Amerikai kölni-effektus: szagolgatni lehet, meginni nem
A közvélemény-kutatás olyan, mint a kölni: szagolgatni lehet meginni nem, mondta egy magyar politikus miután két választás közötti félidőben vezetett, majd elvesztette a következő választásokat. Az Egyesült Államokban sokan az utóbbi hetekben mért 5-10 százalékos Obama fölény ellenére nem tartják lefutottnak az eredményt.
Emlékezhetnek arra, hogy 1948-ban egy kivételével minden kutatás Truman elnök vereségét jósolta, akit végül kényelmes többséggel újraválasztottak. Nálunk is történt már hasonló a 2002-es választások előtt, amikor a rejtőzködő baloldali szavazók miatt minden felmérés Fidesz-győzelmet jósolt. A részvételt pedig sosem könnyű megjósolni, ami mindenütt komoly meglepetéseket tudott okozni. Azonban most Amerikában nem annyira a megszokott felmérési korlátok miatt bizonytalan az eredmény. Az egyik a viszonylag ismert Bradley-hatás, amelynek még a fordítottja is igaz lehet, de szerepet kaphatnak a molbiltelefonok is.
Nem mernek színt vallani?
A „színt” nem vallás egyik klasszikus esete volt az 1982-es kaliforniai kormányzóválasztás. Előtte minden felmérés, sőt a szavazóhelységből kilépők megkérdezése is Tom Bradley Los Angelesi polgármester jelentős győzelmét mutatta. Ennek ellenére, ha szűken is, de vesztett. Ugyanis Bradley fekete volt, az ellenfele fehér, és a fehér szavazók jelentős része nem vallotta be, hogy a fehér jelöltre szavazna. Sokan ugyanis tartottak attól, hogy rasszistának gondolják őket. A fekete polgármester, aki csupán a felméréseket nyerte meg, azzal vigasztalódhat, hogy ezt a jelenséget róla nevezték el.
Nem ő volt az egyetlen színes bőrű, akinek választási eredménye alatta maradt a felméréseknek. Rosszabbul szerepelt Douglas Wilder, az első fekete, aki kormányzóválasztást nyert, a New York-i polgármesternek választott David Dinkins, az elnökjelölti előválasztásokat elvesztő Jesse Jackson, sőt az első indiai származású kormányzó, Bobby Jindal is. Sokan azonban megkérdőjelezik, hogy mennyire él még ez a hatás. A Harvard egyetem egy tanulmánya 133 szenátusi és kormányzóválasztást vizsgált meg 1986 és 2006 közötti, és arra jutott, hogy mindez 1996 körül megváltozott. Addig a fekete jelöltek 3 százalékkal rosszabbul szerepeltek, mint a közvélemény-kutatásban, utána viszont 0,3 százalékkal jobban.
Fordított Bradley-hatás?
Meglepő volt azonban, hogy Obama a tavaszi előválasztások során több államban lényegesen jobban szerepelt az előzetesen vártnál. Kimutatható volt, hogy minél nagyobb volt a feketék aránya annál jobban alábecsülték az eredményt. A feketék egy része – úgy tűnik – nem akarta bevallani, hogy a fekete jelöltre szavaz. Bár valójában itt is arról van szó: nem vállalták fel, hogy az azonos bőrszínűre szavaznak. Az eddigiekkel ellentétes eredmények miatt ezt fordított Bradley hatásnak nevezték el.
A láthatatlan mobilosok
A megkérdezések során a válaszokat még egy tényező jelentősen torzíthatja. Amerikában a legtöbb közvélemény-kutatást – már csak az ország mérete miatt is – telefonon végzik, azonban egy szövetségi előírás tiltja, hogy az automata rendszerek mobilokat hívjanak. A vonalas telefonnal rendelkezők tehát felülreprezentáltak azokhoz képest, akiknek csak mobiljuk van. Márpedig Obama két olyan csoportban is népszerűbb, amely inkább csak mobillal rendelkezik: a fiatalok és az értelmiségiek között. A Pew közvélemény-kutató intézet felmérései szerint a csak mobillal rendelkezők között az Obama 8-10 százalékponttal jobban áll. Mivel a választók 15-17 százalékának csak mobilja van, ez a hatás egy-másfél százalékot jelent.
A választások között gyöngébben álló politikusok szokták mondani, hogy nem közvélemény-kutatást kell megnyerni. Igaz ez közvetlenül a választások előtt is. Jövő keddig lehet fogadni.
