A válság mélyítheti a kiábrándultságot a politikai elittel szemben
Miután Orbán Viktor 2010 óta keresztülerőszakolta sokat bírált új alkotmányos rendjét, a romániai hatalmi civódás jól mutatja, hogy némely kelet-európai állam a kommunista korszak démonjaival küszködik. Rávilágít a viszály, hogy sok ezernyi uniós jogszabály átültetése még nem változtatja meg egyik pillanatról a másikra a politikai kultúrát, és hogy a nehezen kivívott demokratikus folyamat vissza is csúszhat.
A bukaresti válság egyben felújította a vitát a román és bolgár felvételről született politikai döntésről, miután a reformokat tekintve a két ország messze elmaradt a 2004-ben felvett tagállamoktól - írja a Financial Times. Mindazonáltal hogy az EU által szorgalmazott reformok közül több csak későn kezdett el működni, azon belül is elsősorban a korrupció elleni harc, ez a tény paradox módon közrehatott a kalamajka kirobbanásában. Vannak ugyanis jelek arra, hogy a kenőpénzek visszaszorítása éppen a politika és a pénz közti kapcsolatot érinti, amely erősen jellemzi a fordulat utáni periódust, különösen a Balkánon. Romániában és több más államban a piacgazdaság kiépítése - gyakran az elfuserált privatizáción keresztül - összefonódott a korábbi állami tulajdon ellenőrzéséért, valamint a vonzó állami megrendelésekért és az uniós pénzekért folytatott harccal. A régi nomenklatúra a nyertesek között volt: léteztek a kapcsolataik és az alapjaik. A politikai pártok és a sajtóorgánumok gyakran e gazdag egyéni érdekek játékszerévé váltak. Hasonló jelenségek másutt visszalépésekhez vezettek, nem ritkán olyan pártok részéről, amelyek konzervatív-hazafias gúnyát öltöttek, és olyan taktikákat alkalmaztak, amelyek láttán elsápadtak a nyugati demokráciák. Lengyelországban pl. a Kaczynski-ikrek Jog és Igazság pártja azt hangoztatta a hatalomban, kisepri a posztkommunista hálózatokat. Orbán azt hajtogatja, hogy végigviszi a megakadt rendszerváltást.
Romániában a mostani harc Basescu és a szociáldemokrata kormány között nagyban hasonlít más államokra, már ami a megszorításpárti elnök és az állásteremtést és a növekedést szorgalmazó kormány összecsapását illeti. Csak éppen Bukarestben a politikai kultúrára a csupasz ököllel vívott boksz a jellemző, amit csak tetéz az elavult Alkotmány, amely nem szabályozza megfelelően a politikai felelősségi köröket. Ponta azt mondta az FT-nek, hogy az elnök egyfajta blokádot léptetett életbe nem csupán a kabinet, hanem a parlament ellen is. És ő hiába próbált meg új típust megjeleníteni a kormány élén, azonnal szembe találta magát egy igen tapasztalt politikussal. De az nem vitás, hogy a korrupció elleni fellépés minden erőre egyformán kiterjedt. A jövő azonban mindenesetre bizonytalan: most két év vad társbérlete következhet. És a válság mélyítheti a kiábrándultságot a politikai elittel szemben, amelyre sokan már most is úgy tekintenek, hogy inkább a küzdelemben érdekelt, semmint a probléma megoldásában. Jó néhányan úgy gondolják: meg kell újítani a politikai rendszert, új pártokra van szükség.
