Bartók-napok Dortmundban
Dortmund, a Ruhr-vidéki nagyváros, ötnapos fesztivált szentelt Bartók Béla zenéjének, munkásságának. A Budapesti Fesztiválzenekar, élén Fischer Ivánnal, nagyszerű és nagy sikerű hangversenyekkel, előadásokkal vitte közel a német közönséghez a 20. századi magyar zene géniuszát.
„Ahhoz, hogy Bartókot ünnepeljük, nincs szükség évfordulóra”, jelentette ki Benedikt Stampa, a dortmundi Konzerthaus intendánsa. „Miután Sosztakovics, Sibelius, Ligeti, Messiaen munkásságát felmutattuk, végre eljutottunk Bartókhoz, a 20. sz. első fele zenéjének egyik meghatározó alakjához.”
A hallgatók már a „Zeitinsel”, idősziget nevét viselő koncert-sorozat első napján felfedezőútra indulhattak, megismerve Bartók Béla e tájakon alig ismert arcát: a kutatóét. Hogy megismertesse a népdalgyűjtő Bartókot, Fischer Iván annak sok, eredeti hangfelvételét hozta magával. S beszélt arról, hogyan vándorolt a 20 éves zeneszerző fonográfjával magyar, román, bolgár, anatóliai tájakon. Hogyan énekeltette a parasztembereket, hogyan gyűjtötte, dolgozta fel tudományosan a népdal-anyagot. Az szolgált műveinek alapjául, e munkában alakította ki saját zenei nyelvét. Jóllehet karcosak a régi felvételek, így is kivehető volt mindaz a melódia-gazdagság, az eleven ritmus, amelyet a mester műveiben azután megtalálunk.
Sebestyén Márta magyar, román, bolgár népdalokat énekelt s szólaltatott meg furulyán – rendkívüli műsora külön elismerésben részesült. Bartók 1. hegedű-zongora rapszódiáját, amelyen a gyűjtött dallamokat dolgozta fel, először „paraszt-zeneként” hallhattuk – majd Jandó Jenő és Kádár István szólaltatta meg a művet végleges formájában. Végül az Eckhardt-kvartett közreműködésével tolmácsolták a ritkán játszott zongoraötöst.
Fischer Iván az első este teljes műsorán át vezette a közönséget, behatóan megismertetve azt a bartóki zenei nyelv eredetével, a népzenéhez fűződő kapcsolatával. Bartók épp oly komolyan vette, oly fontosnak tartotta a zenét, a népdalokat, mint az embereket, akik azokat játszották, énekelték, hallhattuk.
A sorozatban Haydn és Liszt mellett a Bartók-kortárs Igor Strawinsky művei is helyet kaptak. Az utóbbi (el is táncolt) művével, a Tangóval köszöntötte a Fesztiválzenekar alapítóját és dirigensét, aki e koncert napján töltötte be 60. évét. Az este Bartók nagy, összefoglaló művével, a Concertoval zárult.
Az „idősziget” harmadik napját Bartók - ugyancsak a népzene által ösztönzött - kamarazenéjének és kórusműveinek szentelték. A Gyermekeknek sorozatból a 13 éves Balogh Ádám játszott nagy kifejező erővel. Lelkesen fogadta a közönség a helyi operaház gyermekkarát, a dortmundi Kórusakadémia lánykarát és ifjúsági zenakarát, Zeljo Davutivic vezénylete alatt. A vagy 80, 5-18 éves kardalos németül énekelte a Bartók-műveket. Ünneplésük után a „Virágéknál ég a világ…” volt a tréfásan előadott ráadás. A Kórusakadémia Európa legnagyobb énekes-iskolája, harmincnál több gyermek- és ifjúsági énekkarában vagy 1.300 lány és fiú énekel.
Csúcspont: a Kékszakállú
A Bartók-fesztivál csúcspontja A kékszakállú herceg vára volt, két sztárral, Kovács Istvánnal és Komlósi Ildikóval a szerepekben. Fischer Iván adta elő az operabemutatón annak (gyakran kihagyott) prológját: „Haj, regő, rejtem…”
Érdekfeszítő volt az utolsó este, amelyen Fischer a román táncok példáján szembeállította a népzenét és annak zenekari feldolgozását, bemutatva az eredeti formát, majd annak bartóki változatát. A Liszt-emlékévben nem maradhatott ki a műsorból a másik nagy magyar komponista sem: 1. Zongoraversenyét a 33 éves horvát pianista, Dejan Lazic tolmácsolta, majd Strawinsky ugyancsak népzenei gyökerű Tavaszi áldozata zárta az estét.
A zenét, a Fesztiválzenekart lelkesen ünneplő közönség ráadásként ismét eredeti népzenét hallhatott, Bartók gyűjtéséből. Elmondhatjuk, hogy mindazok, akik e hangverseny-sorozat előtt még nem voltak Bartók Béla hívei most azzá váltak- amint ez Fischer Iván szándéka volt.
Magdolna Wiebe, Dortmund
