A színészkirály elaludt
Ha a lengyelek azt mondták: a színészkirály, a Mester, a színházi ikon, mindenki tudta, kiről van szó. Elhunyt Andrzej Lapicki, a legendás lengyel színész, rendező, pedagógus. 88 éves volt. Halálával a szakértők szerint egy egész korszaknak is vége.
Gyászolnak a lengyel színművészek. Andrzej Wajda filmjeinek egyik legnagyobb alakja, a nagy lengyel történelmi filmek főszereplője volt, több mint száz színházi szerep, több tucat film, televíziós játék maradt utána, rendezőként is több mint száz különböző színházi alkotást jegyzett. A Minden eladó című Wajda film főszerepe hozta az első sikerek egyikét, de emlékezhetünk rá a Kislovagból, vagy a szintén a híres rendező által készített Wyspianski darabból, a Menyegzőből, vagy éppen az Orvosság a szerelemre című filmből.
Az idősebbek imádták bársonyos hangját, az ötvenes években ő volt a lengyel filmhíradók narrátora. Színházi rendezései közül sokan emlékeznek a Dorian Gray arcképére, vagy a Machbetre, még a legsikeresebbek felsorolása is hosszan tartana. Kétszer is az Állami Színművészeti Főiskola rektora volt, megszállott pedagódusként ismerték a pályatársak és a tanítványok is.
Nem állt távol tőle a politika sem, a hadiállapot alatt részt vett a színészek bojkottjában, majd 1989 és 1991 között a Szolidaritás parlamenti képviselője volt. Számos magas állami kitüntetést kapott, legutóbb a lengyelek Prima Primissimáját, a Wiktort nyerte el 1995-ben.
Az 1924-ben született Lapicki édesapja a római jog professzora volt a Varsói Egyetemen, híres jogász. Jóképű, kedves, karizmatikus fia nem követte nyomait, s bár a neves varsói Bátory gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait, de ezután a háború alatt a titkos Állami Színművészeti Intézetben tanult. Illegális színházi bemutatókon vett részt, s a Honi Hadsereg Katonai Színházának tagja lett. Részt vett a varsói felkelésben is. Azután 1945-ben debütált, éppen a Mennyegzőben, s innen egyenes út vezetett az első, háború utáni lengyel filmbe.
Karrierje évtizedeken át töretlen maradt. Amikor 80 éves lett, abbahagyta a színházi rendezést, de a színészre ezután is szükség volt. Erről így nyilatkozott jellegzetes humorával: „Elővettek a szekrényből, a naftalinból. Nem is bánom. Miért? Mert unatkozom!”
Haláláról felesége értesítette a médiát. Elmondta, hogy férje néhány héttel ezelőtt nefrológiai kivizsgáláson esett át, ám hazamehetett, kontrollra csak egy év múlva kellett volna menjen. Így saját ágyában aludt el.
- Lezárult egy korszak a lengyel színház életében. Elment Gustaw Holoubek, Zbigniew Zapasiewicz és most Andrzej Lapicki. Olyanok, akiknek a színészi hivatás több volt, mint csupán egy szakma – mondta Jan Englert, a neves színész.
