Bolgár atom – Oroszországot félve és szeretve

Bulgária EU-elnöki szándékainak ellentmondásosságát mutatja, hogy az ország leginkább azzal vonzotta magára a nemzetközi figyelmet, hogy megbízatásának utolsó heteiben Rumen Radev, az ország szocialista támogatottsággal megválasztott elnöke, majd Bojko Boriszov, a jobbközép koalíció miniszterelnöke gyors egymásutánban ellátogatott Moszkvába. Ennél is nagyobb szenzációt keltett, hogy a kormányfő felvetette, esetleg befejeznék a Belene atomerőműnek a nyolcvanas években elkezdett s pár éve leállított építését. A Duna-parti óriásberuházást a Szovjetunió kezdte, az oroszok folytatták, s a bolgár politikában, a társadalmi tudatban épp olyan szimbolikus helyet foglal el, mint nálunk egykor a nagymarosi vízlépcső vagy most a Paks 2. Boriszov jobbközép pártja, a GERB önmagát a korábban kormányzó szocialisták Belene-projektje ellenében határozta meg. Az atomberuházást a haveri kapitalizmus, az orosz energiafüggés, valamint a helyi és posztszovjet oligarchák közös mutyijaként mutatta be. 2012-ben az atomerőmű építését lezártnak nyilvánították. Most látszólag minden megváltozott.

Boriszov más bolgár jobboldali politikusoktól eltérően soha nem használt ugyan oroszellenes retorikát, de egész pályafutását a szocialista párttal való konfrontációra építette. Úgy állította be őket, mint a bolgár kommunista párt örököseit, vezetőit pedig mint az orosz politikai és hatalmi csoportok bolgár ügynökeit. Az oroszbarátság erős érzelem a társadalomban. Szilárd talapzata, hogy a szláv nyelvű, pravoszláv vallású országot az orosz cári seregek szabadították meg az 500 éves török uralomtól 1876-ban. De az oroszbarátság és az orosz hegemóniától való rettegés együtt kísérte végig a legújabb kori történelmet.

Az államszocializmus évtizedeiben a bolgár vezetők szívesen hangoztatták, hogy az ő országuk áll a legközelebb a szovjetekhez, s Bulgáriát tizenhatodik szovjet tagköztársaságként állították be. A rendszerváltás nem szüntette meg az oroszoktól való függést, különösen az energiaszektorban. Oroszország Bulgária fő gázszállítója és kőolajforrása. Sőt az orosz Lukoil az egyetlen bolgár kőolajfinomító tulajdonosa, és kezében van az ország üzemanyag-ellátása. Az évszázad elején több olyan energiaprojekt is indult, amelyben a bolgárok az oroszok európai terjeszkedésében szerepet vállaltak. Ilyen volt a Burgasz és a görög Alekszandrupolisz közötti kőolajvezeték terve, amely kikapcsolta volna Boszporuszt és a Dardanellákat az orosz kőolaj útjából. Ezt Boriszov kormánya 2011-ben felmondta, pénzügyi okokra hivatkozva. A másik terv az Ukrajna kikerülésére kitalált Déli áramlat gázvezeték volt. Ez is Bulgáriában ért volna partot, hogy innen áramoljon az orosz gáz a délkelet-európai és közép-európai piacok felé, de megbukott akkor az EU ellenállásán.

A bolgár kormány tart attól, hogy az oroszok belátható időn belül lezárják a földgáz ukrajnai tranzitját. Szeretnék ezért időben elérni, hogy a Török áramlat vezetéknek legyen leágazása Bulgária felé. Kaptak erre ígéretet, amelynek sokak szerint a Belene-atomterv felújítása volt az ára. A helyzet ismét az, mint tíz éve, Bulgária orosz atomerőművet épít és orosz gázvezetékre számít, miközben a Dardanellákat kikerülő kőolajkitérő újratervezése is lehetséges.

