A rendszerváltás tavasza

Hogyan nyugodhat széles alapokon az új demokrácia, ha nem biztosítja praktikus intézkedésekkel is minél több ember számára a magán- és köztulajdon birtoklásának szabadságát és lehetőségét? És ha nem biztosítja mindenkinek a védekezés jogát a tulajdon túlkapásaival szemben?
Eörsi István író

Igen sokan leszoktak arról évtizedek óta, hogy a saját fejükkel gondolkozzanak; sodródik, tódul a tömeg az ügyeletes kolomp után. Ellabancosodott része tovább élteti a nagy magyar szolgalelket, s végképp elvesztve emberi tartását, egy tál konvertibilis lencséért a lelkét is eladná.
Fekete Gyula író

A „színház az egész világ” oly módon volt értelmezhető a magyar közéletre, hogy sem a darabválasztásba, sem a darab megírásába, sem az előadás minőségébe nem volt beleszólási esélyem. Kényszernéző voltam, akit – gumibot hátul a kézben – erőszakkal odatereltek, hogy néznem kell, ha akarom, ha nem. Az igazi színház az lesz, ha majd írhatom is a darabot, és leválthatom a szereplőt.
Kéri László
szociológus, politológus

Nem azért harcoltunk a többpártrendszerű demokráciáért, hogy az egyik egypárti diktatúra helyébe egy másik egypárti diktatúra kerüljön.
Kulin Ferenc,
az MDF akkori elnökségi tagja

Az ország számára nem kívánatos, hogy az egyik hatalmi monopóliumot – MSZMP – felváltsa egy másik hatalmi monopólium, mert az a legfontosabb nemzeti kérdésekben nem garantálja az átgondolt, koncepciózus, szabad vitákban kialakult döntési rendszert. Mi tehát egy ésszerű, a haladó erők közötti hatalommegosztáson alapuló rendszert tartunk kívánatosnak.
Nyers Rezső,
az MSZP első elnöke

Magyarországon a politikai átmenetnek sikerülnie kell. Ez a Nyugatnak is alapvető érdeke. Példát kell mutatnunk, és modellül kell szolgálnunk a többi kelet-közép-európai ország számára. Találkoztunk a világbank képviselőivel is. Ők szintén biztattak bennünket, mondván: a választások után a világbank is megfelelően fogja kezelni a magyar érdekeket.
Antall József,
az MDF elnöke

Ma egy kései szocialista vegyes gazdaságban egy értelmiségi elit polgári forradalmat vív polgárság nélkül, és föltehetőleg azért, hogy tulajdonos polgárságot hozzon létre. Aztán ahogy ez a tulajdonos polgárság létrejött, az értelmiség megemeli a kalapját, és visszamegy egyetemi tanárnak.
Szelényi Iván
szociológus

Ha egyszer tömegesen megrendül vagy megrendíttetik az állampolgárok bizalma mindenféle állami rendben, bírói eljárásban, illetve jogszabályban, akkor hihetetlenül nehéz lesz visszaállítani a rendezettségbe vetett hitet, bizalmat.
Bihari Mihály
jogász, politológus

Tisztességes politikát űző pártok, ha elképzeléseik nem válnak be, általában nem azt a megoldást szokták választani, hogy nagy hirtelen megváltoztatják a véleményüket. Hanem egyszerűen lemondanak. Befejezik azt a tevékenységet, amelyikbe belebuktak.
Rockenbauer Zoltán,
a Fidesz országgyűlési képviselőjelöltje

Csalódottság és ijedtség lett úrrá a magyar politikai közvéleményen. Csalódottság és ijedtség, hogy az ország új politikai vezetői mással sem tudnak foglalkozni, mint egymás csepülésével, gyalázásával. Valóban sok minden megengedett a demokráciákban, a politikai vitákban, a választási kampányok során, amihez Magyarországon nem vagyunk hozzászokva. Amit én magam nem tartok megengedhetőnek, az a másik fél, a vetélytárs személyes becsületében való megtámadása, a lejáratásra való törekvés. Ennek meg kellene szűnnie.
Kis János
filozófus, az SZDSZ akkori elnöke

Értelmetlen a közeli vagy távoli múlt vagy más különbségek miatt egymással összecsapni. Az a fontos, hogy józan mérlegeléssel, kiegyensúlyozottan, alkotó módon próbáljuk ezt az országot felépíteni. S erre – szerintem – mind a tehetségünk, mind a jogunk s most a lehetőségünk is megvan.
Róna Péter közgazdász

Egy olyan helyzet, amikor a gazdasági és a politikai környezet egyaránt zaklatott, és amikor bizonyos megnyilatkozások – sajtó- vagy más megnyilatkozások, a kutatói vélemények megfogalmazásai – nemegyszer politikai megbélyegzéseket vonnak maguk után, érthető módon elbizonytalanodást, zavart kelt. És olyan félelmet, hogy folytatódni fog a tudománynak a korábbi évtizedekre is jellemző túlpolitizáltsága. Ettől pedig a kutatói közösség szeretne megszabadulni.
Berend T. Iván
történész, az MTA akkori elnöke

