Az arab ősz: nincsenek látható megoldások

Az iraki és szíriai katonai sikerek a jelek szerint még nem hoznak nyugalmat az arab világnak nevezett térségben. Az ISIS – úgy tűnik – katonailag felszámolható, kiverhető az általa megszállt területekről, de ettől még nem szűnik meg a nemzetközi terror jelensége. Jól példázta ezt, hogy Abdulkadir Masaripov, az isztambuli szilveszteri merénylet üzbég állampolgárságú végrehajtója az IS központjával állt telefonkapcsolatban, miközben módosította eredeti tervét, s az erős rendőri jelenlét miatt belvárosi célpontok helyett támadt a Reina lokálra, és 39 embert mészárolt le. A gyilkost már jóval korábban Törökországba küldték. Az ISIS biztonságos lakásában rejtegették, voltak segítői, akik felfegyverezték s megmutatták neki a lehetséges célpontokat. A tömeggyilkossággal a Moszult ostromló szövetségeseknek – köztük a törököknek – akart üzenni a szervezet. Az üzenet elért Európába is: jó okotok van félni, „megszórjuk a Nyugatot” magukat feláldozó, telepített tömeggyilkosokkal, akik bármikor bármilyen vérengzésre képesek. Az iszlám nevében fellépő terror láthatóan érdekházasságban van az elvakult iszlámellenességet eszközként használó jobboldali populizmussal.

Évtizedes jelenség ez. Az arab-muszlim világ nem egyedüli, de fő kiindulópontja lett az elmúlt évtizedekben az európai terrorcselekményeknek. Az ötvenes-hatvanas-hetvenes években a nacionalizmus volt a mozgató erő, háttérben szovjet és kelet-európai támogatással. A nyolcvanas évek, vagyis az afganisztáni háború óta az iszlám zászlaját lobogtatják – előbb szovjet-, majd egyre Nyugat-ellenesebb retorikát használva. Ma az arabok a világ népességének öt százalékát adják, de a világterror negyvenöt százaléka vagy az arab világban történik, vagy onnan indul ki az ENSZ arab fejlődési jelentése szerint. Az arab világ bocsátja ki a világ menekültjeinek 58 százalékát és itt hal meg a világ háborús halottainak 68 százaléka. Az ENSZ szerint százmilliónál több fiatal ember él az arab világban, és számuk gyorsan növekszik. Ezt a növekedést azonban a szegénység, a munkanélküliség és a peremre szorultság növekedése is kíséri. Az új arab nemzedékek mindezzel együtt sokkal urbanizáltabbak, sokkal iskolázottabbak az előzőeknél. És sokkal vallásosabbak is, mint más térségek hasonló korosztályai.

MTI/EPA/Ahmed Dzsalil

Ez a demográfiai tény önmagában is sokat megmagyaráz a hat éve indult „arab tavasznak” nevezett folyamatból. A demokráciát és emberhez méltó bánásmódot követelő, zsarnokság- és korrupcióellenes mozgalmak kudarca és kisiklása azonban az eddigieknél sokkal több elemzést követel. A világ közvéleményének és szakértőinek jelentős része annak idején lelkesedéssel fogadta az erőszakmentes tüntetések sorozatát, amely több országban a régi zsarnok bukásához vezetett (Tunézia, Líbia, Egyiptom, Jemen). Azt viszont már nehezebben értjük meg, hogyan okozhattak ezek a mozgalmak véres és pusztító polgárháborúkat Szíriában, Líbiában, Jemenben. Hogyan és miért tért vissza a katonai tekintélyuralom Egyiptomban?

