A nézők „rabszolgakórusa" a kultúra megmentéséért

„Az operaházaknak nagyon rosszul megy anyagilag, ezért lépni kell" – hangsúlyozta kedden Bologna városában a politikus. Az állam elkötelezte magát, hogy megoldja a trieszti operaház adósságát – fogalmazott Giancarlo Galan. Hozzátette, hogy a kormánynak Firenzében is be kellett avatkoznia, de Bolognában és Genovában is súlyos a helyzet – írja az MTI.

Az állam évente 64 ezer eurót költ az olasz operaházak minden egyes dolgozójára. „Ezt nem engedhetjük meg magunknak. Ha a jegyeladások csak a dalszínházak bevételeinek elenyésző részét biztosítják, az azt jelenti, hogy változtatni kell a rendszeren" – vélekedett a miniszter.

A Silvio Berlusconi vezette kormány az elmúlt években csökkentette a kulturális kiadásokat, szeptemberben pedig további 54 milliárd eurós megtakarításról döntöttek Rómában.

Az operakedvelők „rabszolgakórusa"

Tavasszal megjelent egy videoklip a világhálón. A rabok kórusát éneklik a római Operaházban a Nabuccóból (ami nem gázvezeték, hanem Verdi-opera, és az olaszoknak szabadságszimbólum). A rabok történetesen zsidók, de ennek ezúttal nincs jelentősége, ők az elnyomott népet képviselik. Az előadás márciusban volt, akkor jelentette be valamelyik politikai potentát, azt hiszem, Róma főpolgármestere, hogy pénzt vonnak el a kultúrától.

A „Va, pensiero” (Szállj, gondolat) elhangzása után a közönség nem hagyja abba a tapsot. A kóristák tekintetében bánat, ők a taps alatt is „szerepben vannak”. Ekkor a letargikusan maga elé néző karmester, Riccardo Muti – akinek július végén ünnepelték meg hetvenedik születésnapját – másfél perces taps után a nézőkhöz fordul. „Viva Italia!” – kiáltja a hirtelen beállt csendben egy néző, és Muti helyesel, igen, éljen Olaszország, ez a jelentése a „Va, pensiero” régi politikai szimbólumának, és bár ő nem politikus, most mégis azt mondja, hogy ha a kultúrát meggyilkolják, akkor ez az ország olyan lesz, mint a kórus énekli, „si bella e perduta”, szép és elveszett. Ebben a házban itthon vagyunk, folytatja a dirigens, tudunk beszélni egymással, mi most elénekeljük még egyszer, önök pedig csatlakozzanak hozzánk. Így történik, újra fölhangzik a „Szállj, gondolat”, Muti a nézőtér felé fordulva vezényli a közönséget, teljes az összhang, utána újra kitör a taps, a kórusban a nők a szemüket törölgetik, egymás vállára borulnak...