A szlovák tizenévesek leginkább a magyarokat gyűlölik

Tervezte, hogy kimegy a dunaszerdahelyi meccsre?

Nem. Elment a kedvem a meccsektől – leginkább a futballhuliganizmus miatt. Azt pedig sejtettük, zavargások lesznek a DAC–Slovan Bratislava- mérkőzésen. A Slovan-drukkerek radikális kemény magja telekürtölte a nyilvánosságot azzal, hogy még cseh és lengyel „kollégáik” is eljönnek szurkolni. Válaszul Budapestről tömegesen érkeztek futballhuligánok.

A meccs csak ürügy volt egy politikai jellegű összecsapáshoz?

Inkább úgy mondanám: ürügy az erőfitogtatásra. Jól ismerjük ezeket a szélsőjobbos pesti randalírozókat. Nyilvánvalóan nem a dunaszerdahelyi csapat miatt utaztak ide. A Nagy-Magyarország-zászlóval provokálni akartak. De volt erőfitogtatás a szlovák radikálisok részéről is, hogy megmutassák: ki az „úr” ebben az országban.

Magyar körökben hallani: a rendőri leszámolás előre eltervezett volt.

Nem elképzelhetetlen. A szlovák rendőrség pártatlanságával kapcsolatban vannak kételyeim és rossz tapasztalataim is. Malina Hedvig ügyét például már két éve maszatolják a hatóságok, s próbálják a szerencsétlenre ráhúzni a vizes lepedőt, mondván: csak kitalálta, hogy megverték. Elképesztő! Egyébként ’92-ben rendeztek egy Slovan–Fradi-rangadót itt, Pozsonyban. Akkor is voltak rendőri túlkapások. Ártatlan embereket is véresre vertek. És még csak ki sem vizsgálták az esetet.

Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke a dunaszerdahelyi atrocitások kapcsán azt nyilatkozta: most sem fog kiderülni semmi. Ennyire befolyásolná a szlovák politika a rendőrséget?

A jelek erre utalnak.

A meccs óta nőtt a feszültség a szlovákok és a kinti magyarok között?

Nem érzékelem. Ugyanakkor feltűnően visszafogottak azok a szlovákok, akik eddig abszolút tárgyilagosak voltak a „magyarkérdésben”, sokszor még mellénk is álltak. Most elbizonytalanodtak az irredenta jelképekkel érkező magyarok láttán. Ez az ügy a felvidéki magyarságnak tette a legrosszabbat. Nekünk semmi szükségünk arra, hogy a kukaborogatós, tévészékház-gyújtogató bandák járogassanak át hozzánk. Ők a balhé után hazamennek, röhögnek a markukba, de mi itt maradunk. Bár igaz, az MKP sem reagált túl jól. Helyes, hogy rögtön tiltakoztak a rendőri túlkapások ellen, de én hozzátettem volna még egy mondatot: „Elhatárolódunk a magyarországi szélsőjobboldali csoportoktól is.” Hiba volt, hogy ez elmaradt.

Dunaszerdahelyen találkozott szeptemberben Csáky Pál, az MKP elnöke és Tőkés László erdélyi református püspök. Ezután a szlovák sajtóban megjelent: Csáky magyar autonómiát, sőt külön kis magyar parlamentet követel, és ezzel veszélyezteti az egységes szlovák államot. Óriási politikai botrány tört ki. A mostani „szerdahelyi leszámolás” talán a magyar autonómiatörekvéseknek is szólt?

Nem hiszem. Más kérdés: nem volt szerencsés, hogy Csáky minden áldott nap mást mondott a találkozón elhangzottakról. Ez is fokozta a bizalmatlanságot velünk szemben. Amúgy a nemzetiségek autonómiakövetelései teljesen legitimek Európában. De nem biztos, hogy nálunk épp most kellene ezt feszegetni. Ami nagyon fontos: a szlovákiai magyarságot érintő oktatási és kulturális témákban ragaszkodjunk a szuverenitásunkhoz.

Épp ezen a téren érte önöket a legtöbb támadás az utóbbi időben. Nyilván nem véletlenül: a magyarellenes kirohanásairól ismert Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártja irányítja az oktatási tárcát és a régiópolitikát.

