Brueghel az utcán
Még csak be sem kell menni a Szépművészeti Múzeumba, elég nyitott szemmel járni a bécsi utcákon. A KHM tovább nyit, és most közterekre viszi kincseit. Más múzeumok egyelőre „csak” falaik között várják a látogatókat, izgalmas kiállításokkal
Sabine Haag, a bécsi Szépművészeti Múzeum január óta hivatalban lévő igazgatója tartja a szavát. Mindent megtesz azért, hogy még többek figyelmét hívja fel a képzőművészet örömeire. Legújabb ötlete egy különös köztér-akció: november 20-ig összesen 29 híres festményt nyolc különböző helyszínen, a város forgalmas csomópontjain tekinthetnek meg a járókelők. Szakszerű magyarázatot is kapnak: a múzeum munkatársai mesélnek a képről, az alkotóról, s így olyanoknak is segítenek a jobb megértésben, örömtelibb szemlélésben, akik talán életükben nem jártak múzeumban. Nyitni és beengedni a friss levegőt – ez Sabine Haag jelszava. Januári hivatalba lépése után trendezett nyílt napja nagy siker volt, s reményei szerint ez a mostani akció is hoz új látogatókat. Az első festmény, amely köztérre került, Pieter Breughel Bábeli torony című képe, amelyet a Stephanskirche oldalán – a felújítást takaró palánkon – helyeztek el. A pontos helyszínekről és a vezetésről a múzeum honlapján található a program.
http://www.khm.at/im-oeffentlichen-raum-fuehrungen.html
Érdekes kiállítással várja a látogatókat a KunstHaus Wien: Annie Leibowitz, a neves amerikai fotóművész 1990 és 2005 között készült munkáiból válogatott a kurátor. A megnyitó mindjárt szenzációt hozott: az éppen Bécsben tartózkodó hollywoodi sztár, Donald Sutherland is „benézett”. Nem csoda, Leibowitz a hírességek kedvelt fotósa, a mostani kiállításon is 170 olyan kép látható, amelyek világszerte ismert nevezetességekről készültek.
Aki még nem járt ebben a múzeumban, most kettős örömben lehet része. A ház önmagában is megér egy látogatást, ugyanis Hundertwasser építette, s magán viseli mindazokat a jegyeket, amelyekről a 2003-ban elhunyt művész minden munkája azonnal felismerhető.
A Szépművészeti Múzeum nem hiába csábít újabb közönséget falai közé, van mit mutatnia. Az állandó gyűjtemény mellett most Merész Károlynak, az utolsó burgundi hercegnek szentelt kiállítása kelt méltán figyelmet. Komplex képet nyújt ugyanis a burgundi uralkodó koráról, amely Merész Károly (1433-1477) korai halálával, leánya és Maximilian von Habsburg házasságkötésével lezárult. A rendkívül széles áttekintés annak köszönhető, hogy a Kunsthistorisches Museum nem egyszerűen átvette a berni Történeti és a brugge-i Groening Múzeum ott már bemutatott anyagát, hanem saját gyűjteményéből kincstári és levéltári érdekességekkel is kiegészítette. A kiállítás január 10-ig van nyitva. A közönség számára külön ajándék, hogy 2001 óta most először megnyitották a Schatzkammert (Kincseskamra), bár a korszerűsítés még nem fejeződött be. Mégis, így „félkészen” legalább látszik, hogy a munka halad, s már közel az alagút vége.
Hogyan alkottak az impresszionisták?
