BKV-számtan

- A pénz vagy a politikai akarat hiányzik a BKV megmentéséhez?

– A kettőt, mivel közpénzről van szó, nehéz szétválasztani. A politika az elmúlt tizenöt évben önbecsapásban élt. A fővárosi és állami költségvetésekbe a BKV fenntartásához minimálisan szükséges forrást sem tervezték be, noha a tömegközlekedést a világon mindenütt adófizetői pénzből is támogatják. Az alultervezést aztán kétféleképpen oldották meg: 2003 és 2009 között működési hitelfelvételre kényszerítették a céget, 2010-ben és 2011-ben pedig az állam a büdzsében nem tervezett kormányzati támogatásokat adott, amelyek a politikusok fejében extra kegyként jelentek meg. Pedig látni kell: a tömegközlekedés kiadásainak hatvan százalékát a költségvetés forrásaiból kell megteremteni – adóbevétel, kedvezményes áfakulcs, dugódíj vagy más megoldás formájában. Azt látom, hogy a politika az elmúlt fél évben szembesült ezzel. A múlt héten nyilatkozott Varga Mihály és a főpolgármester, s jelezték, van politikai akarat a megoldásra. Ezt pedig nyilván lefordítják a pénz nyelvére.

- Lefordítják?

– Muszáj.

- Bízik még ebben?

– Abban, hogy a zárolt 32 milliárdot a BKV megkapja, mindenképp.

- Érdemben eddig csak a főváros lépett: vérrel-verejtékkel teljesíti a minisztérium 1+1 forintos feltételét – ami azt jelenti, hogy minden fővárosi forinthoz egyet hozzátesz a kormány –, emiatt viszont az összes többi budapesti közszolgáltatás sérül. Mégis: sehol a zárolt pénz.

– Az elmúlt héten, másfél hónapnyi sajtóbeli üzengetés után megvolt az első magas szintű találkozó a főváros és a kormány között – ez biztató. Az idő kényszer: április végéig csaknem negyvenmilliárdnyi hitel jár le. Beszélgetésünk után találkozom a BKV-t finanszírozó bankvezetőkkel. Megpróbálom meggyőzni őket a fizetés átütemezéséről, vagy legalább megtudni, mik ennek a feltételei.

- Állami garancia, például.

– Az is. De nem ér sokat, ha a cégnek nincs stabil működési finanszírozása és közszolgáltatási szerződése. Az instabil finanszírozás önmagában is károkat és felesleges kiadásokat okoz, mert nem lehet tervezni, hosszú távon gondolkodni.

- A kormány mégis kiszámíthatatlanul csöpögteti a milliárdokat. Például mert Budapestet, a városvezetést a BKV-n keresztül lehet fogni.

– Ez a szempont sok főváros és kormány viszonylatában érvényesülhetne Európában, másutt azonban felismerték, hogy a finanszírozásnak kiszámíthatónak kell lennie. Már csak az uniós előírások miatt is, amelyeket májustól nekünk is alkalmaznunk kell. A felismerésnek itthon is meg kell születnie.

- Legutóbb júliusban beszélgettünk, ugyanezt mondta. És abban bízott: még 2011-ben átvállalja a BKV adósságát az állam. Erről augusztusban született egy kormányhatározat – és ennyi.

– Végül az euróválság elsodorta ezt a lehetőséget. Nem visz előre, hogy mindkét fél beszorul egy-egy rossz szerepbe. Mintha a főváros zsaroló helyzetben lenne („adjatok pénzt, különben leállnak a buszok”), a kormány pedig játszana („adok, nem adok”). Mindkét félnek könnyebb volna, ha a politikai csatákból kivonhatnánk a budapesti tömegközlekedést.

- Bizonyos szereplőket kéne kivonni, például Rogán Antalt, aki sok fejfájást okoz.

– Sokan nyilatkoznak meggondolatlanul BKV-ügyben, de az érdemi döntésekkor ez nem oszt vagy szoroz. A lényegi kérdés az, hogy a működési költségeket miből fogjuk fizetni: a kormány végül feloldja-e a normatívát, és mennyi pluszt tesz mellé, illetve, hogy a főváros a maga büdzséjét a végletekig kifacsarva ehhez mennyivel tud hozzájárulni. Ez kőkemény számtan.

- Van értelme elkészíteni a huszonhetedik koncepciót, most épp részben az IMF-nek? Tarlós nyilatkozta: az elmúlt évben huszonhat megoldási ötlettel álltak elő, ezenfelül letettek az asztalra egy komplett átalakítási tervet is.