Bulgária és Románia egyszerre lettek EU-tagok, ám az utóbbi években a román növekedés gyorsabb, s a brüsszeli megítélés szerint a román belpolitikai állapotok is ígéretesebbek. A két államot a tagfelvétel óta folyamatosan vizsgálják, az EB évente jelentést ad ki a gazdaság és politika állapotáról. A korrupció, az igazságszolgáltatás megbízhatósága és általában véve a jogállamiság állapota több kritikát kap Bulgáriában, mint Romániában. Az EU reformokat követel, de a bolgár politika csendben ellenáll. Tavaly a parlament az EU nyomására törvényt alkotott korrupcióellenes hatóság felállításáról. Ezt az elnök először megvétózta, mivel szerinte az így létrehozott szervezetnek túl szűk a hatásköre, és mivel a parlament állítja fel, nem várható, hogy komolyan üldözze a politikai hátterű korrupciót. A nemzetgyűlés felülbírálta a vétót.

A bolgár euró kilátásai

A kilencvenes évek közepén súlyos politikai válság, infláció és bankcsődök sorozata rázta meg az országot, aminek következtében bevezették a valutatanács intézményét, amely szigorú ellenőrzés alatt tartja a monetáris politikát. Egy leva azonos értékű lett egy német márkával. Miután Németország az euróra tért, a levát az euróhoz kötötték. Ez máig érvényes, a bolgár valuta kevéssel 50 eurócent alatt van. A pénzügyminiszter szerint akár be is léphetnének az eurózónába, illetve annak előszobájába, hiszen teljesítik az úgynevezett maastrichti követelményeket. A hivatalos jelentkezést júliusban feltehetően be is nyújtják. Az Európai Központi Bank azonban sietve jelezte, hogy Bulgáriának a szokásos kettő helyett legalább három évet kell eltöltenie az ERM2-nek nevezett váróteremben, s előtte még be kell lépnie a bankunióba is.

Ognyan Sentov politológus, a szófiai Demokráciakutató Központ igazgatója úgy vélekedik, hogy Bulgária sikeresen visszaszorította a piti korrupció jelenségét, mint a rendőröknek, kishivatalnokoknak adott baksis, miközben a felső szinten uralkodó korrupciót „a foglyul ejtett állam szimptómájának” nevezi. Sokan emlékeztetnek rá, hogy a korrupciót óriási mértékben táplálja az évente fejlesztési célokra jutó 500 millió euró EU-támogatás. A 3-4 százalékos növekedés felét az EU-támogatás alapozza meg, állítják a szakértők. A brüsszeli pénzt a korrupt állami főtisztviselők a megbízható helyi vállalkozói köröknek juttatják, s ezekhez kerülnek az állami közbeszerzések is. Nem véletlen, hogy az építőipar lett Bulgária húzóágazata a szolgáltatások és a turizmus mellett. Ruszlan Stefanov ugyanebből az agytrösztből úgy véli, hogy a kormányzat nemzetközi megítélését javította, hogy visszaszorította a szervezett bűnözést. Pár éve még rendszeresek voltak a maffiacsoportok közötti összecsapások, az utcai véres leszámolások. Stefanov ugyanakkor úgy vélekedik, hogy a korrupciós helyzet, az állami sápok, ellenőrzések, baksist kikényszerítő zaklatások elriasztják a befektetőket.

Az Európai Unióban kritizálják a bolgár állapotokat, bár nem keltenek olyan viharokat, mint a magyarországiak vagy a lengyelországiak. A monitoringeljárást fenntartják, és a Schengen-övezet sem fogadja be az országot, épp a korrupciós állapotok miatt. Bulgáriában politikai stabilitás van, és a GDP szép, 3,8 százalékos növekedést mutat. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem az EU átlagának 49 százaléka, de nincs infláció, csökken az államadósság. Annak ellenére stabil a helyzet, hogy a kormánykoalícióban a középjobb GERB partnerei szélsőjobboldali pártocskák, amelyeknek politikusai gyakran rasszista és Európa-ellenes kirohanásokkal keltenek figyelmet. A jobboldali politikai szélsőségnek elfogadható Boriszov sasszéja Oroszország irányába, ahogy az Orbán-féle menekültellenes és iszlámgyűlölő retorika is zene füleiknek. A migrációellenes szólamok nem idegenek a bolgár kormánypárttól sem, Bulgária is kerítést épít a török határhoz a menekültek ellen, és a jobboldali politikusok lelkesen dicsérik a migránsvadász önkéntes különítményeket. A 7,4 milliós országban ugyanakkor kevés gyerek születik, és milliónyi ember vándorolt külföldre.