A portugál tákolmány – Egy sikeres baloldali kormány

Lisszabonban próbált ötleteket gyűjteni a kampányához Benoît Hamon, a francia szocialisták elnökjelöltje is. Nem sok sikerrel, ami azt mutatja, hogy a portugál modell egy az egyben nem ültethető át más országokba. De így is tanulságos lehet mindazok számára, akik a gazdasági egyensúly és a társadalmi igazságosság összhangjának megteremtésére törekszenek.

Portugáliát a 2015. őszi választások a teljes letargia állapotában érték. A gazdaság egy évtizede stagnált, nagy volt a költésvetési hiány, húsz százalékhoz közelített a munkanélküliség, és a fiatalok jövője kilátástalannak látszott. A kormányzó jobbközép párt ennek ellenére relatív többséget szerzett a par­­lamentben. A kisebb szövetségesei­­vel együtt 102 mandátumot kapott, szemben a szocialisták 86 székével. Minden jel arra mutatott, hogy más szcenárió híján marad a rossz kormányzás és a letargia. António Costa, a szocialisták új vezetője azonban elhatározta, hogy új többséget kovácsol a szélsőbaloldali pártok bevonásával. Megállapodásra jutott három párttal, a Portugál Kommunista Párttal, a Baloldali Blokkal és a Zöldekkel egy baloldali kormány létrehozásáról. Bár a jobboldali köztársasági elnök kezdetben nem akarta kinevezni az általa „veszélyesnek” tartott kormányt, végül kénytelen volt belátni, hogy nem akadályozhatja meg a parlamenti többséget a kormányalakításban.

A három kisebb párt jól példázza a szocialistáktól balra álló pártok különböző típusait. A Portugál Kommunista Párt klasszikus leninista párt, erősen dogmatikus ideológiával. Működése ma is a helyi pártsejtekre épül, és elsősorban az ország szegény, déli részén sikeres. A választásokon a Zöldekkel közös listán indult, együtt 17 mandátumot szereztek a 230 tagú portugál parlamentben. A magyar szemmel szokatlannak tűnő szövetség még a jelképeiken is megjelenik, a sarló és a kalapács mellé így került be harmadikként a környezetvédők szimbóluma, a napraforgó. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a nyugat-európai országokban – Németországot leszámítva – a zöld pártok első alapítói rendszerint a kommunista mozgalom felől érkeztek el az ökológiához.

Fotó: MTI/EPA/Mario Cruz

A másik szövetséges párt a Baloldali Blokk. A Blokk kisebb trockista, maois­­ta, baloldali szocialista csoportokból alakult, és nagyjából ugyanazt az intellektuális és urbánus újbaloldalt jeleníti meg, mint a spanyol Podemos vagy a görög Sziriza. A párt első euró­­pai parlamenti képviselője, a fiatalon elhunyt Miguel Portas kollégám és barátom volt a 2004 és 2009 közti ciklusban. Pályája jól reprezentálja a Blokk genezisét. Miguelt diákszervezkedésért már tizenöt éves korában letartóztatta a fasiszta titkosrendőrség. Az 1974-es forradalom után a kommunista párt tagja volt, ahonnan azért zárták ki 1989-ben, mert rokonszenvezett a gorbacsovi reformokkal. Sikeres újságíró és tévés személyiség lett, népszerű könyveket írt, és aktívan küzdött az egyetemi tandíj eltörléséért. A kommunista párt dogmatizmusából kiábrándult baloldali értelmiségiekkel együtt alakította meg 1999-ben a Baloldali Blokkot. A Blokk a legutóbbi választásokon 19 mandátumot szerzett, először előzve meg a kommunistákat.

