Amerika megbünteti Iránt, de nem tudni mennyire
George Bush valószínűleg utolsó európai útjára indult, mint az Egyesült Államok elnöke. Szlovéniában, ahol az EU vezetőivel találkozik, a tárgyalások fő témája ismét Irán lesz, és az ellene bevezetendő büntetőintézkedések. A folyamatos diplomáciai és gazdasági nyomás Washington és Brüsszel részéről azonban Ázsia karjaiba taszíthatja Teheránt.
A legújabb szankciók az iráni bankokat fogják súlytani, és azokat a nemzetközi pénzintézeteket, amelyek bármilyen módon együttműködnek a perzsa országgal. Emellett korlátozni fogják egyes, az atomprogrammal kapcsolatba hozható személyek beutazását az USA-ba és az európai országokba, illetve megtiltják a hadászati alapanyagként is felasználható áruk eladását a közel-keleti állam részére. Washington már korábban is büntetésekkel fenyegette azokat a vállalatokat, melyek 20 millió dollárnál többet fektetnek be Iránban.
“Bomb, bomb, bomb Iran”
Ezek mellett az intézkedések mellett egyre több jel mutat arra, hogy Izrael és az Egyesült Államok esetleg megtámadja a perzsa országot. Tavaly decemberben egy amerikai titkosszolgálati jelentés hatására – mely szerint Teherán felhagyott a nukleáris fegyver előállításának a szándékával – ugyan enyhült az atomprogram körül kibontakozott nemzetközi válság. 2008 tavaszától azonban ismét élesebb lett Washington és Tel-Aviv vezetőinek retorikája.
Barack Obama, az USA elnöki székének várományosa többször is kijelentette: mindent megtesz annak érdekében, hogy Irán abbahagyja az urándúsítást. Saul Mofaz izraeli miniszterelnökhelyettes pár napja támadást helyezett kilátásba, ha “Teherán nem hagyja abba a nukleáris fegyverkezést.” John McCain, a republikánusok elnökjelöltje kampánya során azt énekelte, hogy "bomb bomb bomb, bomb bomb Iran," rájátszva a Beachboys' egyik klasszikusára.
Olajvezeték Kínáig
Az azonban kérdéses, hogy mindez szolgálja-e a nyugati országok érdekeit? A teheráni vezetés nem valószínű, hogy feladja nukleáris ambícióit, mivel mind hazai, mind iszlám világbeli presztízse múlik az atomprogram sikerén, vagy bukásán. Ha a Nyugat bezárja kapuit Irán előtt és katonai akcióval fenyegeti, azzal az ázsiai országok, és főleg Kína előtt nyitja meg az utat, hogy rátegyék kezüket a világ egyik legnagyobb olajkészletére.
Míg pár éve még Franciaország vezette a befektetéseket Irán energiaszektorába, mára ezt a szerepet Kína vette át. Peking legfontosabb szénhidrogén szállítója Angola és Szaúd-Arábia után a perzsa ország. Kínai cégek egyre nagyobb összegeket áldoznak a még ismeretlen olajkészletek felderítésére, és a már ismert mezők minél hatékonyabb kiaknázására. Az ázsiai ország a közeljövőben pedig egy, a Kaszpi-tengertől Kazahsztánon át Kínáig nyúló olajvezeték építését tervezi.
Peking mellett Tokió is demonstrálja abbéli szándékait, hogy befektessen az iráni szénhidrogénszektorba. Japán energiaéhsége folyamatosan nő az utóbbi években, ez pedig arra készteti, hogy bizonyos tekintetben átértelmezze az USA-val szembeni szövetségesi kötelességeit.
Ázsiai identitás
Az iráni vezetés és minden erejével igyekszik szorosabbá fűzni kapcsolatait Ázsiával. A hivatalos retorikában egyre inkább kihangsúlyozzák a perzsa ország “ázsiai identitását.” Teherán legújabb terve az, hogy teljes jogú tagságra pályázik a Shanghai Együttműködés Szervezetébe, amely egy Oroszország és Kína által vezetett, hat ázsai állam által létrehozott gazdasági és biztonságpolitikai szervezet.
Az mindenki előtt világos, hogy az Egyesült Államok képtelen katonailag megszállni a 70 milliós, hegyekkel borított és erős hadsereggel rendelkező Iránt. Bármi nemű katonai akció azt vonhatja maga után, hogy Teherán egyre inkább rá lesz utalva Kína és Japán gazdasági segítségére. Így a Nyugat és a perzsa ország konfliktusából nevető harmadikként Ázsia feltörekvő hatalmai húzhatnak hasznot.
