Családban marad

Jelen pillanatban több mint valószínűnek látszik – ami természetesen még változhat –, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltségéért vívott küzdelemben Hillary Clintonnak nem lesz esélyes kihívója. Egy New Hampshire államban végzett felmérés során a megkérdezettek 66 százaléka vélte úgy: neki van a legjobb esélye arra, hogy a 2016. évi elnökválasztáson legyőzze republikánus ellenfelét. A válaszolók 68 százaléka szerint Mrs. Clinton rendelkezik a legtöbb tapasztalattal ahhoz, hogy jó elnök legyen. „Ő a legtapasztaltabb és legrátermettebb személy azok közül, akiket jelölhetünk” – jelentette ki Sarah Kovner, a Demokrata Párt egyik első számú pénzügyi támogatója és adománygyűjtője. De még az ellentáborhoz tartozó Henry Kissinger is hasonló véleményen van. „Igen, ő alkalmas erre a tisztségre” – nyilatkozta a Der Spiegelnek az amerikai politika nagy öregje. A majdani demokrata elnökjelölt választási esélyeit növeli az amerikai gazdaság viszonylag jó állapota, a csökkenő munkanélküliség.

Ami Hillary Clinton programját illeti, abból elsősorban szociális elképzeléseit (betegbiztosítás, segélyek), a családok megsegítését és a nők tényleges egyenlőségének megvalósítását láttatja, míg a külpolitikában, a nemzetbiztonság terén meglehetősen héjanézeteket vall. Noha annak idején külügyminiszterként ő volt az élharcosa az Oroszországgal való jó kapcsolatok „újraindításának”, most éppenséggel erélyesebb fellépést sürget Moszkvával szemben Ukrajna ügyében.

A média és a közvélemény azonban alapvetően nem ezeket a kérdéseket kéri rajta számon, hanem például az egyneműek házasságára vonatkozó álláspontját. (Az Egyesült Államok lakossága e tekintetben nagyon megosztott, éppen azért Hillary Clinton fölöttébb óvatosan nyilatkozik erről.) Ám az amerikai sajtóban még ez is jobbára másodrendű téma a jelölt (illetve formailag egyelőre önjelölt) olyan, Európában elhanyagolható körülménynek számító tényezői mellett, mint például nagymamasága. Előny-e az, úgymond, hogy ilyen minőségében másoknál jobban érti a családok, az asszonyok gondjait, vagy ellenkezőleg: felhívja a figyelmet idős korára? (Az elnökválasztás évében tölti be hatvankilencedik életévét.)

Ellenfelei újabban azt vetik szemére, hogy külügyminisztersége idején hivatalos levelezésében nem a State Department, hanem privát e-mail címét használta, ami szerintük égbekiáltó bűn („e-mailgate”). Próbálják kikezdeni egészségi állapota miatt is. A Monica Lewinsky-ügyet viszont nem emlegetik fel, annál is kevésbé, minthogy férjének (a potenciális First Gentlemannek) az amerikai közvélemény többsége megbocsátott, mi több, kifejezetten a Hillary megválasztását segítő előnyök között emlegetik, hogy Bill Clinton a tanácsadója lehet. („Egyet fizet, kettőt kap.”)

Az utóbbi két időközi kongresszusi választás után a sebeiket nyalogató demokrata fejesek azért is támogatják Hillary Clintont, mert úgy gondolják, hogy ő hódíthatja vissza pártjuknak a főként a déli államokban elveszített szavazóit. A fehéreket azért, mert maga is déli és fehér, a feketéket pedig szociális programjának köszönhetően. Továbbá, mert – ez is amerikai jellegzetesség – leánya, Chelsea zsidó emberhez ment férjhez, és ezért feltehetően a befolyásos zsidó lobbi is nagyrészt Hillary mögött fog felsorakozni.

A jelek szerint tehát 2016 novemberében vele kell megmérkőznie annak a politikusnak, aki a következő ciklusban a Republikánus Párt színeiben akarja irányítani országát a Fehér Házból. A választási arénának ezen a térfelén se szeri, se száma az önjelölteknek. A hírek szerint ringbe száll az elnökjelöltség, majd az elnöki poszt elnyeréséért Mitt Romney volt massachusettsi kormányzó, akinek ez lesz a harmadik ilyen próbálkozása. A hadi ösvényre lépni készülők között az egyik – amerikai kifejezéssel – „élen futó” a Clinton házaspár földije, Mike Huckabee volt arkansasi kormányzó. A lehetséges jelöltek között szerepel még három regnáló kormányzó: John Kasich (Ohio), Scott Walker (Wisconsin) és Chris Christie (News Jersey), két szenátor: Marco Rubio (Florida) és Rand Paul (Kentucky), egy képviselő: Paul Ryan (Wisconsin), továbbá egy volt kormányzó: Bobby Jindal (Louisiana) – meg aki csak nem rest.

Pillanatnyilag azonban egy másik volt kormányzó, Jeb Bush látszik a legesélyesebbnek – ha ugyan meg nem gondolja magát, mert legújabban ilyen hírek is érkeznek –, aki nyolc éven át igazgatta Florida államot. Mint spanyolul is beszélő férfiú és mint egy latin-amerikai származású asszony férje, alighanem ő képes a leginkább megszólítani az Egyesült Államok mind népesebb és mind befolyásosabb latino származású közösségét, ami akár az elnökválasztás kimenetelét eldöntő tényező is lehet.

Franklin D. Roosevelt csak távoli unokaöccse volt az Egyesült Államok 20. század elején regnáló elnökének, Theodore Rooseveltnek. George W. Bush viszont a fia annak a George Bushnak, aki a 20. század végén volt a Fehér Ház lakója. Ha azonban jövőre a két elnöki klán valamelyikének a jelöltjét választják meg, még pikánsabb helyzet áll elő. Vagy Jeb Bush, tehát egy elnöki családnak immár a harmadik tagja lenne az Egyesült Államok első embere, vagy pedig Hillary Rodham Clinton, vagyis egy olyan személy, akinek korábban nem az apja és nem a testvére, hanem a férje töltötte be a világ legbefolyásosabb politikusának posztját. Ilyen még biztosan nem volt. Azonkívül az egykori First Lady még valamiben egyedülálló: ő lenne az első nő ezen a magas poszton. És ha így lesz, bármelyik klán győzedelmeskedjen is, az elnöki tisztség mindenképpen családban marad.