Békebeli háború
Soha nem volt ilyen kiegyensúlyozott, összehangolt kampánya az erdélyi magyarságnak, mint most, az EP-választások előtt. A Székelyföldet beterítik azok az óriásplakátok, út fölött kifeszített kampányanyagok, amelyeken Tőkés László és Markó Béla kezet fog. A választás napja a „magyar összefogás napja”, a választási lista a „magyar összefogás listája”, mondani sem kell, hogy a program meg a „magyar összefogás programja”. A kiegyezéshez vezető hosszas tárgyalási folyamat azonban nem volt ennyire békés, harmonikus. PARÁSZKA BORÓKA helyzetképe.
Markó Béla nyilatkozataiból rendszeresen átjön: feszültségek vannak, feszültségek lesznek, most azonban a két politikus fegyverszünetet vagy – ha úgy tetszik – különbékét kötött.
Az összefogás okai ismertek és egyszerűek: sem az RMDSZ nem bízott eléggé önmagában és abban, hogy képes lesz az erdélyi magyarokat megfelelő arányban mozgósítani június 7-én, sem Tőkés László abban, hogy megismétli a bravúrt, és függetlenként mandátumot szerez.
A cél azonban nagyon összetett: természetesen a brüsszeli jelenlét presztízskérdés az RMDSZ és Tőkés számára is: utóbbinak politikai legitimicióját, életben maradását jelentheti. Előbbi pedig román politikai partnereinek is bizonyít: még mindig elég erős és fegyelmezett a szavazóbázisa, még mindig a magyar érdekképviselet diktál az erdélyi magyar politikai piacon, dacára annak, hogy már betörtek a román politikai pártok, és látványosan terjeszkedni próbálnak.
Mi van a két erdélyi magyar politikus protokollmosolya mögött, amely beteríti a Székelyföldet? Markó Bélának nemcsak Tőkés Lászlóval, de a mellette következetesen kampányoló Orbán Viktorral is szembe kell néznie, és mindazzal, amit a Fidesz politikusa Erdélybe hoz, illetve Erdélyből Magyarországra visz.
A baszk példa
Orbán Viktort úgy köszöntötték Sepsiszentgyörgyön, mint volt és „remélhetőleg leendő” miniszterelnököt, aki az „erős Magyarország” kötelezvényeiről és lehetőségeiről beszélt, elmarasztalta a jelenlegi kormányt, amely „hátat fordított az erdélyi magyarságnak”, és kijelölte Tőkés László politikai szerepét. Ez a szerep egyértelmű: Tőkés Budapesten, a Kárpát-medencei Autonómia Tanács ülésén a koszovói és a tibeti mintához hasonlította az erdélyi magyar helyzetet, Erdélyben meg a baszk példát emlegette fel. Szimbolikus szinten ugyan, de militáns politikai magatartást követ.
Gyakorlati szinten pedig politikai kapcsolatokat teremt és erősít az erdélyi magyarság és Magyarország között, kőrösfői majálisán vendégei Szűrös Mátyás és Jakab István voltak. Emlékeztetőül: a Magosz elnökét vádolta meg a Fiatal Baloldal azzal, hogy Erdélyben a budapesti traktoros tiltakozás mintájára tüntetéseket szervez.
Mit szól mindehhez Markó? Megpróbálja partnerét szalonképesíteni, mérsékelni, és próbál ennek az amúgy jól eladható politikai diskurzusnak a hasznával élni. Például mozgósítani. Hónapok óta – a román kormányváltás és az RMDSZ ellenzékbe szorulása óta – hallani a magyar intézményvezetők leváltásáról, a politikai életben történő „etnikai tisztogatásról”. Mi igaz ebből? Valóban klientúracsere van, néhol igazságtalan, néhol indokolható döntésekkel.
