A Tisza-tó és a mérnöki has
Amikor a múlt század közepén elkezdtem mérnöki tanulmányaimat, egyik professzorom azt mondta: legfontosabb a „mérnöki has”. Ez azt jelenti, ha kiszámolunk valamit, vagy hallunk egy számot, érezni kell, igaz-e. Több évtizedes mérnöki gyakorlatom eredményeképpen ha hallok egy számot, ritkán téved a hasam.
Így voltam akkor is, amikor a Tisza-tó vízszintemeléséről hallottam a híradóban. Ötmillió köbméterrel növelik a tárolt víz mennyiségét, felkészülve a várható nyári aszályra. A hasam hangosan röhögni kezdett.
Azt álmomból felébresztve is tudom, hogy a Duna vízhozama 2–8 ezer köbméter között van másodpercenként Budapestnél, a vízállástól függően. A Tiszának ezt a paraméterét idáig nem ismertem, a Magyar Nagylexikon szerint az átlagos vízhozam 830 köbméter másodpercenként. Mondtam a hasikámnak: joggal röhögtél, mert hatezer másodperc, azaz kevesebb mint két óra alatt folyik le ennyi víz közepes vízállásnál, mondd, hogy aszály miatt kevesebb a víz, akkor három óra. Ezt mind-mind betároljuk.
Tessék mondani, nem lehetne vásárolni még pár műanyag kannát is, hogy még több vizünk legyen a száraz napokra?
(Remélem, Simicskáék nem gyártanak műanyag kannát, mert ha igen, a kormány meg fogja fogadni a javaslatomat.)
Umann Tamás
E-mail