Álszurkolók - a német bíróság szigorú
Nagy érdeklődés várta a német Szövetségi Alkotmánybíróság ítéletét arról, kitiltható-e az ország minden stadionjából az a (garázdálkodó) szurkoló, aki ellen a rendőrség nem indított eljárást? A próbapert a Bayern München egy fiatal szurkolója indította, akit randalírozása miatt egy Bundesliga-mérkőzésen három évre kitiltottak az ország minden stadionjából. A szurkoló annak megállapítását kérte, hogy a kitiltás, főleg annak mértéke aránytalanul nagy büntetés: három évig nem mehet szurkolni pusztán olyan mértékű rendbontás miatt, amit a rendőrség még nem is továbbított vádemelésre az illetékeseknek.
Az illető egy duisburgi meccs után vette részt az összecsapásokban, amelyeknél egy személy megsérült és egy autót megrongáltak.Az Alkotmánybíróság azonban helyben hagyta az elsőfokú bíróságnak az ügyben korábban hozott, a kitiltást jóvá hagyó ítéletét. A döntés egyik alapja a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) korábbi állásfoglalása volt, amely szerint "már erőszakos cselekmény valószínűsége elegendő alap ahhoz, hogy valakit eltiltsanak a mérkőzések látogatásától.
A feladat az, hogy kizárjuk a potenciális rendzavarókat, megvédjük a békés szurkolókat az erőszakra készülő randalírozóktól”.
A klubok többsége tartja magát a DFB irányelveihez s a kitiltás általában 3 hónaptól egy évig terjedő időre szól. A három éves eltiltás nem gyakori, de előfordul és eddig a leghosszabb – bár elvileg arra is mód van, hogy a rendbontókat életük végéig kitiltsák a stadionokból.
A szurkolói érdekképviseletek bírálták az alkotmánybírósági döntést azzal, hogy másként is meg lehetne büntetni a rendbontókat, mint eltiltással: például kötelezhetnék őket arra, dolgozzanak bizonyos ideig ingyen az adott egyesületnél, amelynek mérkőzésén randalíroztak.
Robert Enke öngyilkosságának tanulságai
Egyébként nem csak a labdarúgó szurkolókat, az egész német közvéleményt megrázta a közelmúltban Robert Enke, a válogatott kapus öngyilkossága. A Hivatásos Labdarúgók Szövetsége (VDV) állásfoglalásában emlékeztetett: szervezetük már évek óta javasolja, hogy a Bundesliga minden csapatánál álljon rendelkezésre pszihológus– még ha nincs is állandó alkalmazásban a klubnál. Véleményük szerint a labdarúgás egyre keményebb, profi követelményei között, most ráadásul a válság következtében, növekszik a játékosokra nehezedő nyomás, ezért hivatásos szakemberek segítségére van szükségük - nem elég, hogy a mindenkori edző a "pszichológusuk" is.
Osztja ezt a véleményt Holger Hieronymus, a Német Labdarúgó Liga (DFL) vezetője is. Amint a Die Welt-nek elmondta: "Nem maradhat tabutéma a depresszió. A DFB sportegészségügyi bizottságával együttműködve végig kell gondolnunk, hogyan tudunk nyíltabban foglalkozni ezzel a kérdéssel. Vannak már pozitív példák: mind a VfL Bochumnál, mind az FV Bayernnél évek óta dolgozik pszichológus. A bajor csapatnál történetesen a korábbi Bundesliga-kapus, Philipp Laux. Másutt viszont eddig nem gondoltak ilyen szakemberek bekapcsolására, megelégedtek az edzőkkel – de most felülvizsgálják a helyzetet.
Vannak ellenvélemények is. Harald Strutz, az FSV Mainz 05 elnöke szerint túlreagálás, ha most, Enke halálának tükrében, mindenhol sport-pszichológusok után kiáltanak. Tudomásul kell venni, hogy a profi sportolók nagy lelki nyomás alatt állnak – de így van ez sok más foglalkozási ágban is. A VDV, a profik szakszervezete szerint optimális esetben nem is csak általában pszichológusokat kellene alkalmazni, hanem speciálisan képzett sport-pszichológusokat, és pszicho-terapeutákat. Egyébként meggondolandó, hogy Robert Enke szakorvosi kezelés alatt állt – de ez sem tudta megakadályozni a tragédiát.
Bernd Strauss, a Münsteri Egyetem pszichológiai és sporttudományi karának dékánja kijelentette: nincs recept, amivel ezt a tragédiát el lehetett volna kerülni. Helyes, ha a klubok most pszichológusokat is alkalmaznak, de az egész, a játékosokat edző, irányító gárdát alkalmassá kell tenni arra, hogy kezeljék a sportolók lelki gondjait is. „Nem szabad elfelednünk, hogy az élsportoló, a sztár mögött még a média-korszakban is egy normális ember rejlik, mindegyiküknek az egyéni sorsával, szükségleteivel - ennek megfelelően kell neki segíteni.
