Balról indult, de máris középre húz Obama

Alig pár hónapja Obama és párton belüli ellenlábasa, Hillary Clinton kampánygyűléseiken még kölcsönösen azt állapították meg a másikról, hogy az külpolitikai ismeretek, tapasztalatok híján alkalmatlan a vágyott posztra. Obama azután nem sokkal a győzelmét követően eldöntötte, hogy a volt elnök feleségét kéri fel külügyminiszterének. Még a férj sem volt akadály, bár az maga is hevesen támadta Obamát.

Kérdés, mennyire bizonyul majd alkalmasnak a State Department vezetésére a becsvágyó Hillary aszszony. Mert túl azon, hogy a férjét külföldi utakra elkísérgette, nincs diplomáciai tapasztalata. S mint kampánya megmutatta, a szervezés sem erős oldala, holott óriási bürokratikus apparátust kell majd irányítania. Azután nyílt kérdés, hogyan jönnek majd ki a „másik külügyminiszterrel”. Obama ugyanis James Jones tábornokot, a tengerészgyalogság, illetve a NATO-erők volt főparancsnokát választotta nemzetbiztonsági főtanácsadójának. A döntést mindkét politikai táborban helyeslik. Jones a republikánus elnökjelöltnek. McCaine-nek régi barátja és tanácsadója. A Párizsban felnőtt s a diplomáciában is jártas tábornok népszerű volt a szövetségeseknél. Legutóbb sikeresen vezette a koszovói hadműveleteket, de szerzett tapasztalatokat a Közel-Keleten, Irakban és Afganisztánban is.

Szerepe egy másik republikánussal, Robert Gatesszel a demokrata kormányban még fontosabb lehet. Gates, a CIA egykori főnöke az idősebb Bush tanácsára került két éve a Pentagon élére. Ő is híve a megfontolt iraki kivonulásnak, bírálta Guantánamót és a többi túlkapást. Mi több: Condoleezza Rice, a lelépő külügyminiszter után Gates volt az, aki még a demokraták előtt kezdte el hirdetni, hogy új, korunknak megfelelő amerikai külpolitikára van szükség. A fő ellenfelek nem az erős katonai hatalmak, hanem a diktatórikus szegény országok, a terrorizmus melegágyai. S vannak fegyveres konfliktusok, amelyekben nem lehet győzni...

Barack Obama is vallja az Államok vezető szerepét, de ezt nem a Bush-féle módon, a szövetségeseknek is diktálni próbáló, fegyvert nyakló nélkül bevető módszereivel akarja elérni. Ő is – szinte jövendő védelmi minisztere gondolatait átvéve – beszélt egy új típusú, integrált külpolitika kialakításáról.

S egyébként megígérte, hogy beiktatása után 16 hónappal kivonják az amerikai csapatokat Irakból. Gates viszont – s azóta Obama is – immár óvatosabban fogalmaz, mondván: „a katonai vezetéssel összhangban” döntik majd el, mit mikor tesznek. Annyi viszont bizonyos, hogy Afganisztánban erősíteni fognak. „Ne gondolja senki, hogy a NATO ott győzelmeket arat” – mondta a helyzetről Jones tábornok, aki csak tudja...

Ami a Közel-Keletet illeti: Izraelben megnyugvással fogadták Hillary Clinton jelölését. Arab körökben aggodalommal, mondván: nem lesz tehát változás az Izrael-barát washingtoni politikában. Ami nem annyira egyértelmű. Neves külpolitikai intézetek sürgették minap a jövendő elnököt: fenyegetődzés helyett kezdjen tárgyalni az iráni kormánnyal.

Egyébként a Fehér Ház nemzetbiztonsági apparátusa tele lesz kiváló, tapasztalt szakemberekkel. A színes bőrű Susan Rice lesz az USA új ENSZ-nagykövete. Az Afrika-szakértő 1997-ben, alig 33 évesen lett helyettes államtitkár a Külügyminisztériumban. Janet Napolitanót, Arizona állam vezetőjét, akire a belbiztonsági tárca vezetése vár, a legjobb kormányzók egyikének tekintik, a jogásznő neve felmerült már alelnök-, sőt elnökjelöltként is.

Nyitott még, ki kerül a másik kulcspozícióba, a CIA élére. Obama a kampányban élesen elítélte a hírszerzés bizonyos akcióit, Guantanámót, a külföldi kínvallatásokat. Ami – nem meglepően – ellene hangolta a titkosszolgálatiak egy részét, s megnehezítette olyan vezető kiválasztását, aki a megújulást képviseli, de a „szakma” számára is elfogadható.

Obama pragmatikusokból álló gazdasági csapatát egyértelmű helyeslés fogadta hazájában és külföldön. Timothy Geithner, a 47 éves jövendő pénzügyminiszter már három kormány alatt dolgozott a tárcánál. Kiválóan szót ért a keleti partnerekkel, mivel sokáig élt a Távol-Keleten, beszél kínaiul és japánul is. Az elnök másik kulcsembere gazdasági főtanácsadóként Lawrence Summers, Clinton egykori pénzügyminisztere lesz. A harvardi profeszszort, az elitegyetem elnökét s a Világbank volt vezető közgazdászát szintén kiemelkedő szakembernek tartják. Ketten egyetértenek abban, hogy állami beavatkozással, keresletélénkítéssel kell fékezni a válságot.

A harmadik csúcsközgazdászt Obama oldalán Peter Orszaghnak hívják. Egyértelműen magyar nevén túl csak anynyit tudunk róla, hogy 40 éve született Bostonban, summa cum laude végzett Princetonban, majd a London School of Economicson doktorált, s volt már az orosz kormány tanácsadója is. A kongresszus költségvetési hivatalának éléről kerül a Fehér Házba, ahol elsősorban szűkebb szakterületével, az egészségbiztosítás kérdéseivel foglalkozik majd. Obama gazdasági tanácsadóinak viszonylag fiatal csapatát egy 81 éves tekintély: Paul Volcker, a Szövetségi Jegybank volt elnöke egészíti ki.

A Fehér Háznak Obama mellett várhatóan legfontosabb figuráját Rahm Emanuelnek hívják. Chicagói. Fontos szerepe volt Bill Clinton választási győzelmében, majd öt évig vezető posztokon dolgozott a Fehér Házban. Ezt követő, jó kétéves bankári pályafutása 18 milliót hozott neki. Ezt azért tudjuk, mert miután képviselőként visszatért a politikába, vagyonnyilatkozatot kellett tennie. Új karriert futott be a Demokrata Pártban, s már jövendő házelnökként emlegették. A kampány közepén csatlakozott Obamához, s várhatóan az elnök mellett ő és a fő stratéga, David Axelrod (egyébként Emanuel legjobb barátja) alkotják majd a fehér házi döntéshozó triót.