Az igazságtalanság útján
Orosz István akadémikus, a debreceni egyetem tanára megfogalmazta azt az igazságot, ami évtizedek óta foglalkoztatja a magyarokat. Az akadémikus rámutatott, hogy 1956-ban az egyetemisták azt hitték, meg lehet reformálni a szocializmust.
Nem a rendszert akarták megdönteni, csak felléptek az igazságtalanságok, a hazug pártpolitika ellen, elegük lett a hatalmaskodó kommunista vezetőkből. Az egyetemi tanár visszaemlékezésében megemlíti, hogy az egyetem nagygyűlésén felszólalók nem akarták újra magántulajdonba venni a gyárakat, földeket, nem akartak más rendszert, csak a meglévő jobbítását. A népfelkelést irányító szervezetet is szocialista forradalmi bizottmánynak nevezték. Jómagam abban az időben Debrecenben tanársegéd voltam, és a hallgatók előtt kijelentettem, hogy nem ellenforradalom, hanem népfelkelés van hazánkban. Ezért felmondtak a munkahelyemen, és 1957. június 15-ig munkanélküli voltam. Azóta minden év október 23-án arra gondolok, hogy ’56-ban valóban népfelkelés volt, ami később fejlődött forradalommá.
A rendszerváltás óta hatalmon lévő kormányok mindig úgy emlékeznek meg a magyar történelem dicső tetteiről, hogy azzal döntéseik jogosságát is igazolják. Ebben az évben is ez történt. 1956-ban megvédtük, most is megvédjük az országot. Ez volt a végkicsengése minden kormánypárt megemlékezésének. Ez azonban olyan távol áll a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. A valóban sok gondot okozó migrációt azonban nem lehet összevetni a bátor hazafiak szovjet katonák elleni harcával. A kormányoknak, a pártoknak meg kell szívlelniük 1956 üzenetét: mindig nagy kockázattal jár, ha a hatalmon lévő politikusok az igazságtalanságok, a hazug pártpolitika útját járják.
dr. Takács Imre,
Hajdúszoboszló
