Zsigmondy, a Nobel-díjas vegyész
A kolloidkémia megalapítója és egyik legkiválóbb kutatója, a Nobel-díjas Zsigmondy Richárd (1865-1929), az osztrák fővárosba költözött magyar nemesi család gyermekeként, Bécsben született.
Münchenben végezte tanulmányait, később a magyarok által is szívesen látogatott, híres göttingeni egyetem professzora lett, ahol szinte haláláig dolgozott. Zsigmondy Richárd már fiatalon jelentős eredményeket ért el a kolloidikában. 1903-ban a német Siedentopffal közösen készítette el az ultramikroszkópot a mikroszkópos feloldóképesség határán, azaz a 0,5 mikron alatti, a fény hullámhosszánál kisebb részecskék megfigyelésére. A találmány a kolloidoldatok egyik legfontosabb vizsgálóeszköze volt. E kutatással függött össze másik két nevezetes találmánya, a kolloidok felhasználásával készült membránszűrő és annak tökéletesített változata, az ultraszűrő (1918 és 1922). „A kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai során alkalmazott, a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért” (az ultramikroszkóp felfedezéséért) 1926-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat.
A németországi egyetemi városkában emléktábla jelzi azt az épületet, ahol a tudós élt és dolgozott. A Holdnak a Földről nem látható oldalán kráter is őrzi nevét .
Jóllehet Zsigmondy nem hazánkban született, nem is itt nevelkedett, és kutatói pályáját sem Magyarországon futotta be – a tudományos világ Richard Adolf Zsigmondy néven ismerte meg és el. Ezzel együtt szülei után ő is tudott magyarul. Családja, rokonsága ébren tartotta benne a magyarságtudatot, amiről nyilatkozataiban is többször megemlékezett).
Farkas József György
