A Sant’Anna di Stazzemai jólelkű katona
Mindössze hét éves volt Enio Mancini 1944. augusztus 12-én, amikor az Olaszországot megszálló nácik egy SS-alakulata 560 embert, köztük nőket és gyermekeket mészárolt le a Lucca mellette Sant’Anna di Stazzemában. Mancini és családja azonban túlélte a vérengzést, hála egy német katonának, akiben felülkerekedett az emberség. Most Mancini találkozott megmentőjének unokájával.
Mancinit bányász édesapjával, édesanyjával, apai nagyapjával és bátyjával együtt fogták el. Egy Peter Bonzelet nevű SS-katona kapta a parancsot, hogy ölje meg őket, majd holttestüket lángszóróval égesse el. „A katona azonban megvárta, amíg a tisztek eltávolodtak – meséli a túlélő – Bátyámmal együtt rémülten zokogtunk, ő azonban ránk nézett, és szájára tett mutatóujjával jelezte, hogy hallgassunk. Aztán megmutatta, merre meneküljünk. Hitetlenkedve futásnak eredtünk valamennyien, egyszer csak géppisztolysorozatot hallottunk mögöttünk. Megszorítottam édesanyám kezét, azt hittem, már halott vagyok. Megfordultam, és láttam, hogy a német a levegőbe lőtt, becsapta elöljáróit, csak úgy tett, mintha megölt volna minket. Úgy emlékszem, mintha mosolygott is volna”.
Mancini először 2003-ban mesélt családja megmeneküléséről a Corriere della Serának. Ő akkor még nem tudta, hogy ki volt a megmentője. A történet azonban eljutott nemrégiben az unokához, a 27 éves Jochen Kirwel mainzi teológus hallgatóhoz, aki kutatni kezdte 1990-ben elhunyt nagyapja múltját. A Sant’Annai hőstettet, amelynek nyomán 2008-ban Spike Lee filmet is készített, nagyanyja is megerősítette. Amikor megbizonyosodott arról, hogy Bonzelet mentette meg Manciniékat, rögtön levelet írt a túlélőnek, majd telefonált neki és kérte, hogy találkozzanak.
A túlélő és megmentőjének unokája március 26-án a római Goethe intézetben ölelték meg egymást. „Az ő történetük immár az én történetem is” – mondta meghatottam Jochen Kirwel.
