A szexuális nevelés létkérdés
A társadalmat megrázó pedofilbotrányok kapcsán, a magyar média lányos zavarában, mintha elfelejtett volna mélyre ásni. Hogy megtudjuk, mi folyik a templomok sekrestyéiben. S hogy a belügyminiszter miért a prostitúción kapott gyermeklányokat tartja elítélendőnek, s nem az őket szexuálisan kihasználó felnőtteket?
Számos külföldi példa igazolja: ha a gyermekek és fiatalok test-tudatos nevelésben, átgondolt szexuális felvilágosításban vesznek részt, ez növeli védettségüket az őket szexuálisan zaklatni szándékozókkal szemben, a virtuális s a valós világban egyaránt.
A magyar valóság pedig úgy fest, hogy az alap- és középfokú oktatásért felelős személyek szemlélete és az érintett intézmények gyakorlata még mindig nagyon távol áll ettől.
Az egyik magyar tévécsatorna egy korábbi ügy kapcsán, megkérdezte a nemzetközileg is elismert szociológust.
Herczog Máriagyermekvédő alapítványa a magyar gyerekek testtudatos nevelését is szeretné előmozdítani.Az általuk kezdeményezett, ill. ajánlott képzések, felvilágosító előadások azonban óriási ellenállásba ütköznek, nem csak a pedagógusok és a szülők között, de a gyámügyesek, rendőrök, bírók körében is. Miközben általánosnak mondható , hogy az abuzust elszenvedőket képzelődőnek, hazugnak, saját bajuk okozójának tekintik, gyakran még a hatóság emberei is. Megfelelő képzés híján, egy paternalista társadalomban szokásos a blame the victim álláspont – annál is inkább, mivel az elkövető gyakran tekintélyes státuszú, un. úriember.
Ha valami csoda folytán, a bántalmazott állítása bizonyul igaznak, az elkövetők gyakran megússzák áthelyezéssel, figyelmeztetéssel, más enyhe büntetéssel. Herczog Mária hangsúlyozta: fontos, hogy a gyerekek időben, s megfelelő módon információhoz jussanak arról, hogy nekik szabad és kell is nemet mondani, ha olyan történik velük, ami számukra kellemetlen vagy fájdalmas. S hogy egy gyerek mindig biztos lehessen abban: a körülötte élő felnőtthöz bizalommal fordulhat, mert az meghallgatja s megvédi őt.
A magyar valóság azonban, még mindig, a fejeknek homokba dugása és a problémák szőnyeg alá söprése. A kérdés pedig ott lóg a társadalom fölött: kiknek a felelőssége az ezekből eredő megannyi sérülés és tragédia? Azt se bánnám, ha Hoffman Rózsa fehér kesztyűt húzna a művelethez, de nyúljon már végre hozzá, s tegye a magyar általános iskolai tanulmányok részévé is a testtudatos nevelést, és a szexuális felvilágosítást. Biztos vagyok benne, sokáig emlékeznének rá jó szívvel ezért.
Holott a testtudatosság, a szexuális felvilágosítás gyakorlata nem ördögtől való. Svédországban 1933. óta része az közoktatásnak - köszönhetően egy szabadszellemű újságírónak, Elise Ottesen-Jensen-nek.
Az 1910-es évektől elszántan fellépett az akkori vaskalapos és diszkriminatív szexuális törvények ellen, s évtizedeken át kitartóan tevékenykedett a svédek szexuális szabadságáért, mint írta: "Arról álmodom, egyszer minden megszülető gyermek szívesen látott lesz e világon, minden nő és férfi egyenlő jogokkal él, s a szex a bensőségesség, a gyengédség és az élvezet kifejezése lesz."
Elise felvilágosult cikkei, könyvei s nemzetközileg is úttörő mozgalma, 10 év alatt jutott el a törvényhozásig. Elérte a szabad és ingyenes abortuszt, a fogamzásgátló eszközök szabad forgalmazását, s hogy a szexuális felvilágosítás az általános oktatás része lett a 30-as évek derekán.
Folyt.köv.
Kapcsolódó korábbi cikkem:
Ilyen nincs! de miért van?