Kormányfői kinevezése előtt An­­tó­­nio Costa csaknem egy évtizeden át volt Lisszabon szocialista polgármestere. Minden alkalommal nagyobb többséggel választották meg, mint az előző választásokon. Az amúgy erősen széttagolt politikai mezőnyben a szocialisták a vezetése alatt biztos, 52 százalékos többséget szereztek a legutóbbi lisszaboni önkormányzati voksoláson. Costa a főváros sziklaszilárd polgármesteri posztját adta fel azért, hogy egy nehéz küzdelemben legyőzze a jobboldali kormánypártokat. A feladatát nemcsak a baloldal megosztottsága nehezítette, hanem az is, hogy a mély gazdasági válság még az előző szocialista kormányzat alatt kezdődött, így a jobboldalnak is volt hova mutogatnia. A választásokon nem is aratott átütő sikert, kevesen hitték volna, hogy a relatív többséget szerző jobbközép átadja a kormányzást a baloldalnak. Amikor az új kormánytöbbséget összehozták, a jobboldal gúnyosan a „geringonça” névvel illette. Ez a magyarra nehezen lefordítható portugál szó eredetileg rozoga szerkezetet, tákolmányt jelent.

A geringonça gúnyos kifejezésből azóta az új kormány sikerének a kifejezője, divatszava lett. Rövid másfél év alatt két százalékra csökkent a költségvetési hiány, az 1974-es forradalom óta ez a legjobb arány. Majdnem felére, tíz százalék alá sikerült lenyomni a munkanélküliséget. A legutóbbi, borzalmas erdőtüzekig szárnyalt az idegenforgalom, beleértve a jómódú külföldiek ingatlanvásárlásait. A sikerben António Costa elszántságának és a szélsőbal mérsékletének egyaránt része volt. A szocialisták valamelyest mérsékelték a korábbi megszorításokat, a kommunisták pedig lemondtak az olyan követelésekről, mint a NATO-ból való kilépés vagy a külföldi hitelek újratárgyalása.

Az Ibériai-félsziget kisebb és szegényebb országaként a portugálok szá­­má­­ra minden nemzetközi siker különösen fontos. Bár a kormánynak nem sok köze volt hozzá, az Euróvíziós dalfesztivált idén portugál énekes, a fiatal Salvador Sobral nyerte meg. Ő az első portugál nyertese a fél évszázados versengésnek. A nemesi származású, pszichológus végzettségű énekes nem angolul és nem az angolszász stílust utánozva, hanem portugálul adta elő csendes, melankolikus dalát, elsöprő sikert aratva. A nemzeti büszkeséget tovább növelte, hogy az ENSZ főtitkárának egy portugál politikust, António Guterrest választották meg. Guterres sok éven át volt a Szocialista Párt vezetője és hét esztendőn át Portugália miniszterelnöke. Megválasztása így közvetve a mai baloldali kormány sikere is.

A letargia évtizede után a jó hírek alapvetően megváltoztatták a portugál közhangulatot. Míg két éve a lakosságnak csak az egyharmada volt elégedett a dolgok menetével, mostanra az elégedettségi index hatvan százalék fölé emelkedett. Ha most lennének a választások, a szocialisták egyedül is többséget szerezhetnének.

Természetesen a legsikeresebb kormányzásnak is vannak árnyoldalai. A baloldali szövetségesek és a szakszervezetek úgy látják, hogy a gazdasági sikerből azok nem profitálnak, akik a korábbi megszorítások elszenvedői voltak. Az új kormány első másfél évében alig voltak sztrájkok, de idén a közalkalmazottak már 24 órás munkabeszüntetést tartottak, és ősszel hasonlóra készülnek a tanárok is. Nyugat-Európában Görögország után Portugáliában a legalacsonyabbak a fizetések, a nettó átlagkereset 846 euró, durván 250 ezer forint. A Baloldali Blokk a bérharcban a szakszervezetek mellé állt, és támogatja az őszre tervezett sztrájkokat. Mivel csak kívülről támogatja a kabinetet, nincsenek miniszterei a kormányban, ezt könnyen megteheti.

Mindezzel együtt ma kétségkívül An­­­­tó­­nio Costa pártja vezeti Európa legsikeresebb baloldali kormányát. Tanulságos visszaolvasni a magyar balliberális sajtónak azokat a cikkeit, amelyek 2015 őszén a portugál jobboldal győzelméért szorítottak, pénzügyi katasztrófát jósoltak a baloldali koalíció esetére. Ezzel szemben a portugál csoda titka, úgy tűnik, éppen egy olyan baloldali szövetség, amely saját céljait és programját komolyan veszi.