Az angol bárd ismeretlen oldala
1616. április 23-án hunyt el a világirodalom egyik legnagyobb alakja, William Shakespeare. Műveit számos nyelvre lefordították, darabjait a világ összes színházában újból és újból előveszik, előadják. Alakja közel négyszáz éve foglalkoztatja a színházcsinálókat és a kutatókat egyaránt. Nemrégiben megdöbbentő információk kerültek napvilágra a személyével kapcsolatban.
Shakespeare korában az gabonatermesztés és a kormány élelmiszer-elosztási láncolata komoly politikai kérdés volt.
A termés évről-évre változott, hol elég volt, hol hatalmas hiány keletkezett, aminek éhínség lett a következménye. A walesi Aberystwyth-i Egyetem érdeklődését felkeltette az, hogy miként jelenik meg az élelmiszer, az éhínség az angol bárd műveiben, s ekkor váratlan felfedezésekre bukkantak.
A minap megjelent tanulmányban azt állítják, hogy a világhírű angol drámaíró könyörtelen üzletember volt, aki élelmiszert felhalmozva és gabonakereskedéssel hihetetlen vagyonra tett szert. Jayne Archer, a kutatás vezetője szerint, az avoni hattyú mintegy másfél évtizeden át folytatott gabonauzsora-üzletet. Amikor bőséges termés volt, felvásárolt, majd amikor rossz termés volt és éhínség következett, azt kihasználva a felhalmozott készleteit busás haszonnal adta tovább a kereskedőknek.
Az egyetemi kutatás megvizsgálta 1607-ben – az angol éhséglázadások idején – írt Coriolanus című drámáját, melyben bemutatja kora éhínségét, amelyet a gazdag kereskedők és politikusok mesterségesen állítottak elő a saját hasznukra. A Lear királyban szintén szerepet kap az éhség az uralkodó és a leányai közti igazságtalan földosztás révén.
A világhírű bárd eddig kevéssé volt ismert kétes üzleteiről, illegális élelmiszer-készlet felhalmozásáról, de az új kutatás segít bennünket jobban megérteni az ő bonyolult alakját és személyiségét.
“They ne'er cared for us yet:
suffer us to famish, and their store-houses
crammed with grain; make edicts for usury,
to support usurers;
Minket éhezni hagynak, s az ő
magtáraik tömvék gabonával;
rendeleteket adnak ki az uzsora ellen,
hogy az uzsorásokat segítsék;”
(Coriolanus, ford.: Petőfi S.)
Shakespeare kihasználta az élelmiszerhiányt, beszállt a spekulációba, gabonát, malátát és árpát vásárolt, majd tárolt, melyet később uzsoraáron továbbadott a szomszédjainak és a helyi kereskedőknek. De ezért nem szabad keményen ítélkeznünk fölötte – áll a kutatásban – hiszen azért tette, hogy biztosítsa a saját családja hosszú távú megélhetését. A spekuláció miatt adóelkerülés vádjával eljárás is indult ellene, amiért majdnem börtönbe került. Mindezekről megfeledkeztünk az elmúlt évszázadok során – állítja Jayne Archer – ugyanakkor az új ismereteink emberközelbe hozzák Shakespeare-t, akit eddig főképp a művei alapján ismertünk.
A kutatás eredményeiről az idén májusi Hay Irodalmi és Művészeti Fesztiválon fognak beszámolni a walesi egyetem munkatársai.
A nagy angol drámaíró a 18. században felállított első szobra egyébként egy zsák gabonával ábrázolta őt, amit később egy irodalmibb lúdtollas alakra cseréltek...
