A nők jobban tudnak egyszerre több dologra koncentrálni

Az átlagbrit egy friss felmérés szerint naponta legalább hét órát, tehát a napból az alvás után fennmaradó idejének majdnem felét tölti a média társaságában: rádiót hallgat, tévét néz, sms-t küld, internetezik, sokszor ezek egy részét párhuzamosan, vagy egymást átfedve. Ha az egymást átfedő tevékenységek idejét külön is beszámítjuk, akkor majdnem kilenc órára nő a napi médiahasználat ideje.

2010. augusztus 31., 07:17

Rengeteg idő ez, és mivel majdnem mindenki sok mindent próbál egyszerre csinálni, ismét fellángolt a vita arról, hogy ez az angolul ‘multitasking’-nak nevezett jelenség, azaz több dolog egyidejű végzése egyáltalán lehetséges-e? Nem az sül-e ki ebből a zsonglőrködésből, hogy ahelyett hogy kevesebb dolgot csinálnánk jól, több dolgot csinálunk rosszul?

Az persze eddig is előfordult, hogy valaki mondjuk mosogatás közben rádiót hallgatott, de az, hogy valaki mobiltelefonon beszél, miközben emailt próbál írni, minőségileg más. “Ahelyett, hogy egy dolgot jól csinálnánk, többet próbálunk félgőzzel intézni” – véli Damon Young, a Distraction (Elvonás) című könyv szerzője. Az író-filozófus szerint mára megszoktuk, hogy folyamatosan ellenőrizzük email és sms üzeneteinket. Ráadásul erre szorít minket a munka is, hiszen ma már a legtöbb munkaadó elvárja, hogy beosztottai mindig elérhetők legyenek.

Ettől azonban egyáltalán nem növekszik a termelékenység, sőt számos felmérés bizonyítja: ha egyszerre szeretnénk több dolgot végezni, akkor szinte biztos, hogy mindegyiket rosszul fogjuk megcsinálni.

Gloria Mark, a kaliforniai egyetem informatika-professzora számos kísérlet során azt tapasztalta, hogy amikor az embereket folyamatosan megzavarják egy feladat elvégzésében, akkor gyorsabban dolgoznak ugyan, de a termelékenységük romlik. Amikor pedig egy kísérletben diákoknak számtanpéldát kellett megoldaniuk úgy, hogy közben más feladatot is kaptak, a példa megoldása 40%-kal tovább tartott.

Minden kísérlet arra jutott, hogy a ‘multi-tasking’ már mint elnevezés is megtévesztő, ugyanis lényegében senki sem képes egyszerre, párhuzamosan több dolgot csinálni, hanem ilyenkor az emberi agy a különböző feladatok közt átkapcsol, egyikről a másikra vált át.

Ha például a munkáról egy email-re váltunk át, legalább egy percig tart, mire agyunk vissza tud állni az előző gondolatmenetre, ezért csökken munkánk termelékenysége, ha az éppen végzett feladat mellett mindig másra is kell még figyelnünk.

Sok függ persze attól is, milyen feladatokat kell egyszerre végezni. John Duncan, a Cambridge-i egyetem viselkedéskutató neurológus-professzora szerint sokat számít, mekkora gyakorlatunk van az egyszerre végzendő feladatokban. Amikor az ember vezetni tanul, a különböző sebességfokozatok közti átváltás komoly koncentrációt igényel. Ám amikor az ember már tíz éve vezet, simán tud sebességet váltani, miközben a visszapillantó tükröt is ellenőrzi, és közben együtt dúdol a rádióval – magyarázza. Az ismerős feladatokat tehát könnyű szimultán végezni. Ebből a szempontból az emberi agy remek párhuzamos processzor. De ez igazán csak akkor működik jól, ha a feladatok elég különbözőek.

Dave Crenshaw, a ‘Multitasking mítosza’ cím könyv szerzője szerint ha az ember igazán eredményes akar lenni, a legjobb elkerülni, hogy egyszerre több dologra figyeljünk. Ha ez mégis megoldhatatlan, akkor azt tanácsolja, hogy készítsünk stratégiát, és tudatosan uraljuk a technológiát. Néha állítsuk némára a mobiltelefon csengőjét, csak bizonyos időszakokban foglalkozzunk az emailekkel, és tervezzük el, mikor váltunk át egyik feladatról a másikra, ahelyett, hogy megszokásból sodródnánk az eseményekkel, mert így jelentősen csökkenthetjük a stresszt, és mi irányíthatjuk saját időbeosztásunkat.

Az említett kísérletek most először igazolták azt is, hogy a nők valóban jobban tudnak egyszerre több dologra koncentrálni, mint a férfiak, igaz, a család és a gyereknevelés feladatai erre rá is kényszerítik őket. Ahogy az egyik olvasó kommentálta a felmérésről beszámoló cikket: “Látszik, hogy ezeknek a cikkeknek és tanulmányoknak az írói többnyire férfiak. Nekik sosem kellett egyszerre ebédet főzniük, síró gyereket nyugtatniuk, miközben egy másik kezéből épp kivesznek egy veszélyes tárgyat, úgy, hogy közben a visító telefont is felvegyék. Ha nem tudnék egyszerre több dologra figyelni, már rég családi botrány lett volna belőle.”