Az ARD nyilvánosságra hozta az Aldi trükkjeit

Csak Németországban mintegy 4.300 boltja van az óriás diszkont-láncnak, amely boltok százaival van jelen Nyugat-és Kelet-Európában és milliárdos forgalmat bonyolít le az USA-ban is. Mennyire megbízható az Aldi áruinak minősége – és hogyan bánik az óriás cég munkatársaival? Ezt vizsgálta az ARD közszolgálati TV-csatorna – és vegyes eredményre jutott.

2013. július 11., 09:34

Karl Albrecht esseni pékmester két fia, Karl és Theo hozta létre kis élelmiszerbolt-hálózatukból – amerikai mintára – a diszkont-üzletek birodalmát. (Erre utal az elnevezés: Al /brecht/ di /skont). Az árujukat a hagyományos boltoknál olcsóbban, de szolid minőségben kínáló hálózat óriási sikernek bizonyult. A méretek miatt a német piacot ketté is osztották, az ország északi és déli részén egy-egy önálló nagyvállalat irányítja a fiókhálózatot, de beszerzés és több más feladat közös ügy is lehet. Az Aldi Északot 2010-es haláláig a 88 évesen elhunyt Theo Albrecht irányította, az Aldi-Délt (amelyhez a többi között a magyarországi, a korábbi tulajdonos, Hofer nevét viselő ausztriai és a szlovéniai hálózat tartozik, az idén 93 éves Karl. Mindkét család a leggazdagabbak közé tartozik hazájában, vagyonukat egyenként 10-20 Mrd. euró közöttire becsülik.

Az ARD közel egy órás riportfilmjének tanúsága szerint míg az Aldi korábban a szegényebb emberek boltjának számított, napjainkban minden társadalmi rétegből vannak vásárlói – még ha ezt sokan nem is vallják be... Annál is inkább sok a vásárló, mivel a korábbi élelmiszerboltokban fokozatosan egyre több ipar termék és ruházati cikk is megjelent – majd bevezették a helyben sütött pékárúk, friss zöldség és gyümölcs, sőt, bio-termékek árusítását is.

A német felmérések szerint az Aldi termékei iránt a megkérdezettek 72 százaléka bizalommal viseltetik, míg az egyik vetélytárs, a Lidl esetében a bizalmi index csak 52 százalékos. A vásárlók bíznak az Aldi alacsony áraiban, minőségében. Még akkor is, ha – amint az ARD felderítette – adott időszakban 54 cikküknél hirdettek árleszállítást – miközben 65 cikk ára emelkedett anélkül, hogy erről tájékoztattak volna. A riport kísérleteinél a vásárlók nem vették észre, hogy a megszokott polcon található, megszokott cikk ára változott – mint ahogy azt sem, ha az adott helyen nem az Aldi termékét találták...

Olcsó kenyér és komputer

Az áruk nagy többségi a vizsgálatoknál megállta a próbát: a péktermékek minősége ugyan nem érte el a pékségek által kínált termékekét – viszont fele, vagy harmad-annyiba kerülnek. A friss húsoknál sem voltak nagyobb kifogások – kivéve, hogy a csomagolt húst oxigénnel tartósítják, amely azután minőségének rovására megy.Jól használhatók a kerti gépek és más műszaki cikkek is, amelyeket egyébként nem egyszer ismert gyártók szállítanak az Aldinak – csak nem a saját nevük alatt- mint pl. asztali számítógépet vagy laptopot is.

A kifogások, a bírálatok túlnyomó része személyzeti gyakorlata miatt érte az Aldit a közszolgálati csatorna riportjában. A cég volt vezető munkatársai beszéltek arról, hogy a legfőbb szempont a költségek csökkentése, amiben a vezetők állandóan értékelt versenyben állnak. A takarékosság jegyében a fiatalokat mindössze két hetes kiképzés után állítják munkába úgy, hogy a takarítástól a pénztárig minden feladatot el kell látniuk s elvárják tőlük az ingyen túlórázást is. Ugyanakkor a kezdőket lehetőleg hosszú ideig tanulóként tartják nyilván, akik így igen alacsony bért kapnak. A vezetőket ugyan jól fizetik (egy regionális főnök például évi 80.000 eurót vihet haza), ám a kérdés az, hogy meddig. Állandó ugyanis a fiatalítás, vezetői szinten is, hogy elküldhessék azokat, akik már elérték a legmagasabb fizetési kategóriákat.

Ebben, amint egy volt nyomozójuk elmondotta, a cég magán-detektívjei is segítenek, akik adott esetben rejtett kamerákkal, vagy trükkös próba-vásárlással gyűjtenek utasításra a fegyelmikhez, majd elbocsátáshoz vezető adatokat az alkalmazott ellen. E körülmények között rendkívül ritka, ha valaki a német Alditól megy nyugdíjba: egy év alatt a több, mint 25.000 alkalmazott közül 64-nek adatott ez meg.

További írásokat olvashat Németországról a

www.ger – mania.huhonlapon