Barna folttisztítás az Osztrák Szabadságpártban
Szeptember 26. még messze van, de a bécsi tartományi választás olyan fontos belpolitikai esemény, hogy nem lehet elég hamar megkezdeni a felkészülést. Nem csoda, hogy a jobboldali Szabadságpárt is hozzálátott egy kis imázs-építéshez. Heinz-Christian Strache mindenekelőtt a markánsan szélsőjobboldali jelenségeket próbálja visszaszorítani.
Az elnökválasztás kellemetlen mellékhatása az FPÖ számára, hogy ismét holokauszttagadó, nácizmust dicsőítő hírbe került. Márpedig a végeredmény azt is megmutatta, hogy Ausztriában ilyesmivel nem lehet híveket szerezni. A bécsi tartományi választások közeledtével – ahol mellesleg nagyobb a tét, és az FPÖ számára jobb a siker kilátása – a pártelnök igyekszik háttérbe szorítani azokat, akik ártanak a párt tekintélyének.
Heinz-Christian Strache a pártevezetés kibővítését tervezi, ugyanakkor pedig eltávolítja a kampányból a legellentmondásosabb (és a legmagasabb pozíciót betöltő) személyiséget, Martin Graf parlamenti alelnököt. A szélsőjobboldali tónus nem kívánatos – indokol a pártelnök, bölcsen levonva a következtetést az elnökválasztási eredményből.
A párt hűséges hívei – a biztos szavazók jó 15 százaléka – az egész ügyet a sajtó machinációjának tartja, semmi kivetnivalót nem lát az érintett politikusok kijelentéseiben.
És abban sem, hogy az említett Martin Graf, a parlament 1960-as születésű szudétanémet származású harmadik alelnöke, akit Strache 2008-ban a mandátumok megoszlása alapján a pártnak járó posztra jelölt, az enyhén szólva kétes beállítottságú Olympia diákegylet örökös tagja. Az eredetileg az egyetemi hallgatókból szerveződött Burschenschaft – amelyhez hasonló tucatnyi működik Ausztriában – nem utolsósorban azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy rendezvényeire rendszeresen az európai neonácik krémjéből hív előadókat. Maga Graf nem egyszer tett már tanúbizonyságot fasisztoid beállítottságáról, s nagyon valószínű, hogy ha a kampányban szóhoz jutna, szintén ilyen kijelentésekkel próbálna híveket szerezni.
Márpedig Bécsben ilyesmivel aligha lehet tündökölni. Az „elnyomottak”, a válságtól sújtottak képviselete, vagyis a korábbi szociáldemokrata szavazók meghódítása már reálisabb cél lehet. Az FPÖ berkeiben egyébként egyre többen elismerik, hogy Barbara Rosenkranz indítása az elnöki posztért hiba volt, még akkor is, ha az ötletet az oly népszerű és befolyásos Kronen Zeitung adta.
Az FPÖ ellenfelei ugyanakkor csak legyintenek: e párt jelölhető személyi állománya lényegében ilyen beállítottságú, szinte valamennyien a Burschenschaftok miliőjéből kerültek ki.
A bécsi választás nagy erőpróba – elsősorban a jelenleg abszolút többséggel kormányzó szociáldemokraták számára. A különös választási törvény alapján az abszolút mandátumtöbbség 50 százaléknál alacsonyabb szavazataránnyal is elnyerhető – ez történt 2005-ben is. Az ellenzéki erők máris megindították a harcot e törvény megváltoztatásáért, ám ez természetesen jó esetben 2015-től léphetne életbe. Ha nem is élesben, de már megkezdődött az őszi választások kampánya. Az FPÖ célja nagyra törő: minimum 20 százalékra számít, de ambiciózus vezetői a harmincszázalékos szavazatarányt sem zárják ki. Márpedig – mondják -, akkor nemcsak Michael Häupl polgármester és tartományfőnök veheti a kalapját, hanem Faymann kancellár is.
Az FPÖ a nagy cél érdekében igyekszik nagyhangon kétségbe vonni a jelenlegi bécsi vezetés érdemeit. Szerintük Bécsben semmi olyasmi nem történt, amitől a város élhető lenne, emellett a betelepedők iránti engedékenység hátrányos az osztrákok számára. Utóbbi érv még csak-csak célba érhet, az előbbi azonban nehezen: a bécsiek szeretik városukat, elégedettek az itteni élettel, büszkék kultúrájára, és tetszik nekik a külföldi elismerés is.
További cikkeket olvashat Ausztriáról a
Szervusz Ausztriahonlapon
