Angkor sorsára juthat Alessandria citadellája
Fák nőnek a lőporraktárak tetején, a lőtornyokon, a laktanya épületeken, gaz veri fel a bástyákat, gaz ágaskodik az ajtók alatt. Agresszív vad növényzet lepi be a 18. századi erődöt, a hadi építészet remekét a piemontei Alessandriában.
Az erőd kiemelkedik a többi katonai létesítmény közül építészetileg és történelmileg egyaránt. Repülőgépről nézve is kitűnik hatágú csillag alakjában megformált falaival, árkaival, amelyek a külső körben tizenkettőre szaporodnak. A citadella 2006 óta szerepel a világörökség címre jelöltek között.
1728-ban kezdték épiteni II. Savoiai Vittorio Amadeo utasítására és belőle indult ki a Risorgimento. 1821-ben az erőd volt a centruma a karbonárik felkelésének, amely a függetlenségért, az alkotmányos rendért indult, de vereséggel végződött.
1943 és 45 között itt tartottak fogságban és lőttek agyon sok hazafit. A vár a későbbiekben a piemonti hadsereg főbázisa lett Az utolsó katonák 2007-ben távoztak belőle és akkor kezdődött a hanyatlása.
A várban élő katonák gondot viseltek rá. Tudták, hogy a cserepek alatt földréteg van, amely az ágyúlövések által okozott rezgéseket tompítja, viszont azzal a következménnyel jár, hogy gyökeret ereszt benne mindenféle növény. Ezért, amint kibújt valami gaz, vagy akár faféle, azonnal kiirtották.
Az utóbbi években azonban nagyszabású és sok pénzbe kerülő technológiákat alkalmazó program keretében akarják a karbantartást megoldani. A fák pedig nőnek, gyökereik szétfeszítik a köveket és az egészet ugyanaz a sors várja, mint Angkort.
Olaszországnak olyan szerencséje van, hogy rengeteg műemlékkel rendelkezik, de az érem másik oldala az, hogy megmentésükre kevés az anyagi lehetőség, különösen az utóbbi időkben. De a polgárok, a zöld szervezetek aktivizálódásával sok mindent kevés ráfordítással, emberi erővel is meg lehetne oldani
