Állítsuk meg a gyűlöletbeszédet!

Az 1922. december 1-én a liberális párt támogatásával megválasztott, litván nemesi származású Narutowicz államfővé választását követő napokban zavargásokat, tüntetéseket szervezett a jobboldal, amelynek más volt a jelöltje. Öt nappal beiktatása után a köztársasági elnököt egy szélsőséges nacionalista festő, Eligiusz Niewiadomski lelőtte (egy hónappal később a merénylőt halálra ítélték és kivégezték).

A Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) vezetője, Leszek Miller az egykori merénylet színhelye (egy varsói galéria) előtt mondott beszédében kijelentette: – A szavak alkotóak lehetnek és csillapíthatnak, de ölhetnek is. Miller felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg annak az ideológiának a visszatértével kell szembesüljenek a lengyelek, amelynek áldozatává vált a II. Lengyel Köztársaság első elnöke. Narutowicz halálát figyelmeztető jelnek értékelte, amelyet a történelem hagyott az utókorra – a történelem, amely sajnos szereti ismételni önmagát.

Janusz Palikot, a szejmbe harmadik legerősebb erőként bekerült párt elnöke hét pontban fogalmazta meg a gyűlöletbeszéd megállításának szabályait. Ennek legfontosabb elemei, hogy „ne kívánd senkinek a halálát, ne beszélj kizsigerelésről, ne keress ágat, amelyre felakasztod ellenségedet, ne mondd senkinek, mint Lech Kaczynski (a szmolenszki tragédiában elhunyt államfő – a szerk.), hogy Ön az én rövid listámon van azok között, akiket ki kell csinálnunk. Se szatirikus, se irodalmi, se metaforikus, se kabaré, se komoly formában, se interjúban, se félig tréfásan ne kívánd senkinek a halálát."

A Lengyelország Nemzeti Újjászületése (NOP) nevű szélsőségesen nacionalista szervezet Narutowicz gyilkosát a „nemzeti Panteon egyik első hősének” nevezte egy két évvel ezelőtti nyílt levelében, és Niewiadomski nevét akarta iskoláknak, köztereknek és utcáknak adni. A baloldal határozottan fellép az ellen, hogy lengyelek modern generációinak Niewiadomski legyen a példaképe.

Az SLD szerint a jelenlegi politikusok és publicisták egy része Narutowicz sírja előtti csendre szólít fel, márpedig a baloldalnak nem szabad csendben maradni, hanem emlékeznie kell, és felemelnie szavát, mindent meg kell tennie, hogy Lengyelország ne kerüljön „barna” árnyékba.

A legnagyobb példányszámú lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője kommentárjában írt Narutowicz meggyilkolásának mai kontextusairól, amelyről szerinte hisztéria nélkül ezen az évfordulón szót kell ejteni.

„Ma azt halljuk, hogy rabságba kötnek minket hazugságokkal, értékes emberek jó hírének elvételével, az igazi hazafiak és az egyház elleni gyűlöletkeltéssel, mindezzel a következő rabszolgaságban vagyunk. Ez Tadeusz Rydzyk atya véleménye” – írta Adam Michnik.

Kilenc évtizeddel ezelőtt pedig azt mondták, hogy a lengyelekre egy, a „zsidó-német-ukrán” szavazatokkal megválasztott elnököt kényszerítettek. S hogy a „nemzetnek, amelynek ereiben vér és nem ürülék folyik, fel kell háborodnia”. Ezek mögött a szavak mögött egy olyan állam terve rejtőzött, amely a pluralizmust és az állampolgári jogokat korlátozta – jelenti ki a kommentár.

Az egykori köztársasági elnökkel szembeni agresszív és gyűlölködő sajtó is okozta, hogy volt egy, a vad fanatizmustól beteg, a gyűlölettel erősen átitatott, egészen biztosan őrült, aki lőtt, aki a gyűlölet hangulatában hozta meg döntését.

A szerző szerint ma azt lehet hallani, hogy Lengyelországnak vissza kell szereznie a függetlenségét, mert német-orosz gyarmatként él, és ma az országot árulók vezetik, akik felelősek Lech Kaczynski elnök meggyilkolásáért, és a lengyel nemzetet ma kiirtják. „Tudom, hogy Jaroslaw Kaczynski és a PiS nem szólít fel gyilkosságra, csak éppen a gyanakvás és a félelem légkörét táplálja.”

Michnik felhívja a figyelmet arra: a krakkói letartóztatott, aki ki akarta irtani a kormányt, a képviselőket úgy, hogy robbantást tervezett a szejmben, szintén egy kiegyensúlyozatlan alak – noha egyetemi tanár .

Végül így zárja a kommentárt: „Nem fenyeget bennünket Lengyelországban Hitler és a holocaust képe; legyen elég nekünk emlékezni lelőtt elnökünkre!”