Baggio: Ayrton lökte az égbe a 11-esemet!

Lófarok (Codino) képtelen megbékélni a soha vissza nem térő lehetőség elszalasztásával, annak ellenére, hogy jól tudjuk a futball-történelemből: sokszor éppen a legnagyobb klasszisok nem bírják az ilyen helyzetek feszültségét, a sokszorossá nőtt felelősséget. Gondoljunk csak arra, hogy a 94-es végső 11-es párbajban egy másik nagy játékos is hibázott: aligha vonja bárki is kétségbe, hogy Franco Baresi minden idők egyik legzseniálisabb söprögetője volt. És mégis, vagy talán éppen ezért… Baggiót akkor milliók átkozták el, pedig utána még 10 évig játszott az élvonalban, megcsodálták góljait, nagyszerű átadásait, játékintelligenciáját. Magyarázatot hibájára azóta sem talált. Talán ezért is beszélt most természetfeletti erőkről, a két és fél hónappal korábban éppen az olaszországi, monzai nagydíjon halálos balesetet szenvedett háromszoros brazil világbajnok szelleméről. Mellesleg az aranymezesek negyedik vb-diadalukat rögtön a döntő után Senna emlékének ajánlották. Baggio az interjúban elmondta, hogy „amikor szeretett volna egy gödröt ásni és elbújni benne”, rátalált a buddhista hit bölcsességére. Ebben a szellemben így látja a kihagyott 11-est: „Brazíliának sokkal több lakosa van, mint Olaszországnak, így a hibám végül is sokkal több embert tett boldoggá, mint szomorúvá”. Roby-nak, aki Vicenzában kezdte pályafutását, majd a Fiorentinában, a Juventusban, a Milanban, az Interben, a Bolognában és végül a Bresciában játszott, kamaszként brazil játékos, Zico volt a példaképe. Néhány évig még egymás ellen is játszhattak, amikor a „fehér Pelének” nevezett irányító az Udinesében futballozott. Egy valamiben hasonlítanak is egymásra: bár mindketten extraklasszisok voltak, és remek csapatokban játszottak, az igazi nagy siker elkerülte őket…