Az Albertinában a képzőművészet kedvelői számára szinte kötelezőnek mondható a szokásostól eltérő szempontú impresszionista kiállítás. Cézanne, Degas, Gauguin, Manet, Monet, Pisarro, Renoir, Sisley, Toulouse-Lautrec, Van Gogh és még sok más nagy mester remekművein mutatja be, hogyan készültek ezek a képek, milyen hatással van a látványra a fény. Nem ez az első olyan kiállítás, amely a festők technikáját kutatja, de egy-egy esetben meglepő felismerésre juthat az, aki figyelmesen követi a restaurátori munkát, vagy azt vizsgálja, milyen hatású egy-egy festmény átdolgozása. Az igazgató elbeszéléséből tudjuk, hogy a kiállítás anyagának összegyűjtésekor, a vizsgálat módszereinek bemutatása közben egy szakértő – éppen a fény és a színek szokatlan felviteléből – egy eddig remekműnek tartott Monet képről kiderítette: hamisítvány. A kölni Wallraf Richartz múzeumot, a kép tulajdonosát nem érte kellemesen a hír. Az igazit egy magángyűjteményben sikerült megtalálni: a kiállításon egymás mellett a két kép.
A bemutatott festmények közül 75-öt a kölni Wallraf Richartz- Museum&Foundation Corboud / kölcsönzött. Az anyagot az Abertina saját gyűjteményéből és magánszemélyektől, külföldi múzeumoktól kapott képekkel egészítette ki. Január 10-ig tekinthető meg a „Hogyan kerül a fény a vászonra” alcímű kiállítás.
Rudolf Leopold múzeuma Munch festészetét állítja a középpontba, de a norvég mester 37 munkája csak „ürügyül” szolgál ahhoz, hogy a rettegés, a halál, a félelem témaköréből válogasson kevésbé ismert műveket is. Kétszáz kép látható az Edward Munch és a borzalom című kiállításon, nagyméretű festmények és kicsiny rézkarcok egyaránt. Valamennyi nehezen megfogható érzelmeket ábrázol. Az első két terem falaira maga az idős Rudolf Leopold és felesége válogatta Munch képeit, itt van a Sikoly, igaz, tusrajz formájában. Az ő művein csakúgy, mint a nevezetes kortársak, illetve elődök (Francisco de Goya, Johann Heinrich Füssli, Giovanni Battista Piranesi) alkotásain olyan nehezen kifejezhető érzelmek jelennek meg, mint túlvilági jelenések, elképzelések a halálról, az ördögről, szorongásról, lidérces álmokról.
Együtt a kép két fele
Itt is akad egy szenzáció. Egy olyan kép, amelyen első ránézésre nyoma sincs rettenetnek, inkább valamiféle rendetlen idill látszik. A kép azonban két részből áll, s a másikon a félhomályban egy halott emberpár sejlik fel. Angelo Morbelli 1884-ben igaz történetet, egy milánói szállodaszobában elkövetett kettős öngyilkosságot festett meg. Olyan élethűen, hogy rémületet keltett és nem is talált gazdára. Hogy valami haszonra mégis szert tegyen, a festő kettévágta a képet, s a holttestek nélküli csendéletet értékesítette. Évtizedeken keresztül senki nem tudta, hol a festmény másik fele: nemrégiben egy magángyűjteményből előkerült és most itt, a bécsi Leopold múzeumban együtt látható eredeti teljességében.
A Wien Museumban az 1815-48 közötti kor biedermeier festészetét bemutató kiállításon sok festmény idézi fel a hajdan volt Bécs utcaképét, épületeit, hangulatát. A múzeum a Karlsplatzon igen sok ilyen alkotással rendelkezik. Jó száz évvel ezelőtt Liechtenstein hercege adományozott kedvenc tájképeiből, csendélet- és portréfestményeiből a múzeumnak. Ebből a nagyvonalú ajándékból válogatott most a múzeum kurátora. Friedrich von Amerling, Ferdinand Georg Waldmüller, Josef Danhauser, Peter Fendi és Rudolf von Alt művei derűs nyugalmat árasztanak. A legtöbb kép szerepelt már valamilyen tematikában vagy akár önálló kiállításon, népszerű, kedvelt képek ezek. A kiállítás január közepéig tekinthető meg.
További cikkeket olvashat Ausztriáról a Szervusz Ausztria honlapon
