Campodimele matuzsálemeinek titkai
Már a külföldi média is felfigyelt arra, hogy a Latina közelében erdők, dombok között meghúzódó Campodimele lakói igen magas kort érnek meg.
A Rómától és Nápolytól egyaránt kétórai távolságra lévő település kétszáz évvel ezelőtt a senki földje volt a pápai állam és a Bourbonok uralta terület között. Ma 690 lakosa van és ezeknek 40 %-a hetven éven felüli. A várható élettartam pedig 95 év. Paradox módon a hosszú élet egyik titka a régi éhezésben rejlik. A XVIII. században akkora volt ott a szegénység, hogy még a krónikákban is rögzítették. A XIX. században az elvadult vidéken, a dombok között brigantik rejtőztek el, köztük a híres Fra Diavolo. (Robin Hoodhoz hasonló középkori útonálló). A második világháború idején itt élt a közelben Moravia, a híres olasz író és itt fogant meg benne a Ciociara című remekmű. (A magyar címe: Egy asszony meg a lánya.) Mivel pedig munka nem adódott a háború után sem, a lakosság fele elvándorolt, ki Torontóba, ahol kétezer campodimele-i még klubot is alakított Campodimele Social Club néven, valamint Londonba.
Ma, számos külföldi lap, köztük az angol Daily Telegraph, olvasóinak azt ajánlja, hogy legyenek hívei a „campodimele-i modellnek”. Az éhség, az üres gyomor így változik egészségvédelemmé a koleszterintől félő Nyugat számára. A lap tudósítója, Tracy Lawson, aki egy riportra érkezett, annyira beleszeret a faluba, hogy ott maradt olyan hosszú ideig, amíg megírta az „Egy év az örökkévalóság falujában” című könyvét.
Az egészséges levegőjű, minden ipartól mentes faluban az emberek nagyon nyugalmas életet élnek. A délutáni alvás szinte kötelező és az öregek csak estefelé jelennek meg a főtéren kis székeikkel, hogy megbeszéljék a nap eseményeit. Például, hogy milyen volt a 101 éves korában elhunyt komájuk temetése. Az asszonyok már megszokták a külföldiek érdeklődését, még tájjellegű viseletbe is öltöznek a kínai kameramanok kedvéért. A Bildnek, amelynek újságírója hosszú életük titkát akarta megtudni, elmondták, hogy az egyik titok a fa, amelyet a fejükön cipelnek haza öszvérek módjára, a dombokra felkapaszkodva. A másik, hogy ételeik alapja nagy részben a búza, a bab, az olíva. Hipermediterrán diéta kevés kávéval, kevés marhahússal, kevés sóval, sok növénnyel. Egészségük megőrzésében nagy szerepet kap az a tény is, hogy teljes szinkronban élnek a természettel, a tyúkokkal kelnek és a tyúkokkal fekszenek.
Pietro Cugini, a Sapienza professzora, aki a kilencvenes években három tanulmányt is írt róluk, állítja, hogy ha a Campodimele-ieket elvinnék a falujukból máshová, megrövidülne az életük, mivel az előbbieken kívül sokat számít a közösségi élet, a barátság, az, hogy a faluban senki sincs igazán egyedül, hogy sokan gyerekkoruk óta ismerik egymást.