A német államfő kitüntette Dalos Györgyöt

Az Elnöki Hivatal az október 3-i ünnepen átnyújtandó kitüntetés indokolásában rámutat: „A magyar író, publicista és történész egyike volt a magyarországi demokratikus ellenzék alapítóinak. Dalos György már több, mint harminc éve igen tevékeny részese Németország kulturális életének, a hetvenes évek óta jelennek meg irodalmi alkotásai, esszéi a német nyelvterületen. Dalos 1988/89-ben az Ostkreuz című kelet-német földalatti folyóirat szerkesztőségének tagja volt, a berlini fal leomlása után a jelentős közszereplők közé tartozott a Szövetségi Köztársaságban. 1995-1999 között a berlini Collegium Hungaricum vezetőjeként különösen fontosnak tarolta, hogy árnyalt képet közvetítsen hazájáról. Az, hogy három: a magyar, az orosz és a német kultúrában járatos, valamint hogy nem befolyásolható szemlélője a történelemnek és a jelennek, a kelet és a nyugat közötti kiemelkedő közvetítővé tette.”

Az évek óta Berlinben élő Dalos egyébként a napokban a Deutschlandfunk német közszolgálati rádiónak nyilatkozva többek között kijelentette. „Orbán eredetileg nem tervezte azt, ami Magyarországon (a menekült-ügyben) történik. Európa-ellenességét kívánta valamilyen formában bizonyítani, hogy kifogja a szelet a jobboldali-radikális ellenfél, a Jobbik vitorlájából. S bár a magyar hatóságok legalább az év eleje óta tudtak már erről az áradatról, az teljesen felkészületlenül érte őket. Kiderült, hogy az óriási apparátus, amely egész Magyarországot ellenőrzése alatt akarja tartani, még arra sem volt képes, hogy elfogja az első menekült-csoportokat. S ezután egészen különbözőjáték kezdődött: Magyarország megkísérelte a felelősséget egyszerűen más országokra, mindenekelőtt szomszédjaira tolni. (...) Magyarországgal az a nagy probléma; hogy mindig a belpolitika áll előtérben, állandó választási kampány tombol és Orbán már 2018-ra gondol: meg akarja hosszabbítani uralmát és kész felheccelni a társadalomnak azokat a rétegeit, amelyek erre alkalmasak. Még az ellenzéki pártokban is 40 százalékig terjed azoknak az aránya, akik nem kívánnak az országba külföldieket. De mindez a szélsőséges hisztéria légkörében alakul így, amikor a menekült-áradatot már szinte úgy állítják be, mint a 13. századi tatárjárást... S persze könnyű ellenségképet teremteni olyan országban, ahol a média többsége a kormányé.”