Aachen, az európai egység igazi jelképe

Mai helyzetünkben egyszerre bizarr és szomorú visszagondolni arra, hogy akkor térségünk államai közül Magyarország állt a legközelebb ahhoz, hogy nyugati demokráciává váljék. Hogy a magyar átalakulást fogadta akkor a legnagyobb rokonszenv és elismerés. Horn Gyula fényképe a többi díjazottéval együtt ma is az 1330-ban épült aacheni városháza falát díszíti. De hazánk megítélése, és nem a Nyugat hibájából, tragikusan megváltozott. Magyarország a demokratikus nyugati értékek megtagadásának riasztó jelképe lett.

Bár az európai egység jelképes városának Strasbourgot tartják, a történelembe mélyebben visszatekintve Aachen legalább ennyire kiérdemelné ezt a címet. A rómaiak az első században jelentek meg a környéken, ahova elsősorban a hőforrások vonzották őket. Huszonöt hektáros területen építettek ki egy mai szóval fürdőkomplexumnak is nevezhető létesítményt, amelynek helyén amúgy most is termálfürdő működik. Több évszázados uralmuk az ötödik században ért véget, és a barbár hódítók is elsősorban a meleg vizes források miatt építettek itt várat. A frankok 768-ban megkoronázott királya, Charlemagne, azaz Nagy Károly is ide telepítette a székhelyét, s ezzel a város és az uralkodója neve örökre összefonódott a történelemben. Hosszú uralkodása alatt csodálatos templommal ajándékozta meg városát, és közben újraegyesítette az egykor volt Római Birodalom nyugat-európai területeinek jelentős részét.

A magyar történelmi közgondolkodás nem tulajdonít Nagy Károlynak olyan jelentőséget, mint a kollektív nyugati emlékezet. Nyilván azért, mert Nagy Károly egy évszázaddal a magyarok honfoglása előtt uralkodott. De európai polgárként tudnunk kell, hogy sokan őt tartják Európa atyjának, aki a Római Birodalom bukását követő sötét évszázadok után újjászervezte annak jelentős részét. Amikor 800-ban Rómában Európa császárává koronázták, Nyugat-Európa jelképesen is szakított a magát szintén római császárnak tekintő bizánci uralkodóval. Lényegében ekkor alakult ki az a nyugat-európai politikai rendszer és szellem, amely a következő évezredben alapjaiban határozta meg a világtörténelmet. Charlemagne véres korban élt, véres és kegyetlen csatákat vívott, és nem éppen krisztusi eszközökkel térítette a keresztény hitre birodalma alapvalóit. De birodalma vitte és fejlesztette tovább a ma ismert „nyugati civilizációt”. S bár nem olyan ismert hazánkban, mint mondjuk Julius Caesar vagy Napóleon, szláv közvetítéssel még a „király” szavunk is tőle ered. Az eredeti Karel nevet a szlávok kral, ezt átvéve a magyarok pedig király néven kezdték uralkodóik megnevezésére használni. Így, bár közvetve, emlékezete tovább él a mindennapi nyelvhasználatunkban is.

Nagy Károly aacheni jelenlétének fizikailag legmaradandóbb emléke a dóm, amelyet eredetileg a palota kápolnájaként építtetett meg az uralkodó. Amikor 1978-ban összeállították az UNESCO világörökségi listáját, az aacheni dóm az első tizenkét műemlék között került fel rá. A nyolcszögletű, kápolnának épült rész 805-ben készült el, és bár az azóta eltelt ezerkétszáz esztendő alatt többször megsérült, lényegében ma is eredeti pompájában áll. Építői tudatosan ötvözték az ókori római és a keresztény hagyományokat, így alapozva meg a „római és keresztény” birodalom ideológiáját. Az épület architektúrája római és bizánci mintákat követ. A galéria ókori oszlopait Rómából és Ravennából hozták és építették be a templomba. Napóleon 1794-ben szabályosan elrabolta és a Louvre-ba szállította őket, de bukása után az oszlopok fele visszatért Aachenbe. Charlemagne márványtrónját viszont Jeruzsálemből, a Szent Sír romjaiból hozatták. A következő fél évezredben harminc, itt megkoronázott uralkodó ülhetett bele Nagy Károly örökségébe. Vagy legalábbis a székébe, mert utódai alatt folyamatosan változtak a birodalom határai. Csaknem ezeréves a hatalmas Barbarossa-csillár és a szószék is. A nyolcszögletű palotakápolnához a 13. században építették meg azt a gótikus kórust, amely a német történelem számos meghatározó emlékét, így III. Ottó császár sírját is őrzi.

