Bachmann-díj: ukrán származású győztes

Mindenkit meglepett, milyen óriási felháborodást váltott ki az ORF néhány héttel ezelőtti bejelentése, amely szerint az osztrák közszolgálati televíziónak a jövőben nincs módja támogatni a Bachmann irodalmi versenyt. A hivatalosan a Németnyelvű Irodalmi Napok névre keresztelt rendezvényt immár 37 éve rendezik meg a karintiai Klagenfurtban, hogy a maratoni felolvasáson a zsűri eldöntse, ki kapja a város szülöttéről, Ingeborg Bachmann íróról elnevezett díjat. A benevezett és több fordulóban rostált írók a háromnapos rendezvényen még meg nem jelent művükből olvasnak egy-egy részletet – és a maratoni felolvasást több németnyelvű tévé is közvetíti.

Magát az eseményt az ORF klagenfurti színházában tartják. A pénzügyi támogatás megvonásának hírére a tartományi és a szövetségi kulturális kormányzat kétségbeesetten elkezdte kutatni, honnan lehetne a hiányzó pénzt előteremteni, saját költségvetésből, vagy esetleg lelkes szponzorok bevonásával. A vita olyan szélessé terebélyesedett, hogy szinte elvonta a figyelmet magáról a versenyről, amelyre egyébként a tévénézők közül az idén sem voltak túl sokan kíváncsiak. Az osztrákok közül a csütörtöktől vasárnapig tartó közvetítésekbe rövidebb-hosszabb ideig mindössze 88 ezren kapcsolódtak be, a legalacsonyabb nézőszám 3000 volt – ami alig 0,7 százalékos arány. Németországban ennél nagyobb volt az érdeklődés: 20 ezertől 780 ezerig terjedt a 3SAT közvetítések nézőinek száma.

A németnyelvű irodalmat támogatók, és az új tehetségek felfedezésének hívei közül mindamellett sokan bírálták az évtizedek óta változatlan formában megrendezett versenyt. Sokan az irodalom lemészárlásának nevezték a gyakran monoton felolvasásokat. A bírálat azonban nem változtatott azon, hogy a legtöbben ragaszkodnának a rendezvényhez – ez késztette az ORF igazgatóját az eredeti, és pénzügyileg indokolható döntés visszavonására. Wrabetz személyesen jelent meg a klagenfurti díjkiosztón, hogy az örvendetes hírt bejelentse. Egyben azt is megígérte, hogy vizsgálják a korszerűsítés lehetőségét – és ehhez nagy örömére olyan nagyszerű írót is megnyert, mint Michael Köhlmeier.

Az idei győztes

Tény, hogy az elmúlt években inkább

emigráns hátterű írókindultak a versenyen, így az idei győztes, Katja Petrowskaja immár a harmadik szláv-anyanyelvű győztes. (1999-ben a magyar származású, szintén Berlinben élő Terezia Mora is részesült ebben a díjban). Az 1970-ben Ukrajnában született Petrowskaja szülei a csernobili atomkatasztrófa után vándoroltak ki Németországba, így az idei győztes kamaszkorában sajátította el a nyelvet, amelyen ír. 1990 óta Berlinben él.

A Talán Eszter című regénye, amelyből most részletet olvasott fel, második világháborús történet, egy orosz nagymamáról, aki mindössze egyetlen megmaradt fotó és néhány emlékfoszlány alapján idézi fel a nácik rémtetteit. A zsűrit Petrowszkaja meseszövése és nyelvezete már az első fordulóban meggyőzte. A díjjal 25 ezer euró jár. A Bachmann –díj mellett más kisebb elismeréseket is osztanak, ezeket német és osztrák kiadók adják. A díjazottak iránt most egy ideig megnő a kiadók és az olvasóközönség érdeklődése – van, aki tud élni ezzel, és jól kamatoztatja az ismertséget. Ezen a

linkenolvasható a díjazott regényrészlet.