A nagy gondolkodók és a pénz
A Corriere della Sera mellékleteként, mindössze 14,90 euroért folyamatosan megjelenik Olaszországban a Filozófiai Enciklopédia húsz kötete, amelynek külön érdekessége, hogy az életrajzok és életművek mellett, minden részben szerepel egy interjú is, amelyet mai filozófusok “ készítenek” régen élt kollégáikkal: ki Platónnal, ki Arisztotelésszel, ki Voltaire-el. Umberto Eco, például, Aquinói Szent Tamással..
A lap az esemény kapcsán filozofál arról, hogy az életrajzok általában csak “ szőrmentén”, vagy némileg megszépítve szólnak arról, hogy milyen volt a nagy gondolkodók viszonya a pénzhez. Így az embereknek az a képzetük támadhat, hogy csak az élet és a világ nagy kérdéseiről elmélkedtek, a mindennapi élet kevéssé érdekelte őket. Ha volt is ilyen, az kivétel volt, többségük jól ismerte a mindennapok gondjait, úgy is, hogy maga is küszködött velük. Egyesek gazdagok voltak, mások nehezen húzták ki a hónap végéig.
Arisztotelészt, például, Nagy Sándor elhalmozta földi javakkal, egyes források szerint Az állatok története című művéért 800 talentumot fizetett neki, ami hatalmas összeg volt. Seneca Neroval fenntartott kapcsolata révén minden idők leggazdagabb filozófusa volt. (Mégis kegyvesztett lett és végül öngyilkosságot követett el). Diogenész hordóban lakott és koldusként járkált Athénben. Nietzsche tanár volt és csekély jövedelméből jelentette meg könyveit.. Jelentős vagyont szerzett magának Schopenhauer, amit nagy hozzáértéssel szaporított, Voltaire pedig képes volt még rabszolgákat szállító hajókba is fektetni tőkéjét.
Marxot a pénzgondok egész életében elkísérték. Szórakozott volt, kölcsönöket vett fel, zálogházakba vitte értékesebb tárgyait és, amikor eljött a visszafizetés, a kiváltás ideje, meglepődve konstatálta, hogy csak újabb kölcsönökkel tud kötelességének eleget tenni. Szerencséjére rátalált Engelsre, aki anyagilag is támogatta. Közelebb kerülve a mához, Bertrand Russel angol filozófus, író, matematikus, aki 1950-ben irodalmi Nobel-díjat kapott és akinek a “Szeretkezzetek,ne háborúzzatok “ jelmondatot tulajdonítják, tengernyi cikket, könyvet irt, a legkülönbözőbb témákban pénzszerzési vágyból. Barátja, Miles Malleson angol színész szerint bevételeit gondosan felsorolta egy kis füzetbe, amit a tétlenség vagy a szomorúság ritka pillanataiban előszedett és zsugori Harpagonként ’’nagy megelégedettséggel” olvasgatott.