Az aacheni dóm és kincstára gazdag magyar emlékekben is. Az eredeti nyolcszögletű épülethez csatlakozó magyar kápolnát 1367-ben szentelték fel Nagy Lajos királyunk jelenlétében. Ez is arra emlékeztet, hogy a mohácsi tragédia előtt hazánk meghatározó része volt a korabeli Nyugat-Európának, s ez kevés helyen manifesztálódott olyan egyértelműen, mint Aachenben. A kápolnát később Mária Terézia építtette újjá, barokk stílusban. Ma is láthatjuk benne Szent István, Szent László, Szent Imre szobrát és a magyar címert. Sajnos a templomot naponta felkereső sok ezer látogatót semmi sem emlékezteti arra, hogy ez a magyar kápolna, csak azt olvashatjuk a bejáratánál, hogy imádkozásra van fenntartva. Ilyen céllal pedig kevesen érkeznek a mindig zsúfolt és zajos műemlék épületbe. A sokszor annyira rámenős magyar külügyi vezetés annyit talán elérhetne, hogy a bejáratnál egy diszkrét kis tábla legalább a kápolna nevét feltüntesse.

Aachen egész történelme összefonódott Nyugat-Európa és közvetlenül a német–francia-viszony sorsfordulóival. Uralkodott itt egy ellenpápa, meghódították a spanyolok és az osztrákok. Később Napóleon Franciaországhoz, bukása után pedig a bécsi béke az eredetileg igen távoli Poroszországhoz csatolta. A stagnáló város akkor kezdett újra fellendülni, amikor 1838-ban áthaladt rajta a Kölnt Brüsszellel összekötő vasútvonal. Az első világháború után a franciák megpróbálták elszakítani Németországtól. Soviniszta politikájuk tragikusan visszaütött, és a hitleri propagandát segítette a németek között. 1944 októberében itt léptek az amerikaiak először német földre, s Aachen lett az első, általuk felszabadított német város. Franz Oppenhoff személyében egy katolikus ügyvédet neveztek ki a város polgármesterének. Fél évvel később Heinrich Himmler személyes parancsára egy ejtőernyős SS-kommandó visszatért Aachenbe, és a lakása előtt a feleségével együtt agyonlőtték. A ma negyedmilliós városban a háború végnapjaiban alig néhány ezren maradtak, és a legtöbb épület romokban hevert. A dóm azonban súlyosabb károk nélkül élte túl a háborút.

Ma Aachen a legnyugatibb német város, amelyet az említett vasútvonalon túl helyi buszjárat is összeköt a belgiumi Eupennel és a hollandiai Maastrichttel. Történelme és földrajzi fekvése egyaránt arra predesztinálja, hogy az európai egység jelképe legyen. A Charlemagne császárról elnevezett Károly-díj átadása minden évben az európai egység ünnepének számít. Két éve Ferenc pápa, idén pedig Emmanuel Macron francia elnök vehette át ezt a kitüntetést, amelyet egyébként 2001-ben Konrád György is megkapott.

A mai Európai Unió végeredményben azokra az alapokra épül, amelyeket a karoling birodalommal Nagy Károly Aachenben és Rómában lerakott. A mai Németország, Franciaország, az általuk közrefogott Benelux államok és Észak-Itália: ez a nyugat-európai egység magva. 1957-ben velük kezdődött az európai egység legújabb fejezete is. 1990-ben jelképesen és 2004-ben ténylegesen Magyarországot is befogadták ebbe a közösségbe, s végeredményben csak rajtunk múlik, hogy tagjai is maradunk-e.