Bécsi merénylet: „Nagyon furcsa érzés, hogy a közeledben történik”
„Bécs nem Párizs” – talán nem volt olyan állítás, amit ennél többször hallottunk járókelők szájából a merénylet utáni napon az osztrák fővárosban. Az ehhez hasonló terrorakciók eddig valóban inkább a kontinens nyugatibb felén voltak jellemzők, így az ittenieket különösen sokkolták az események. „Nagyon furcsa érzés, hogy a közeledben történik” – mondta egy járókelő.
De magyarként úgyszintén – több szempontból is – szürreális élmény Bécsben lenni november harmadikának hajnalán: a durvuló világjárvány miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen érzés az ország határain kívül tartózkodni. Másrészt az aznap érvénybe léptetett járványügyi szigorítás miatt bezárt minden, nem alapvető szükségleti cikkek árusító üzlet. Ha pedig a hangulat nem lett volna elég síri így is, a hajnalban a Schwedenplatz körül sétáló járókelő annak is a tanúja lehetett, hogy szó szerint vér folyik az utcákon.
Bécsi terrortámadásElőző este egy fegyveres – egy bizonyítottan az Iszlám Államhoz kapcsolható, Észak-Macedóniából származó albán – gépkarabéllyal és pisztolyokkal meggyilkolt négy embert, és több mint tizenötöt megsebesített. A rendőrség végzett a támadóval, és többeket letartóztatott. Bár még sok mindent kell felderíteni és kinyomozni, és voltak ennél több áldozattal járó merényletek az év folyamán, egy dolgot talán kijelenthetünk: a bécsi támadás egy éjszaka, avagy csupán órák, de talán percek alatt hozta össze az utóbbi évek (és különösen az idei) több komoly – a nyugati világra és elsősorban Európára vonatkozó – közéleti kérdéseit, hogy közülük mindegyik a lehető legförtelmesebb valójában kerüljön terítékre a végzetes éjszakán.
A tudósító már csak a vihar utáni csendet látja: a vért felmosó tűzoltókat, az utcatáblára szórt kabátokat, amelyek valószínűleg az áldozatokhoz tartoztak, a széthányt gumikesztyűket, a szélfútta csomagolópapírokon maradt véres-sáros lábnyomokat. A központi negyed leginkább egy militarizált nekropoliszra hasonlít – olyan kevés volt a járókelő, és olyan sok rendőr nyüzsgött a területen, hogy akár egy tessék-lássék módra bevezetett statárium is eszünkbe juthatott volna a látványról.
Az utcára kimerészkedő helyiek szerint a Schwedenplatz – amely a budapesti Deák tér megfelelője – teljesen más arcát mutatta az este nyolckor kirobbanó erőszak előtti percekben. A bécsiek némelyikében fel is merült a gyanú, hogy a merényletet későbbre tervezte a terrorista, ám Bécs utolsó szabad éjszakája és az idén talán utoljára összegyűlő tömeg olyan alkalmat jelentett neki, amit nem hagyhatott ki. Természetesen ez egyelőre csak egy teória (az osztrák titkosszolgálat nem erősítette meg), de aki hallott már Occam borotvájáról, valószínűleg nehezen hiszi el, hogy aznap este nem a járvány miatti frusztrációk békés, szükséges kiélése került szembe egy másfajta frusztráció egyaltalán nem szükséges és még kevésbé békés manifesztációjával.
Bécsi terrortámadásTermészetesen a fent idézett „Bécs nem Párizs” állításból szinte magától értetődik a radikális iszlámtól való félelem, és a mondat akár az európai migrációs politikáról is vitaindító kijelentés lehet.
Ezen szál megértéséhez eddig is és ezután is szükségeltetik az óvatos, nüanszolt megközelítés, amit pedig még egy olyan körülmény nehezít, mely 21. századivá, illetve 2020-assá teszi a terrortámadást: az azzal kapcsolatos álhírek azonnali, vírusként való megjelenése. Számos közösségi platformon már a támadás percei alatt is számtalan megtévesztő vagy csak szimplán hamis információ kezdett el terjedni. A helyiek elmondása szerint WhatsAppon és Facebookon is százszámra osztottak meg olyan híreket, melyek szerint egy metrómegállóban várakozók mindegyikét lemészárolta a terrorista, egy tucatnyi csecsen szedett túszokat, vagy épp, hogy a merénylet helyszínétől hat kilométerre lévő Simmering negyedben robbantott valaki kézigránátot.
„Nem volt igaz a hírek háromnegyede, amiket hallottunk” – mondta egy járókelő a tett helyszínétől alig pár méterre, aki pedig az éjszakai támadást is a tűzfészek közelében vészelte át, így az átlagnál nagyobb rálátása volt arra, mi történik, és főleg: mi nem.
Bécsi terrortámadásNyilván bonyolítja a problémát, hogy az ilyen dezinformációk lehetnek tévedések eredményei éppúgy, mint tudatos félelemkeltés, vagy rejtett előítéletek manifesztációi is. Tény azonban, hogy ha az események közvetlen közelében lévő embereket is ilyen hatásosan össze lehet zavarni velük, akkor a témáról már a sokadik körben értesülők milyen tanulságokat fognak levonni akár a drákói koronavírus-szankciókkal, akár a radikális iszlám szerepével kapcsolatban. / Mohos Máté
