Bocsánatot kérek a hadiállapotért!

„Noha a hadiállapot a kisebbik rosszat jelentette, nagy megrázkódtatás volt, és a társadalom számára különböző fájdalmas következményekkel járt. Keserűen tudatában vagyok ennek – írja Jaruzelski a közleményben. – Mindenkitől, akit valamilyen jogtalanság vagy sérelem ért, megint bocsánatot kérek. Megteszem ezt mégegyszer – hangsúlyozza.

Ugyanakkor ismételten leszögezi, hogy a hadiállapotot be kellett vezetni, különben Lengyelországnak sokkal nagyobb gondjai lettek volna. Mint írja, döntése nem volt könnyű: „Hosszú életem során voltak különlegesen nehéz pillanatok, ez azonban kiemelkedően drámai döntés volt, amelyet a megelőző hónapokban, hetekben és napokban egyre duzzadó belső és külső veszélyek és a lengyel társadalom és családok mindennapi létének gyötrelme kísért.” A tábornok szerint „a kialakult helyzetben a hadiállapot egy többdimenziós katasztrófától jelentett megváltást, és bevezetése elkerülhetetlen szükségszerűség volt”. Kijelenti, hogy „ha ma azonos körülmények között döntenem kellene, ugyanezt tenném.”

A hadiállapot bevezetésének 30. évfordulója előtt készített felmérések szerint a lengyelek többsége úgy véli, hogy a hadiállapot bevezetése megalapozott volt. A tízmilliós Szolidaritás mítoszán nevelkedett lengyelek számára ez az eredmény eléggé megdöbbentő, hiszen máig élő az a sztereotípia, hogy a lengyelek tömegei elvetették a Lengyel Egyesült Munkáspárt hatalmát és a Lengyel Népköztársaságban ők kormányoztak. Andrzej Friszke történész professzor szerint a fenti felmérések meglepő eredménye a nyolcvanas évek propagandájának sikerét mutatja, amikor általánosan elterjedt és állandósult a nézet, hogy a hadiállapot megalapozott volt, mert a lengyelek többsége bevette ezt a koncepciót.

Kétségtelen, hogy a lengyeleket már a nyolcvanas években is mélyen megosztotta a hadiállapot megítélése, s ez harminc évvel a történtek után sincs másképp. A társadalom jelentős része úgy véli, ezzel megmentették az országot a szovjet intervenciótól. A mai lengyel politikusok azonban ezt másképp látják, erről tanúskodik az a beszélgetés-sorozat, amelyet a Radio Zet folytatott Jaruzelski közleményével kapcsolatban a pártokat képviselőkkel.

A radikálisan jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) pártjának szóvivője, Adam Hofman szerint Jaruzelskinek a vádlottak padján van a helye. – Ez nem lengyel-lengyel háború volt, hanem szovjet-lengyel. Én mindig is sajnáltam, hogy 1989-ben a lengyel állam nem határolódott el egyértelműen ezektől a gyökerektől, és hogy a tábornokot a korára való tekintettel legalább szimbolikusan nem ítélték el a hadiállapotért. És azok az emberek, akik akkor a lengyelekre lőttek, a Szolidaritásra lőttek, ma magas nyugdíjat élveznek. Ez a III. Köztársaság botránya! – tette hozzá a PiS szóvivője.

A PiS-ből kivált Szolidáris Lengyelország frakciójának egyik neves képviselője, Jacek Kurski szerint az egyetlen kedves dolog a közleményben, hogy nem reggel hat órakor olvasták be az összes csatornán. Az egész dolog álszent és csak játék. Egy érdekes szó van benne: folyton bocsánatot kérek. A tábornok folyton bocsánatot kér, mert soha nem felelt tettéért. Nem elég a bocsánatkérés, felelnie kellene tettéért! – mondta az európai parlamenti képviselő.

A jelenleg kormányzó egyik koalíciós partner, a lengyel parasztpárt (PSL) képviselője úgy véli, az évfordulón a hadiállapot áldozataira kellene inkább emlékezni és nem csúnya politikát játszani. „A tábornok úr bocsánatot kér, ezért hálásak vagyunk. Idős ember, de az értékelés a történészek dolga, nem pedig a miénk. Emlékeznünk kell arra, hogy ez lengyel-lengyel háború volt, amely december 13-án kezdődött, és nem ragadhatunk le a hadiállapotnál, különböző tüntetéseknél, amelyek jelentőségét kisebbítik.”

A lengyel parlamentbe harmadik erőként bejutott Palikot Mozgalmának képviselője szerint Jaruzelskinek azért kell folyton bocsánatot kérnie, mert senki sem akarja bocsánatkérését meghallani. Úgy véli, a történelmet nem lehet csak feketén-fehéren megítélni, s ez vonatkozik a Lengyel Népköztársaságra is, amelyben nem minden volt jó, de nem minden volt rossz sem. „Szörnyű, hogy egy idős, beteg embertől folyton bocsánatkérést várnak el. Az államférfit arról lehet megismerni, hogy a történelem nehéz pillanatában döntésképes” – mondotta a képviselő. Meggyőződése szerint a hadiállapot vezetett a Kerekasztal Tárgyalásokhoz (és a rendszerváltáshoz), anélkül lehet, sőt csaknem bizonyos, hogy véres polgárháború tört volna ki.

A Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) képviselője azt mondta: „Nem tudom, én naív vagyok-e, de egy olyan embert hallottam, akinek igenis joga van egy ilyen alkalomból megszólalnia. El lehet utasítani ezt a bocsánatkérést, de ha ilyen szavakat hallunk, közelebb visz a megnyugváshoz, a közeledéshez. Nem ismerek senkit, aki büszke lenne a hadiállapotra, azok a katonák sem voltak arra büszkék, akik parancsot hajtottak végre. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ez vezetett el a Kerekasztal Tárgyalásokhoz.”

Pawel Gras, a kormány szóvivője azt mondta: „A hadiállapot tragédia, katasztrófa volt, emberek vesztek el, és sok-sok hét és hónap veszett el bevezetése után. Engem a tábornok szavai nem hatottak meg és nem is győztek meg. Semmi sem jogosít fel honfitársaink megölésére.”

Bronislaw Komorowski államfő tanácsadója, Tomasz Nalecz egész más oldalról közelítette meg a kérdést. „Nagy bajban vagyok, mert a tábornok haldoklik, ezért nehéz vele vitatkozni. Azt gondolom, hogy minél több év telik el a hadiállapot bevezetése óta, annál világosabban látszik, hogy nincs olyan ráció, amely jogossá teszi, hogy saját néped ellen tankokat vess be. De nem akarok ítélkezni a tábornok felett, aki rövidesen egy másik bíróság előtt fog állni„ – tette hozzá Nalecz.