Az egyház a menekültek befogadására szólít fel
A Gazeta Wyborcza című lengyel lap kommentárt szentelt a lengyel püspöki kar legutóbbi dokumentumának, amely a menekültekre vonatkozik. A Katarzyna Kolenda-Zaleska jegyezte cikk szerint ez a felhívás csodálatra méltó és büszkeségre érdemes, mert minden feltétel és kétség nélkül felszólítja Lengyelországot, hogy fogadják be az Észak-Afrikából érkező menekülteket, ezt „a pillanat szükségességének” nevezve.
A neves újságírónő szerint ijesztőek a tv-s felvételek az emberekről, akik szörnyű körülmények közül, életük kockáztatásával menekülnek az éhezés, a nyomor, a diktatúrák elől az európai ígéret földjére. De a rettenet és az együttérzés egyszerre befejeződik, ha ezeket a menekülteket be kell fogadni magunk közé. És az egyház azt mondja: ezt nem szabad!
„Kötelességünk emlékeztetni a társadalmat keresztényi kötelességükre az életüket mentő menekülteknek való segítségre, akik országaik háborús körülményei közül, vagy vallási üldöztetéseik miatt vándorolnak ki....” – írták a püspökök, de egyértelműen arra is figyelmeztettek, hogy a segítséget minden menekültnek meg kell szervezni, tekintet nélkül vallásukra vagy hitükre.
Ez rendkívül fontos és bátor dokumentum. Igazi keresztény, amely áttörést jelent – a szerző szerint, aki leírja, hogy az olasz kormány felszólítása dacára az Európai Unió továbbra sem képes az emigránsok számát megérteni, akiket fogadnia kellene.
Nm lesz könnyű meggyőzni a lengyeleket, mert az idegenek elleni bizalmatlanság erősebb a keresztényi könyörületnél. És itt
a lengyel egyház egyértelműen eligazít: „a menekültek találjanak nálunk baráti szomszédokat. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy a keresztényi vendégszeretet és az emberi igazságosság ellentmond annak, hogy csupán olcsó munkaerőt lássunk a rettenetes körülmények között élő, dolgozó és fizetett bevándorlókban”.
Az egyház eme határozott fellépésének politikai jelentősége is van. A kormány bejelentette, hogy az üldözött keresztény szír családokat be akarja fogadni, de az unió határozottan kitartott a menekültek kvóta szerinti elosztásáért a tagállamok között. A lengyel egyház sokkal távolabbra látónak bizonyult, és sokkal nyitottabb, mint a lengyel kormány, amely – mintha nem ez volna a szándéka – a menekülteket jobbra és rosszabbakra osztotta. Az egyház pedig a bevándorlók igazságos befogadására szólít fel Európában és a migráció pozitív hatásainak észrevételeire szólít fel.
El lehet képzelni, hogy az afrikaiak áradatára hogyan reagál a lengyel társadalom egy része, amely bizalmatlan és kelletlen mindenkivel szemben, aki más. Az egyházi dokumentum a plébánosok kötelességévé teszi, hogy a híveknek magyarázzák el, min alapul a szolidaritás, hogy egymás terhét is kell viselni – nem lesz ez könnyű feladat.
A kormány álláspontjára a politikusoknak is meg kell nyilvánulniuk, akik határozottan ellenezték az afrikai bevándorlók befogadását. A lengyel egyház megszégyenítette a politikusokat. Nagyságot mutatott, amelyet néha egyes püspökök megnyilatkozása hallatán megkérdőjelezhettünk. És most bebizonyította, hogy nem csupán Ferenc pápa egyháza, de igazi és nem csak deklarált folytatója II. János Pál tanításainak.
