Az orvos kérdez – a pénzügyi tanácsadó válaszol (3.)
A PFS-Partners rendszeres gazdasági fórumain és az előadások után feltett kérdésekből a rendezvények fő előadója, János Zsolt MAS arra következtet, hogy határon innen és túl az egyes foglalkozási ágazatok művelőinek vannak speciális igényei és kérdései a befektetések témakörében. Elsőként orvosokkal beszélgetett. Kérdéseikből az is világossá vált, hogy sok felvetésük szélesebb réteget is érdekelhet. A sorozat első két része az aktuális piaci helyzettel, és olyan fontos kérdésekkel foglalkozott, mint a transzparencia. A harmadik és utolsó rész immár egyéni problémákra, és ezeken belül kényes kérdésekre tér ki.
Dr. Unger: Sokak elsődleges célja az előtakarékosság a nyugdíjas évekre, addig is a több lábon állás és a passzív jövedelem biztosítása. Fontos ezen belül az ésszerű arányok megtalálása, a havi megtakarítás optimális kialakítása. Ezzel kapcsolatban mit tanácsol a pénzügyi tervező?
János Zsolt: Ezek a kérdések megválaszolhatók filozófiai megközelítésből, vagy a gyakorlat oldaláról. Én inkább ez utóbbit választom.
Feltételezem, hogy a több lábon állás fogalmát anyagi tekintetben vetette fel a kérdésében. Amennyiben ez így van, ez teljesen normális elképzelés. Látjuk, hogy az új nemzedék már ebben nő fel, azt tekinti alaphelyzetnek, hogy ne csak egy projektre, egy szilárd alapra támaszkodhassanak, hanem párhuzamosan többre.
Ehhez tudni kell, melyik területen jó az illető, hol rejlik az erőssége? Közvetett bevételre szert tenni egyre nehezebb az egyre transzparensebb termelői világban, hiszen azok egyre inkább beágyazódnak a termékek és a szolgáltatások árába. Ez azt jelenti, hogy az ügyfél, aki egyre transzparensebben látja át a költségeket, ezeket kénytelen megfizetni. A fő kérdés az, vajon kézzelfogható ellenszolgáltatás nélkül hajlandó-e az illető a közvetett jövedelmet finanszírozni.A nyugdíjra alapvetően annyit kell félretenni, hogy az illető képes legyen finanszírozni mindenkori életszínvonalát. Ha nincs mód félretenni a szükséges tőkét, akkor az illetőnek az életszínvonalát kell a lehetőségekhez igazítani. Egyszerű számítási eszközök léteznek, amelyek segítségével a jó szakember évente meg tudja mondani mi várható az aktuális tartalék és az életszínvonal szempontjából, illetve milyen ráfordításra van szükség.
Dr. Unger: Kényes téma: rávezetni az olvasót, hogy jövedelmei megfelelő kezeléséről, tartalékolásáról csak személyes konzultáció révén kaphat teljes körű információt.
János Zsolt: Erre az érzékeny kérdésre – ami nem csak a pénzpiaci szakembereket érinti, hanem könyvelőket, adótanácsadókat és azt lehet mondani minden olyan ágazatot, amelynek művelő pénzügyi szinten találkoznak az emberekkel – két választ adhatok.
Csakúgy, mint a politikában, lehet azt mondani, amit az emberek hallani szeretnének. Ezt teszik ma a tőkepiacon azok, akik nem ismerik, vagy tudatosan figyelmen kívül hagyják a törvényi előírásokat. Feltehetően azért, mert így könnyebben hozzájutnak az ügyfél pénzéhez és talán eszük ágában sincs azt visszaadni...
