Burka-törvény: Ágyúval verébre?
Európa legnagyobb mecsetjét a miniszterelnök, Francois Fillon jelenlétében nyitották meg a Párizs környéki Argenteuil-ben június utolsó hetében. Bármilyen impozáns is a 8000 négyzetméteres, 2500 hívő befogadására alkalmas vadonatúj imaház, az esemény valódi szenzációja a díszvendég személye volt. Francia miniszterelnök ugyanis első ízben vett részt iszlám szentély felavatásán.
A gesztus üzenetértékű Nyugat-Európa legnépesebb (becslések szerint 5-6 milliós) muszlim lakossággal rendelkező országában. „Azért jöttem, hogy kifejezzem a köztársaság tiszteletét és barátságát Franciaország minden muzulmánja iránt” hangsúlyozta az avatóünnepségen mondott beszédében a kormányfő.
Az időzítés nem véletlen: a nemzetgyűlés július 6-án kezdi meg a francia társadalmat sokféleképpen megosztó kérdés, az egész testet és az arcot is takaró muzulmán női öltözék – a burka – közterületeken való viselésének teljes tilalmát rögzítő törvénytervezet nyilvános vitáját.
A törvényhozás rendkívüli ülésszakán terítékre kerülő jogszabály szerint a jövőben 150 eurós bírsággal sújtható, vagy „állampolgársági tanfolyamra” kötelezhető az a személy, aki nyilvános helyen arcát eltakaró öltözékben jelenik meg. Aki pedig ilyen cselekményre bújt fel másokat (értsd: az a muzulmán férfi, aki feleségét vagy nőrokonait a burka viselésére kényszeríti) 15 ezer eurós pénzbüntetésre vagy akár egyévi elzárásra ítélhető.
A kormány törvénytervezete hónapok óta szenvedélyes viták és heves indulatok tárgya, a burka betiltása ugyanis a személyi szabadság, a női méltóság és a szabad vallásgyakorlás, valamint a kisebbségi jogok kérdéskörével egyaránt összefüggő téma.
Nicolas Sarkozy elnök jobbközép kormányzópártja (UMP) május közepén, hónapokig tartó sajtóvita és hosszú mérlegelés után hozott döntést a burka teljes tiltásáról, noha az államtanács (a legmagasabb francia közigazgatósági hatóság) előzőleg kifogást emelt a kormány tervezett lépése ellen.
A „bölcsek tanácsa” szerint a burka hordását csak abban az esetben indokolt tiltani, ha fennáll a közrend veszélyeztetésének kockázata (mert viselője nem azonosítható), tehát mondjuk közintézményekben, de például az utcán nincs indoka a korlátozásnak. Érvelésük fő eleme, hogy az általános tiltás sérti a legfontosabb köztársasági értékeket, azaz alkotmányjogilag nem áll meg, s nem egyeztethető össze az uniós joggyakorlat alapelveivel sem.
Az ellenzéki Szocialista Párt is úgy ítéli, hogy az iszlám fundamentalisták által kötelezőnek tekintett öltözék ellentétes a női egyenjogúság modern felfogásával, szembemegy a minden ember szabad és egyenlő köztársasági elvével, tehát visszalépés és súlyos diszkrimináció.
A baloldali tábor vezető ereje azonban megelégedne a közintézményekben való tiltás kimondásával, a köztereken való tilalmat a személyi szabadság korlátozásának tekinti. A párton belül sincs egyelőre konszenzusos álláspont.
A Muzulmán Vallás Francia Tanácsa (amely pár éve Sarkozy támogatásával jött létre) nyilatkozatban foglalt állást a burka teljes tilalma (és a kormány szándéka) mellett. Álláspontja szerint a burka viselése nem vallási előírás, a Koránban nem szerepel, s csak egy töredéknyi kisebbség ragaszkodik hozzá.
Más muzulmán szervezetek viszont, bár elismerik, hogy az iszlámban nincs ilyen előírás, kockázatosnak vélik a törvényi tiltást, mert az szerintük megbélyegezné az egész muzulmán közösséget, s újabb indulatokat szítana ellenük.
A Franciaországi Muzulmánok Nemzeti Szövetségének egyik vezetője egyenesesen a „személyi szabadság elleni agressziónak” nevezte a törvénytervezetet, s leszögezte, hogy „az iszlám híveinek joguk van ortodox módon is kifejezni vallási hovatarozásukat”.
A Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet helyteleníti a burka-törvényt, amely szerintük éppen a védeni szándékozott csoport – a burkát viselő nők – helyzetét rontaná. (A sajtóban megjelent értesülések szerint a fundamentalista iszlamisták a törvény hatályba lépése esetén valószínűleg úgy döntenek, hogy ezentúl az utcára sem engedik ki családjuk nőtagjait.)
Mit mondanak a számok?
A francia állam nem vezet statisztikát az ország polgárainak vallási hovatartozásáról, de az Ifop francia közvélemény-kutató intézet 2009-es felmérése eligazítást adhat a burka-probléma jelentőségéről.
A törvénytervezet támogatói arra hivatkoznak, hogy az iszlám ma már Franciaország második legnagyobb vallása, ez az előkelő helyezés azonban a számok tükrében nagyon is viszonylagos:
A magukat hívőnek tekintő franciák 64 %-a katolikus, 3%-a muzulmán, 2,1%-a protestáns, 0,6 % pedig zsidó hitű.
Számszerűsítve: Az öt-hat milliós - főként észak-afrikai arab országokból származó -, muszlim hagyományokkal rendelkező franciák egyharmada sorolja magát Mohamed próféta követői közé, ami a maximumot véve is kevesebb, mint kétmillió fő.
E kisebbségen belül is töredéknyi a radikális iszlamisták aránya. A burkát viselő nők számát pedig a különböző becslések 400-2000 közé saccolják.
A fenti adatok ismeretében fogalmazta meg a törvénytervezet szükségességével kapcsolatos aggályait az egyik szocialista képviselő: „Félő, hogy ágyúval lövünk verébre. A burka-kérdés marginális probléma, s nagyon nem kívánatos, hogy egy maroknyi fundamentalista elleni küzdelem hevében elidegenítsük azokat a mérsékelt iszlámhoz tartozó honfitársainkat, akikkel a mindennapokban békésen megférünk egymással.”
