Atipikus első dáma
Álmodni sem tudott volna tökéletesebb újságírói premiert a maga számára Valérie Trierweiler, a francia first lady. Francois Hollande új köztársasági elnök élettársa, aki 23 éve dolgozik politikai riporterként a Paris Matchnál, a hetilap legújabb számában valóban tesre szabott témában mutathatta meg kulturális újságírói kvalitásait: az egykori amerikai first ladyről, Eleanor Rooseveltről napokban megjelent életrajzi könyvet ajánlotta olvasói figyelmébe. Az új szerepére még csak most készülő Trierweiler érthető örömmel fedezte fel Claude-Catherine Kiejman könyvében, hogy a rebellisként megrajzolt amerikai elnökfeleség a Fehér Házban eltöltött évek alatt rendszeres vezércikkírója volt egy demokrata párti női magazinnak.
Valérie Trierweiler jó előre, már a kampány idején adott interjúiban világossá tette, ha a szocialista jelölt elnyeri az elnöki posztot, ő maga nem szándékozik a következő öt évet „dísztárgyként” eltölteni az Élysée-palotában, sőt, ha lehet, beköltözni sem szeretne, a jövőben is ragaszkodik önálló lakásához, anyagi függetlenségéhez és újságírói hivatásához. A szerkesztőséggel napokban véglegesített szerződés szerint a franciák új „premiere dame”-ja ezentúl „Kedvenceim” című saját rovatában havonta jelentkezik a kulturális élet újdonságaival a Paris Match hasábjain.
A népszerű hetilap ismert újságírójának szakmai életében tavaly ősszel, a Szocialista Párt (PS) elnökjelölő előválasztásának eredményhirdetése után jelentős változás állt be. Amikor eldőlt, hogy a legnagyobb baloldali párt szavazótábora a PS korábbi vezetőjét, az 57 éves Francois Hollande-ot indítja Sarkozy ellenfeleként, a Paris Match vezetése úgy döntött, Valérie a jövőben ne foglalkozzék belpolitikával. Ugyanekkor váltott át egy művészeket bemutató, Életutak című portréműsorra a Direct 8 tévécsatornánál, ahol előzőleg szintén egy politikai műsor vezetője volt.
Három hónappal ezelőtt, az elnökválasztási kampány intenzív szakaszában időleges feszültség robbant ki Trierweiler és a Paris Match szerkesztősége között. Az újságírónő a lapmegjelenés napján elképedve szembesült maga és élettársa fotójával saját újságjának címoldalán. A szocialista elnökjelölt győzelmi esélyeit latolgató, s Trierweiler számára meglehetősen hízelgő - „Francois Hollande sármos ütőkártyája” – című cikk megjelentetéséről, a figyelemkeltőnek szánt címlapfotó közléséről a szerekesztőség előre nem tájékoztatta régi munkatársát. Az újságírónő a Twitteren adott hangot felháborodásának, ironikusan és indulatosan külön gratulált kollégáinak amiért sikerült a nőnapra időzíteniük a cikk közlését az ő tudta nélkül, s ráadásul egy szerinte bántóan szexista cím alatt. A főszerkesztő a lap „függetlenséghez való jogát” szegezte szembe az újságírónő sérelmével. A konfliktus jó alkalom volt mindkét fél számára, hogy eltöprengjen a magánélet-politika-média háromszögének jövőbeli kockázatairól.
Hollande-dal is a politika hozta össze, már rögtön pályája kezdetén. A Sorbonne politikusi szakának elvégzése után, 1989-ben, 24 évesen kezdett dolgozni a Paris Match-nál, ahol a PS ügyeinek felelőse lett. Ekkor került ismeretségbe Hollande-dal, a Correze megyei szocialista nemzetgyűlési képviselővel, aki 1997-2008 között a Szocialista Párt vezetője volt. Kapcsolatuk sokáig szakmai síkon maradt, Valérie abban az időben Denis Trierweiler filozófusnak, a magazin szerkesztőségi titkárának felesége volt, majd amikor jóval később elváltak, Valérie megtartotta volt férje nevét, és három közös kamaszgyereküket (19, 17, 15) is ő vette magához. Az újságírónő az évek során szoros baráti viszonyba került a szocialista vezetővel és annak élettársával Ségolene Royallal is. A politikus páros negyedik gyermekének születésekor, 19 évvel ezelőtt, Valérie meglátogatta a kórházban későbbi riválisát.
