Az oroszországi modernizáció felelőse

Az általa alapított, elnökölt és részben tulajdonolt

Renova vállalatcsoportnak meghatározó érdekeltségei vannak Oroszország harmadik vezető kőolaj-kitermelő társaságában, a TNK-BP-ben , továbbá a világ legnagyobb alumíniumgyártó vállalatában, a Rusalban. Oroszországban és azon kívül is aktív a gépiparban, vegyiparban, ingatlanfejlesztésben, energetikában, pénzügyi szektorban, telekommunikációban, a nanotechnológia fejlesztésében és hasznosításában.

Vannak érdekeltségei hadiipari megrendeléseket teljesítő külföldi cégekben, legutóbb a

Vedomosztyiorosz üzleti lap írt arról, hogy Vekszelberg – vagy Renova, ahogy tetszik - egy svájci repülőgépgyártó vállalattal együttműködve kiképző repülőgépek gyártásába fogna Oroszországban. Egyébként Svájcban, ahol - adózási kedvezmények miatt - bejegyzett lakhelye, bankszámlái és több érdekeltsége van, nem igazán kedvelik. Pár éve Zürichben „a leggazdagabb svájci” ellen tüntetést szerveztekaz adófizetői magatartásával elégedetlen civilek. Vannak problémái a gazdasági élet tisztaságát felügyelő hatóságokkal is: idén példátlan magas büntetést, 40 millió svájci frankot szabtak ki a Renovára tőzsdei kereskedési szabályok megsértése miatt.

Az ő esetében sem ismerjük se az első millió, se az arra rakodó milliárdok igaz történetét. Vagyona az orosz vadkapitalizmus harcaiban gyűlt és gyarapodott, amikor a „vagy te téped szét, vagy téged tépnek szét és nyelnek le” elv volt az egyeduralkodó. A Szovjetunió felbomlása után, a 90-es években felmérhetetlen állami tulajdon várt magánosításra. Üres áruházpolcok, egyes területeken éhínség, sztrájkok, lyukas költségvetés, növekvő külföldi eladósodás, helyi háborúk, a régiók közötti viszályok tették nagyon nehézzé az életet, így azok előtt, akik bármilyen mentő ötlettel kopogtattak, könnyen nyílt meg a kormányhivatalok ajtaja.

És Vekszelbergnek voltak ötletei a kormány számára – írja az

Argumenti i faktiutalva azokra a hírekre, amelyek szerint Vekszelberg és üzlettársai közeli kapcsolatba kerültek Borisz Jelcinnel, Oroszország első elnökével. A Jelcin által meghirdetett privatizációban az alkalmazottak között osztották szét az állami cégek részvényeit. Egyik percről a másikra óriási vállalatok többségi részvényese lehetett az, akinek volt egy kis pénze, elég rámenős volt, és voltak tervei.

A közlekedésmérnöki és matematikusi (számítástechnika) képzettségű Viktor Vekszelberg már a 80-as évek végén szövetkezetet hozott össze, amely egy általa kifejlesztett technológiával kereskedett. Volt néhány más profilú szövetkezete is, ezek már a nyersanyagiparban tevékenykedtek. 1990-ben megalakul a Renova gazdasági társaság, a későbbi vállalatcsoport alaptagja. 1996-ra a Renova megszerezi az uráli és az irkutszki alumíniumipari üzemeket, ami elindította az alumíniumgyártó üzletág építését.

1998-ban a Renova már egyik tulajdonosa a Tjumeni Olajtársaság (TNK) részvénypakettjének, amivel együtt járt a kitermelés joga a világ egyik leggazdagabb lelőhelyén, a nyugat-szibériai Szamotlor tó mocsaras vidékén. 2003-ban a British Petroleum részvételével létrejön a TNK-BP, amelynek jelenleg Vekszelberg az ügyvezető igazgatója.

