Afrikai hangok magyar faluban osztrák zenész szervezésében

Idén júniusban a csöndet átmenetileg különös, idegen hangok váltották fel. Nem először: Bernhard Weiss, bécsi muzsikus immár nyolcadszor hozta el djembeoktató workshopját a faluba.

Őt kérdezzük, mi is az a djembe:

- A djembe egy kehely formájú, elsősorban Nyugat-Afrikában (Szenegál, Guinea és Mali vidékén) használatos kézi ütős hangszer. Jómagam neves mesterektől tanultam Afrikában, s ma zenészként nemcsak djembén, hanem az afrikai közösségi zenéléshez tartozó doun-doun-on és kenkeni-n és sangpan-on, valamint további afrikai ütős és húros hangszereken is játszom több zenekarban.

Mivel a djembe közösségi hangszer, nagyon nagy a közösségformáló ereje (több szólamban kell s lehet játszani rajta), tanítványaimmal a szemeszterek végén keressük az együttzenélés lehetőségeit. Bécsben gyakran járunk ki a Duna-partra, csak úgy, az együtt zenélés kedvéért, s évzáró koncertjeinken nem egyszer játszottunk százfős nézőközönség előtt is.

-Hogyan kerültetek Pápocra?

- Egyik magyar tanítványom, Gál Enikő hívott meg bennünket ezelőtt tíz évvel. Ő szervezte meg az első „pápoci workshop”-ot. Úgy indultunk neki, hogy sem Pápocról, sem a körülményekről nem tudtunk semmit. A szállást és az infrastruktúrát Enikő biztosítja azóta is nagyszülei házában, amelyet ma nyaralóként használnak. Pontosabban a kertben, ahol sátorozunk.

Emlékszem, az első évben a kertben is játszottunk tábortűz mellett. Nem volt olyan ház a faluban, ahol ne hallották volna dobolásunkat, ami persze jó későig tartott. Ma már tudjuk: a békés egymás mellett élésnek megvannak a határai, így dobolni csak és kizárólagosan a Rábaparton szabad, s ehhez tartjuk is magunkat.

A gyönyörű Rába-parton Enikő segítségével, aki ismeri a folyót, hiszen itt gyerekeskedett, találtunk egy helyet, ahova azóta is visszatérünk. Árnyékos, gyönyörű, romantikus hely. Ha a vízállás és Rába szennyeződése engedi, a szünetekben fürdünk is.

Idén az időjárás közbeszólt, a magas vízállás és a kedvezőtlen időjárás miatt más helyszint kellett keresnünk a munkához. A falu polgármesterének, Horváth Tibornénak köszönhetjük, hogy esőben is gyakorolhattunk. Ő ugyanis rendelkezésünkre bocsátotta a kultúrházat. Ez nagyon fontos volt, hiszen a hangszereink bőrből készültek és már néhány csepp eső is tönkreteheti őket.

Hogyan telnek a workshop idején a napok?

- Június utolsó hétvégéje szinte biztos hely a naptárunkban. Tanítványaim tudják és sokan már januárban jelzik részvételi szándékukat. A csapat összetétele évről évre változik, de többen vannak, akik már négyszer, sőt ötször eljöttek.

A cél a tanulás. Mindig olyan afrikai ritmust választok ki, amely két nap alatt elsajátítható, s játszható. Természetesen az improvizáció is fontos kelléke egy ilyen hétvégének, mindig teremtünk alkalmat, hogy tanítványaim improvizációs készsége is fejlődjék.

Pénteken este kezdünk bemelegítő zenéléssel, másnap közös testmozgással indul a reggel, aztán reggelizünk, majd a hangszereket meg a székeket bepakoljuk a kocsikba, s irány a Rába-part. Délutánig, kora estig intenzíven dolgozunk. A vacsora menüjét is együtt tervezzük meg, s „otthon”, a házban költjük el. Az ilyen közös étkezések arra is jók, hogy megbeszéljük a világ dolgait, s ráhangolódjunk egymásra.

Volt már kínai, lengyel, török, német és indiai résztvevőnk is, többen közülük többször is visszajárnak. Szinte a kezdetektől velünk tart Guzzi, aki 79 éves, s nélküle nem is lenne igazi a hétvége. A dob mellett mindig magával hozza a hárfáját is. Idén egy másik résztvevő tangóharmonikával szélesítette a zenei kínálatot. Állandó kísérőnk a ngoni: ez egy szárított töktestre feszített nyolchúros hagyományos afrikai hangszer. Tanítványaim többsége is tud rajta játszani.

Két éve pont falunap volt ottlétünkkor, reggel mi is részt vettünk a zenés ébresztésben, a pápoci önkéntes tűzoltókkal karöltve egy utánfutóra fölpakolva dobbal ébresztettük a lakosságot, s este a bálban záróráig táncoltunk. Ott is mindenki nagyon jól érezte magát.

Az idei falunapon megint felléptünk a Rába Sörözőben, - igaz, az ad hoc koncertről csak azok értesültek, akik épp a kocsma környékén tartózkodtak.

Fontos helyszín még számunkra a falu műemléke, a XIII. században épült négykaréjos, emeletes kápolna. Már szinte hagyomány, hogy minden alkalommal betérünk ide is énekelni. Kevesen tudják, hogy a kápolna akusztikája olyan egyedi és gyönyörű, hogy kár lenne kihagyni az énekléssel töltött bensőséges pillanatokat....

Milyen a workshop és Pápoc kapcsolata?

- Azt hiszem, eddig többet kaptunk Pápoctól, a helyi emberektől, mint amit mi adhattunk neki. Így nyolc év távlatában, azt gondolom, az emberek már valamennyire ismernek bennünket, és bár sokan talán idegenkedve hallgatják hangszereinket s a rajta megszólaltatott, a magyar zenei világtól igencsak távol álló ritmusokat, többször tapasztaltuk az emberek érdeklődését. Sőt, elismerésüket, egy-egy tál pogácsa, friss zöldborsó, tojás vagy tejes kukorica formájában. Örültünk, amikor néhány évvel ezelőtt a kocsmában tartott koncertünk után “mindenkinek egy fröccsöt” felkiáltással meghívást is kaptunk.

A workshop Pápocon minden évben visszatérő programunk. Fontos számunkra, hogy óvjuk a Rába-partot, vigyázunk, nehogy szemetet hagyjunk magunk után.

Néha azt kérdem magamtól, vajon tudják-e a helyiek, hogy milyen természeti kincs birtokában vannak. Pápoc a műemlék kápolnájával és a Rába-parttal igazi gyöngyszem. Nagyon szeretünk ide jönni.

Gál Enikő