Olyan általános iskolai honismereti tankönyvek jelentek meg, amelyekben nem szerepeltek az itteni települések magyar nevei. Aztán annyit sikerült elérnünk: lesz egy újabb kiadás, amelyben legalább zárójelben feltüntetik majd a magyar helységneveket. Emellett az egész nyelvoktatásunk is kezd veszélybe kerülni. Szlovákia jelentős uniós támogatást kapott iskolafejlesztésekre. A pénzből 140 iskolát támogatnak, ám közöttük egyetlen magyar tanintézmény sincs. A magyarellenes indulatok csak nemrég erősödtek fel nálunk.

Mi váltotta ki?

Azóta romlik a helyzetünk, amióta a Szocialista Internacionálé felújította a legerősebb szlovák kormánypárt, a Fico vezette Smer tagságát. Korábban az Internacionálé kiközösítette Fico pártját nacionalista, kisebbségellenes politikája miatt. Ez nagyon kellemetlen volt nekik, hiszen ártott „szociáldemokrata imázsuknak”. Amíg a kétéves szankció tartott, Fico igyekezett igazi demokratának mutatni magát: Ján Slota „szájkosarat” kapott, Meciarék is visszafogták magukat. Most, hogy a nemzetközi szervezet visszafogadta a Smert, Fico újra biztonságban érzi magát, és a kormánypártok is felbátorodtak. A miniszterelnök jóval szabadabb kezet ad Slotának, aki minden héten produkál valamilyen botrányt. Ezek az állandó balhék szítják a magyarellenes hangulatot.

Nemrég készült önöknél egy felmérés, amelyből kiderül: a szlovák tizenévesek leginkább a magyarokat gyűlölik. Az általános iskolások 63 százaléka egyetért azzal, hogy a magyar nyelvet a nemzetiségiek kizárólag otthon használják.

Ezek az adatok nemcsak minket döbbentettek meg, hanem a józanabbul gondolkodó szlovákokat is. De a kormány elbagatellizálta az egészet azzal: akik a felmérést készítették, elfogultak, a vizsgálat nem objektív. Pedig, sajnos, reális lehet az eredmény. Slota gyalázkodó kijelentéseitől a másik két kormánypárt sem határolódik el igazán, az egész szlovák koalíciót áthatja a magyarellenesség. És a lakosság kétharmada az ő szavazótáboruk.

Gyurcsány Ferencnek tehát igaza volt, amikor múlt héten a „visegrádiak” találkozóján kijelentette, hogy „a nacionalizmus már az egész szlovák politikát megfertőzte”?

Igaza van. S bár Fico pártjában is vannak „másként gondolkodók”, és a szlovák parlament elnökét sem lehet magyarellenességgel vádolni, Gyurcsány Ferenc határozott, ugyanakkor diplomatikus fellépése helyénvaló volt. Korábban az MSZP–SZDSZ-koalíció külpolitikájával az volt a gond, hogy nemzetiségi ügyekben átengedték a terepet a jobboldalnak. Mintha sokszor nem mertek volna egyértelműen állást foglalni a szlovák–magyar kapcsolatok dolgaiban. Gyurcsány most jóval bátrabb hangnemet ütött meg.

Mégis bírálta őt a Fidesz, hogy nem volt elég erélyes, és a kormány egyébként is képtelen megvédeni a határon túli magyarokat.

Ha a magyar kormány még erélyesebben lépne föl, azzal csak ártana nekünk. A szlovákiai magyarságnak nem érdeke a két ország közötti feszültség. Ha a jelenlegi diplomáciai patthelyzet nem oldódik meg, az a radikális csoportok erősödéséhez vezethet. Súlyosan tévednek, akik Magyarországon azt hiszik: szlovák zászlók égetésével és becsmérlő kijelentésekkel jót tesznek ügyünknek. Ezeknek a magukat „130 százalékos magyaroknak” valló szélsőségeseknek fogalmuk sincs arról, mennyit ártanak a szlovákiai magyarságnak. Ráadásul a kiéleződő szlovák–magyar helyzet fertőző góccá válhat Kelet-Közép-Európában. A radikalizmus szétterjedhet az egész régióban. Különösen most, gazdasági világválság idején. Mindenkinek az lenne jobb, ha magunk között oldanánk meg a problémáinkat.