Az egyetem értelmiségképző hely, az értelmiségképző helyeknek megvan az a kultúrpolitikai sajátosságuk, hogy együtt mozognak – diákságukkal és tanári tömegükkel is – az általános politikai mozgással. Szerintem a jelenleg meglévő egyetemi autonómiák is képesek arra, hogy a maguk eszközeivel újraértékeljék az elmúlt negyven év valóban nagyon sok oktatáspolitikai hibáját.
Glatz Ferenc
történész, távozó művelődési miniszter

A néptömegektől és még az értelmiség tömegeitől sem lehet és nem is szabad elvárni, hogy amikor a családnak enni kell adni, a gyermekeket fel kell nevelni, akkor tömegesen, heroikus módon szálljanak szembe egy állig felfegyverzett hatalommal, vagy tartsanak ki egy eszme mellett. Utólag azért kiderül – és nemcsak mimikri formájában –, hogy az eszmék, amelyek búvópatakként tovább éltek, még a tragikus helyzetekben is a szolidaritás sokféle megnyilvánulását váltották ki az emberekből. A tragédiát, az ellenállást, a meghurcoltatást, az együttérzést és az alkalmazkodást ez a nép és ez az értelmiség többszörösen kényszerült megtanulni.
Litván György
történész

Aggodalmam többrétegű s nehezen múló. A származás szerinti megkülönböztetés szokásának feléledésére gondolok. Akinek volt része valaha valamilyen különbözés okán hátrányban akár szülötte helyén, akár másutt, az nagyon tudja, milyen igazságtalan viselkedése a környező világnak, ha nem emberi értékem, érdemem szerint ítél, becsül meg.
Cseres Tibor
író

A közúti közlekedésben fehér csíkokkal festik ki a járműforgalom elől elzárt területet. Úgy gondolom, az emberi érintkezésben is vannak ilyen, a „járműforgalom elől elzárt területek”. Ilyen terület az is, ha gyűlöletre uszítanak. E tárgyban tehát nem kell megkérdezni, miért nem szabad behajtani.
Györgyi Kálmán,
az ELTE jogi karának akkori dékánja

Általában azt mondják rám, pesszimista vagyok. Írtam a napokban a Neue Zürcher Zeitungba egy másfél oldalas cikket A jövő reményei és a múlt kísértetei címmel, Kelet-Európa a liberalizmus és a nacionalizmus között alcímmel. Én nem pesszimista vagyok, hanem inkább úgy mondanám, realista. Szóval, én nem bárányfelhőket látok itt, hanem fekete felhőket.
Paul Lendvai,
az osztrák közszolgálati rádió akkori igazgatója

A história közönye, iróniája, akarata folytán ebben a térségben mi bizonyos mértékig történelmi alperesnek gondolhatjuk magunkat. A történelmi alperes egész magatartása, létezési stratégiája más, mint a felperesé. Nekünk itt más stratégiai feladatunk nem lehet, mint hogy a történelmileg, apáink és nagyapáink által egybekuszált érzelmi, politikai, társadalmi gubancot valahogy oldjuk.
Mészöly Miklós
író

A látszat nagyon fontos tényező valaminek a megteremtéséhez, és Magyarországon különösen jól értenek a látszathoz. De ha nem töltik meg tartalommal, a végén ez az illúzió összeomlik.
Soros György
üzletember

Az írónak minél nagyobb kifejezési szabadságra van szüksége. Arra, hogy a gondolatok fölött semmiféle döntő vagy bíráskodó hatalom ne rendelkezhessék. Nos, ha ez így van, akkor meg vagyok elégedve azzal, hogy létrejött egy magyar parlamentáris demokrácia. Én meg folytathatom a szakmámat.
Konrád György
író

Török Sándor író barátom mondta egyszer: kétféle nép van a világon. Szabad népek és szabadságszerető népek. A szabad nép szabadon élt történelmének nagy korszakain keresztül, és megtanulta, hogyan lehet szabadon – most úgy mondanám: demokratikusan – élni. A szabadságszerető nép az mindig szeretett volna szabad lenni, de sosem volt az, vagy legalábbis nagy történelmi korszakaiban nem volt az. A magyar fejlődés sajátossága inkább ez utóbbival rokon; ez egy szabadságszerető nép viselkedéskultúrája, ahol mindig baj volt az alternatívákkal.
Popper Péter
pszichológus

Ha nem fog igazán széles körű demokrácia kibontakozni Magyarországon, ezt a társadalom többsége saját magának köszönheti.
Solt Ottilia szociológus

Az adminisztratív módszerek, a címkézések, kategorizálások, diszkriminációk, az első-, másod-, harmadrendű állampolgárrá minősítés módszerének alkalmazása teljesen elfogadhatatlan, erkölcstelen számomra. Ezt a módszert erőltették az ötvenes években, ezt 1956 után, a valódi ellenforradalom idején. S az ilyen eljárás éppen azokat mocskolja be, akik alkalmazzák. Le kell szögeznem: a Magyar Tudományos Akadémiát Széchenyi István, és nem Dzsugasvili alapította.
Kosáry Domokos
történész, akkor még várományosa az MTA elnöki posztjának

