A német választások tanulságai
Németország alapvető érdeke a kelet-közép-európai stabilitás, bárki is legyen kormányon, így nem kell attól tartani, hogy az SPD úgy bírálná tovább Magyarországot, amint azt ellenzékben tette. Ezt a véleményt hangoztatta a Külügyminisztérium egy vezető munkatársa a Magyar Külügyi Intézetnek a német választásokat elemző rendezvényén.
Az illetékes szerint a szociáldemokraták – akik várhatóan koalícióban kormányoznak majd a kereszténydemokratákkal – pragmatikusabb, visszafogottabb politikát folytatnak majd, mint ellenzékben.
Az SPD emlékezetesen mind Berlinben, mind az Európai Parlamentben ismételten és keményen bírálta az Orbán-kormányt és kancellár-jelöltje, Peer Steinbrück, odáig ment, hogy felvesse a magyar EU-tagság kérdését is. Steinbrück ugyan nem készül szerepet vállalni a kormányban, de tagja pártjának a koalícióról tárgyaló küldöttségének. Egy nagykoalíciós kormányban a külügyi tárca a korábbi gyakorlatnak megfelelően – valószínűleg ismét az SPD-nek jut.
A vezető magyar diplomata szólt arról, hogy jövőre lesz a magyar-német diplomáciai kapcsolatok felvételének 40., valamint a határnyitás és a berlini fal ledőlésének 25. évfordulója. A jubileumok adta alkalmakat a kormány feltehetően ki kívánja használni arra, hogy javítsa a kapcsolatokat, hiszen nemcsak a baloldal és az eddig a liberális FDP által irányított Külügyminisztérium vezetői, hanem a CDU/CSU mértékadó politikusai, köztük Angela Merkel kancellár ismételten bírálták az Orbán-kormány számos intézkedését, köztük a német vállalatokat is súlyosan érintő adó – és gazdaságpolitikáját. Ugyanakkor a magyar kormány hangadói, köztük a miniszterelnök, nem egyszer sértő hangnemben reagált az óvatos bírálatokra is.
A rendezvényen egyébként Kiss J. László professzor, valamint Hettey András, a Külügyi intézet munkatársa elemezte a választásokat, amelyek nem elsősorban a CDU/CSU, mint inkább Angela Merkel személyes győzelmének tekinthetők: a németek csaknem kétharmada kívánta, hogy helyén maradjon a kancellár, akinek a közvetlen ütközést elkerülve, illetve az ellenfél követeléseit magáévá téve sikerült a pártokon felül álló vezetőként megjelennie.
Míg a konzervatívok szerint az egyesülés óta soha ilyen jó nem volt az ország helyzete, így győzelmük természetes, a német baloldal négy elvesztegetett évről beszél s arról hogy nyomott bérek, milliók rész-foglalkoztatása áll a munkanélküliség kedvező alakulása mögött. Akármiként is: amennyiben a jövendő kormány nem fog jelentős reformokba, a nyugdíjkasszát fenyegető elöregedés, a szakmunkáshiány, a keleti tartományokból nyugatra vándorlás komoly gondokhoz vezethet.
Figyelemreméltónak tartották az eddig mindig az EU erősítését képviselő Merkel közelmúlt kijelentését, miszerint „kevesebb Brüsszel is jelenthet több Európát.” Majd elválik, választási téma volt ez pusztán, vagy Merkel vitát kíván erről a kérdésről.
Ugyancsak nyílt kérdés, hogy Európa messze legnagyobb gazdaságával rendelkező országa külpolitikájában maradhat-e továbbra is egyfajta „kis-Svájc”, amely – tekintettel a lakosság többségének pacifizmusára – nem kíván szerepet vállalni különböző nemzetközi konfliktusok elhárításában.
Tekintettel arra, hogy az SPD még csaknem félmilliós tagságát is megkérdezi majd, kívánják-e a koalíciót a kialkudott feltételekkel, lehetséges, hogy még hónapokig is elhúzódik az új német kormány megalakulása-