A világban zajló katonai konfliktusok tekintélyes része valamely arab államban zajlik ma is. Szíria, Irak, Jemen, Líbia – mind hadszíntér. Ráadásul a polgárháborúk nemzetközivé terebélyesedtek. Nemcsak szomszédos országok vagy azok különböző erői avatkoznak be katonailag a küzdelmekbe, de a Nyugat és Oroszország is részese egyes konfliktusoknak. A térség regionális hatalmai, Szaúd-Arábia és Irán a maguk haderejével és megbízottjaik útján is hadakoznak egymással. Szaúd-Arábia és Katar különböző fegyveres csoportok támogatói, sokszor beleértve terrorosztagokat s magát az ISIS-t is. Ha pedig nem közvetlenül az állam, akkor tehetős magánszemélyek révén pumpálják a pénzt a szunnita ügy harcosaiba.
Az ISIS a terror korábbiaktól merőben eltérő arcát mutatta meg. El akarta hitetni híveivel és a világgal, hogy fanatizmusa képes egyesíteni a szunnita muzulmánokat, felszámolni a gyarmatosítók hagyta állami kereteket, majd harcba indulni a Nyugat leigázásáért. Az államiság kiépítésével új dimenziót adtak a nemzetközi terrornak. Mindez megsokszorozta Európa menekültválság miatti félelmét, pedig a krízist nem az ISIS felbukkanása keltette. Évtizedek óta tart az afrikaiak, maghrebi arabok, kelet-ázsiaiak és más válság sújtotta vidékek lakóinak áramlása Nyugat felé.

Az Iszlám Állam területének elfoglalása azonban nem vet véget az arab világot pusztító konfliktusoknak. Nincs látható megoldás a líbiai polgárháborúra és a jemeni harcokra sem. A szíriai polgárháborúban lehetséges a tűzszünet. Az amerikai elnökváltással egy időben kezdődnek az újabb békemegbeszélések, ezúttal a kazahsztáni Asztanában. A konfliktus győztese a mai állás szerint Oroszország, amely hatalomban tartotta védencét, Bassár el-Aszadot. Az oroszok számára érthetően fontos, hogy megtartsák szíriai támaszpontjukat. De legalább annyira fontos, hogy hatalomban tartsák az általuk pártolt zsarnokot.

S az arab világ strukturális problémái megmaradnak, nem növekszik a foglalkoztatás, megmaradnak a belső ellentétek, a vallási-felekezeti elnyomás, a zsarnokuralom.

Szentföldi kudarc

Évtizedekig az Izrael és arab szomszédai, valamint a palesztinai arabok és mozgalmaik közötti viszályt nevezték közel-keleti konfliktusnak. Megoldásáról legutóbb Párizsban rendeztek nemzetközi konferenciát, hetvennél több állam részvételével. A tanácskozás eredménytelen volt. A résztvevők Izrael és a palesztinai arabok államának egymás mellett élését javasolják, azt, hogy Izrael hagyjon fel a telepek építésével az 1967-ben elfoglalt területeken. A határozat óvott a status quo megsértésétől – ebbe beleérthető a telepek létesítése és az Egyesült Államok nagykövetségének áthelyezése Jeruzsálembe.

A párizsi találkozó egyetlen értelme, hogy felsorakoztatta az államok – beleértve az arab államokat – többségét a békés rendezés mellett. Ez egyben a terror és a terrorra való uszítás elítélését is jelentette. Új elem nem bukkant fel. Obama elnök és külügyminisztere, John Kerry elérték, hogy a „kétállamos megoldás” mindenki által elfogadott kulcsszavaknak számítanak, de ez kiürült. Az ok: sem az izraeli kormányzat, sem a palesztin hatóság nem volt elég erős az elmúlt nyolc évben ahhoz, hogy engedni tudjon. Gyengék voltak a gesztusokhoz is. Az arab világot megosztották a belháborúk, a „tavasz” okozta szétesés, a gazdasági nehézségek. A világ egész egyszerűen megszokta ezt a válságot, képes együtt élni vele. Ráadásul az a „populistának” nevezett politikai fordulat, amely erőre kapott a világ fejlettebb szektoraiban, kifejezetten kedvez a rendezés ellenfelei­­nek. Trump mindenesetre a vejét, az ortodox zsidó Jared Kushnert bízta meg a konfliktus résztvevői közötti közvetítéssel. Javaslatai még nem ismeretesek.