Hollande és a különleges szépségű, mindig egyéni eleganciával öltözködő, jobbára biciklivel közlekedő újságírónő szakmai alapról indult barátsága 2006-ban forrósodott szerelemmé. Az utóbbi hetekben tucatjával készült interjúk egyikében Valérie revelációszámba menő titkot hozott nyilvánosságra: Francois Hollande 2007-ben maga is fontolgatta, hogy benevez a szocialista elnökjelöltségre pályázó aspiránsok versenyébe, de számításba vette, hogy akkor még nem publikus kapcsolatukat ellene fordíthatják, ezért elállt szándékától és támogatta kampányában a PS elnökjelöltjéül választott Royalt, aki Sarkozyvel szemben vereséget szenvedett. Hollande és Royal csak az elnökválasztás után jelentette be a nyilvánosságnak, hogy a magánéletben elváltak útjaik.
Életem asszonya
A politikus Valérie Trierweillel kezdett új életéről első ízben 2010 októberében, a Gala bulvárlapnak adott interjújában nyilatkozott, kivételes szerencsének mondta, hogy találkozhatott „élete asszonyával”. A házasságkötési szándékukat puhatoló újságírói kérdésre Hollande közölte, nem szerepel prioritásaik között, s ha így döntenének, azt sem fogják világgá kürtölni. Hollande szemében, aki harminc évig volt Royal élettársa, a házasságkötés felesleges burzsoá intézmény, s ebben Valérie, aki szintén elkötelezett képviselője a személyi szabadság tipikusan francia eszméjének, tökéletesen egyetért vele.
Hivatalos elnöki beiktatása után pár nappal Francois Hollande részt vett a G8-ak Camp David-i találkozóján, ahová magával vitte Valérie-t is. A találkozóra érkezett államfők feleségeit, köztük a francia „első dámát” Michelle Obama fogadta, körbevezette őket a Fehér Házban, majd ebéden látta vendégül a külföldi „first lady”-ket. Obama asszonyánál nagy sikert aratott Madame Trierweiler ajándéka, egy mutatós Tanneur kézitáska, s az eseményről beszámoló amerikai sajtójelentésekben új fogalom született az ajándékozóra: „first girlfriend”. Az Élysée protokollosainak lesz néhány megoldandó feladatuk a közeli jövőben, egyelőre azon törik a fejüket, mi szerepeljen az „első dáma” hivatalos névjegykártyáján. Maga az érintett az elnevezéssel sincs kibékülve, szerinte a „Franciaország első hölgye” meglehetősen poros hangzású.
Valérie Trierweiler szokatlan státusza és új szerepfelfogása várhatóan nem csak a „premiere dame” névjegykártyájának betűit fogja átrajzolni. Bár csak egy hónapja találkozott a számára is váratlan kihívással, már megmutatta, hogy a rangjához kötődő funkciókat is képes lesz új tartalommal megtölteni. Nem bejáratott sémákban gondolkodik, a kényelmes alkalmazkodás helyett konfliktusokat is hajlandó bevállalni, megszokta, hogy nem kapja tálcán a sültgalambot. Egy hatgyermekes, szerény jövedelmből élő család ötödik gyermekeként jött a világra 1965-ben, Angers-ban. Apja egy háborúból visszamaradt akna felrobbanásakor elvesztette mindkét lábát, rokkantnyugdíjas lett, anyja a helyi jégpálya pénztárosa volt. A népes família tagjai között ma is szoros az összetartás, mindenki számíthat mindenkire, Valérie számára is a család az origo, kiegyensúlyozottságának biztosítéka. Fiaival együtt, közösen döntötték el, hogy XV. kerületi lakásukból - legalábbis egyelőre - nem költöznek be az elnöki palotába.