Az erdélyi magyarság az egész országot kívánja az európai értékek világához közelebb tudni. Mindazoknak, akik ott élnek, a túlélési esélyt ebben a helyzetben az jelenti, hogy képesek vagyunk-e mi, erdélyi magyarok kidolgozni egy olyan gazdasági alternatívát, amely a román társadalom számára elfogadható, és így közelebb hozza egymáshoz az erdélyi magyarságot és a románságot. Ebben támaszkodtunk Magyarországra, és támaszkodni is remélünk.
Szőcs Géza,
az RMDSZ akkori főtitkára

Az egész térség népei – gazdaságilag, technikailag, kulturálisan stb. – még nem érettek meg arra, hogy az Európai Közösség tagjai legyenek. Hiszen még a spanyolok, portugálok, görögök, törökök integrációja is nehézségekkel jár. Szerintem Közép-Európa most az Európai Közösség előszobájában állónak tekinti magát. A népeknek komoly érdekük fűződnék ahhoz, hogy ezt az előszoba-állapotot, amelyet jó néhány évig konfrontáció jellemzett, az egymással való együttműködés kiépítésével töltsék ki.
Fejtő Ferenc
történész, író

Mivel itt, Kelet-Európában nagyon mély és súlyos szerkezeti gondokkal kell szembenézni, várhatóan nagyobb lesz az elégedetlenség is. Ha a nehéz és fájdalmas időszakon sikeresen túljutnak, akkor – úgy három év után – új sikertörténet veheti kezdetét Magyarországon. Egy hatalmas sikersztori, amelyben az embereknek jobb munkájuk lesz, jobb fizetésük, jobb lakáskörülményeik. Több élelmiszer jut az asztalra. Tovább, hosszabb ideig fognak élni. Kevesebb lesz az öngyilkosság. Az egész ország boldogabb lesz.
Mark Palmer,
az Egyesült Államok volt budapesti nagykövete, a Közép-európai Befektetési Társaság akkori vezetője

Láttunk már olyat Magyarországon, hogy az órarendbe volt beillesztve a vallásoktatás. Ez azt jelentette, hogy katolikusok jobbra, zsidók balra, és ti, erkölcstelenek-vallástalanok menjetek valami más órára. Az fog történni, hogy a szülők iszonyatos nyomást éreznek majd magukon, és úgy kényszerülnek – különösen vidéken – az órarendbe illesztett vallásoktatásba, mint ahogy belekényszerültek negyven éven át az „úttörőbe”. Korábban is óriási nyomást jelentett, hogy ha a gyerek nem kerül be az „úttörőbe”, akkor nem fog bekerülni az egyetemre sem. Azt gondolom, az ilyen típusú nyomásoknak még az emlékét is kerülni kéne.
Ferge Zsuzsa
szociológus

Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ebben a magyar hazában nemcsak mi vagyunk. Sokan félnek tőlünk. Én tudom, hogy a félelem az nem mindig megokolt, nem mindig ésszerű dolog, de sokan félnek. Sokan félnek egy hatalomra kerülő egyháztól. Sokan megfogalmazzák, hogy félnek egy katolikus vagy keresztény kurzustól, egy olyan államhatalommal vagy politikával összefonódott katolikus egyháztól, amely a két világháború között volt. Ezt a keresztény kurzust, ezt a katolikus kurzust minden ízében tagadnunk kell. Nekünk nem kell sem állammal, sem politikával összefonódott hatalom, az egyház nem kíván és nem akar hatalmat, az egyház szabadságot akar hozni.
Várszegi Asztrik,
akkori esztergomi segédpüspök

Én nagyon örülnék, ha mi nem zuhannánk egy weimari demokrácia tragédiája felé, de semmi garanciánk nincs rá, hogy ez ne történjen meg. Jó volna nem elfeledkezni arról, hogy ha valaki a népre hivatkozik, még egyáltalán nem biztos, hogy demokrata. Lehet, hogy csak demagóg.
Tölgyessy Péter
jogász, az SZDSZ egyik alapítója

Ha mi, nem politikusok megőrizzük a józan eszünket, nyugodtan alhatik az ország. Mi nem sértegetjük a világlapok újságíróit, nem hazudtoljuk meg a Közös Piacot, mi nem izgatjuk föl Romániát, mi nem gazsulálunk egyik nagyhatalomnak sem, és nem foglaljuk el valamennyi médiát, mint a naccsasszony fara az összes ülést a fapados villamoson: mi csak ébren vagyunk. Figyelünk. Összetartunk, ismerkedünk, akivel csak lehet – és csak azért is kacagunk a hatalom vérgőzös percemberkéin. Mert mi itt születtünk, nekünk ez „csak” a hazánk – ajánlócédulák nélkül is. Ki meri vitatni?
Kornis Mihály
író