Az irodalmi Nobel-díj
Évente egyszer a világ tekintete egy stockholmi fehér ajtó aranyozott kilincsére szegeződik. Az ajtó mögött található az irodalmi Nobel-díjat odaítélő Svenska Akademien első emberének dolgozószobája, emitt az egykori tőzsdepalota nagyterme, melyben reggeltől ott toporognak a világsajtó újságírói. Amikor pontban egykor kilép az ajtón a főtitkár, egyszerre elül a nyüzsgés – hogy aztán az új név hallatán a meglepetés moraja fusson végig köztük: Äntligen! – végre!
Ahogy a teremben álló óra mutatója közeledik az egyes felé, mindenki azt lesi, mikor fordul a kilincs. A koreográfia 70 éve ugyanaz, s a nyíló ajtó mára Nobel-rituálé – védett márka lett. Előfordult többször, hogy az utolsó órában tudott csak döntésre jutni a 18 irodalmi akadémikus, a tradicionális csütörtöki ebédjük alatt, melyet a közeli
Den Gyllene Freden(Aranybéke) étteremben költenek el... Ezért az ingaóránál mindig áll valaki: ha szükséges, beavatkozzon. Igen, visszacsúsztatja a mutatót. Természetesen, a tradíciók jegyében.A kilincs, ráadásul kissé nehezen jár, s az adrenalinszintjével küzdő főtitkárnak ugyancsak ügyelnie kell, hogy kellő ügyességgel forgassa el, s nehogy közben a kívül elhelyezett kovácsoltvas kulcs elmozduljon (megesett már). Szóval, ha gyöngyözik a főtitkár homloka, az nem csak az ebédre fogyasztott forró sárgaborsóleves, nem is csak a döntés terhe, de a kilics körüli izgalmak is okozzák. A tavaly megválasztott új főtitkár, a plebejus külsejű
Peter Englund, az ajtóval kapcsolatos rémálmairól is beszélt egy kulturális magazinban nemrég. Szóval, a Nobel-fődöntnök élete se habos torta – pedig a döntés előkészítése a keménymag dolga, s együtt, szimpla többséggel határoznak, 'De aderton' – ők tizennyolcan (köztük öt nő)A fent említett üdvözlő tradíciót pedig a svéd média egyi fenegyerekének köszönhetjük, aki az utóbbi évtizedben a maga módján, ezzel a bekiáltással akart derűt fakasztani az izgatottan komoly ábrázattal várakozók között. Ellenpontjául magának a várva várt bejelentésnek. Gert Flykting (a nagyszájú újságíró) és
Horace Engdahl, az Akadémia korábbi, arisztokratikus megjelenésű elnöke kis magánháborúja is zajlott a bejelentés körül, noha Horace nincs híján a humornak... De mert a német romantika kutatója meglehetősen hiú ember is, nehezen viselte, hogy az ő évi egyszeri nagy pillanatát tönkre vágja egy izgága firkász.
A Svéd Akadémia,
Az irodalmi díj tekintetben maga Nobel is szűkszavú, így rendelkezik: "a díjazandók, illetve a díjazandó művek mutassanak ideális irányba." Vitatható, mit értsünk ma ezen. Kezdetben, a 20-as évekig szó szerint értelmezték s erősen érvényesítették az "idealista" kritériumot. Ez kizárta, hogy olyanokat is jutalmazzanak, akik már akkoriban írtak az élet árnyoldalairól, a "modern idők" szörnyűségeiről. Elképzelhetetlen volt, hogy Zolát, Tolsztojt vagy Ibsent kitüntessék irodalmi Nobel-díjjal.
Két évtized telt el, mire belátták: a kezdeti törekvés nem volt helyes. Később már olyan írókra esett a választás, akik koruk ismert és kedvelt alkotói voltak, s akikről úgy vélték: munkásságukkal, gondolataikkal előbbre vitték az emberiséget. Ám nem állíthatjuk, hogy Nobel idealista törekvései ma szerepet játszanának az Akadémia diskurzusaiban. Nehéz lenne konkrét tartalmat tulajdonítani intelmeinek.
Elsősorban olyan írók kapják a díjat, akik az Akadémia meggyőződése szerint új utat nyitnak a világirodalomban. Ezért a listáról lekerülhetnek azok, akik – legyenek bár remek stílusú, termékeny írók – semmilyen tekintetben nem hoznak megújulást. Viszont állandó és nem kevésbé meghatározó tényező – az eredetiség mellett – az alkotók, illetve a művek humánuma.
Az irodalmi Nobel-díjasok között legtöbb a francia (13), majd: 11 angol, 10 amerikai, 9 német, 6 svéd, 6 olasz, 5 spanyol, 4 orosz, 4 lengyel. Idén október 7-én Mario Vargas Llosa kapta a 'magic call'-t Stockholmból.
Forrás:
Nobel FoundationKapcsolódó linkek:
Svenska Akademien- az irodalmi díjazottak teljes névsora Korábbi interjúm az Akademia ex. főtitkárával, Horace Engdahl-lal – Kertész Imre díjazása alkalmából