A napi politikától látszólag távolálló Vekszelberg mostani gyakoribb sajtómegjelenéseit lényegében az Innováros céljainak rendeli alá; a modernizáció, a technológiai megújulás elkerülhetetlenségéről beszél. Viszonya a hatalommal most felhőtlennek látszik. (Azt írják róla, hogy a Vlagyimir Putyin kontra orosz oligarchák küzdelemben ő is megtépázódott). 2004-ben neve azzal összefüggésben került a széles sajtónyilvánosságba, hogy „hazafias indíttatásból”, „Oroszország számára” mintegy 100 millió dollárért kilenc, egykor cári tulajdonban lévő Fabergé-húsvétitojást vásárolt a Sotheby’s -nál.

Egyes elemzők szerint a beszerzés Putyin nyomatékos kérésére történt, ezt, persze cáfolták, a rendkívüli szépségű műtárgyakat Moszkvában a Kremlben, Szentpéterváron és másutt is láthatta az orosz közönség, s egy időben úgy volt, hogy Péterváron külön kiállítóhelyet hoznak létre a jelenleg Vekszelberg magángyűjteményében őrzött ékszerészi műremekek számára. (A kilenc tojás és részletes leírásuk

ittlátható).

A külföldre került múlt századi orosz kulturális értékek visszaszerzésére specializálódott alapítványán keresztül 2006-ban Iván Iljin múlt századi orosz filozófus archívuma került vissza az Egyesült Államokból Oroszországba. Ez is jó alkalom volt a médiaszereplésre akár Putyinnal együtt is. (Politológusok Iljin műveiben sok antiszemitizmust, nyugatellenességet és a kemény rendpárti állam melletti kiállást találnak. Munkássága mostanában lett különösen népszerű Oroszországban, miután Vlagyimir Putyin elnök egyre gyakrabban idézi Iljin gondolatait – írta annak idején a

Kommerszantcímű lap). Majd 2008-ban, a következő elnökkel, Dmitrij Medvegyevvel „közös vállalkozásban”, Vekszelberg visszajuttatta eredeti helyükre a moszkvai Danyiil kolostor 17, a XX. század elején az Egyesült Államokba „szakadt” harangját. A harangok útja Oroszországban, az újjászentelés megint csak a média nagy látványossága volt, és jó alkalom a szereplésre minden érintett számára.

Idén nyáron a Szkolkovóio Innováros mellett korteskedő Dmitrij Medvegyev kíséretében Kaliforniában járván Vekszelberg megállapodást kötött Arnold Sczwarzenegger kormányzóval arról, hogy a Renova évente legalább 1 millió dollárral támogatja

Fort Rosst, a XIX. században az Orosz-Amerikai Vadász és Kereskedelmi Társaság által létrehozott orosz település helyén lévő történelmi parkot és az ott folyó tudományos programokat. (A magyar sajtóban a neve a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség épületének zavaros körülmények közötti eladásával került kapcsolatba).

Viktor Vekszelberget visszafogott emberként írják le, kedvenc költője Leonyid Paszternak, állítólag maga is ír verseket. Magáról így vall a

Russzkij pionyerban, amely az igazi úttörők és újítók szatirikus hajlamú lapjaként határozza meg magát, A lét kibírható súlya című jegyzetében, amely Milan Kundera egyik kultikus regényére utal: „Értékrendszerem és életvezetési szabályaim alapja a kereszténység és a judaizmus. Különböző nemzetiségeket egyesítő családban, két kultúra találkozásánál nőttem fel. A szovjet rendszer is megtette a magáét: akik abban cseperedtünk, felső rendelkezésre messze kerültünk a vallástól, s kénytelenek voltunk személyiségünket magunk felépíteni. Így mind a mai napig a saját törvényeimet követem, amelyeken ha változtatnék, magamat veszíteném el”.

Egyetemista kora óta nős, egy fia és egy lánya van. Felesége egy pszichés betegeket, valamint egy veterán filmszínészeket támogató alapítvány elnöke, gondosan kerüli a medianyilvánosságot.