– Volt értelme a munkánknak. Például alapos elemzésekkel sikerült mindenkit meggyőzni arról, hogy a jegyáremelés nem vezet sehova.

- Ennyi?

– Az embereknek ez sem kevés.

- Tarlós szerint az illetékes tárca képviselői még csak el sem olvasták a javaslathalmazt.

– Ezek az elemzések inkább arra valók, hogy azoknak, akik a BKV-val foglalkoznak, világos áttekintést adjanak. Mivel a fővárosnak se hetvenmilliárdja, se adókivetési joga nincs, csak olyan javaslatokat tudunk tenni, amelyekről a kormánynak, a parlamentnek kell döntenie. Amit tudtunk, azt megtettük. 2011-ben a BKV ötmilliárdos eredményjavulást ért el. De hetvenmilliárdot egy száznegyvenmilliárdos cégben nem fogunk találni.

- A Századvég fog? Besegítenek a legújabb koncepció elkészítésébe, noha a cég BKV-s ügyekben járatlan. Kormányzati körökben viszont nem. Ezért ők?

– A főpolgármester reményei szerint, mivel ismerik a kormány gazdaságpolitikai értékrendjét, prioritásait, segíthetnek tágabb összefüggésrendszerbe helyezve emészthetőbbé tenni a problémát a kabinet számára. Reméljük, sikerülni fog, még nem ismerem a végleges anyagot.

- Nem is árt az óvatosság. Az úthasználati díj ötletét – miszerint az autósokat havi tízezerrel sarcolnák meg – alig tudták lemosni magukról. Csőbe húzták a városvezetést?

– Valamennyi, a tárgyalódelegáció tagjai körében felmerült javaslatot be akartuk mutatni. Ennyi történt, aztán valaki ezt jól felfújta, megpróbálta ránk fogni, holott egyáltalán nem a BKK volt az ötletgazda. Mi csak elemeztük a javaslatot, és bemutattuk a kockázatait is.

- A valaki megint csak Rogán Antal. Aki a BKK-t is ekézte, mondván: drágán működik, és a BKV pénzügyi helyzetének megoldásában nem tudott érdemi eredményeket felmutatni, ezért érdemes lenne megfontolni a megszüntetését.

– Rogán úr a BKK valamennyi előterjesztését megszavazta, mindig támogatta az elképzeléseinket. Időközben egy interjúban – bár a kritikai élt fenntartotta – kiderült, nem javasolja a BKK megszüntetését. De a központ igazolta is létét. Az FKF által végzett közútfenntartási tevékenység a városnak hat és fél milliárdba került évente. A cég teljes átszervezésével és a BKK Közút létrehozásával ez négymilliárd lett. Harmadával olcsóbbá vált a parkolásüzemeltetés is. És több mint ötvenmilliárd forint uniós forrást hoztunk a rendszerbe. Persze, ha március végére csődbe megy a BKV, akkor csupán relatív értéke lesz a munkánknak.

- Lehet, hogy a kormány hagyja csődbe menni?

– Nem.

- Gondolkozott pár másodpercet.

– Mert a csőd erős szó. Az, hogy a cég átmenetileg fizetésképtelenné válik, elképzelhető. Csődbe menni nem tud, mert a Malévval ellentétben a BKV-nak van érdemi vagyona, a hitelek mögött ott a fedezet: a járművek, az ingatlanvagyon, ezt pedig nem lehet veszni hagyni. Másrészt a BKV esetleges csődje magával rántaná a 4-es metrót – ami az uniós pénzek elvesztése miatt a fővárosnak és az államnak is többe kerülne, mint az egész BKV-ügy megoldása.

- Mire az interjú megjelenik, túl leszünk a második BKV-s tüntetésen, amely a felbontott kollektív szerződésről szól. Arra sincs pénz.

– Az Aba Botond-féle BKV-menedzsment sok szakmai erény mellett úgy működtette a céget, és tartotta markában a városvezetést, hogy a szakszervezetekkel paktumot kötött, és béren kívüli juttatásokkal maga mögé állította őket. Ez tovább nem tartható. Nem akarjuk, és nincs is rá pénz. Akkor, amikor nem tudjuk, hogy áprilisban miből fizetünk bért, a munka törvénykönyvében előírtakat egy forinttal is meghaladó kollektív szerződést aláírni nemcsak hiba, de bűn lenne. Ha a finanszírozás stabilizálódik, lehet új kollektív szerződés, de a korábbinál jóval mértéktartóbb.

Járó motor, nyitott ajtó: