A nácik a divatban is diktálni akartak

A 20. század elejére megalakultak Európa mára legismertebbé vált divatházai: Chanel, Boss, Dior, Balenciaga. Azon túl, hogy a legnevesebb márkákká váltak, még valami közös bennük: az alapítóik együttműködtek a nácikkal.

A Harmadik Birodalom vezetői a lehető legtöbb területet igyekeztek az irányításuk alá vonni. Még a divatban is diktálni akartak. A nácik már az 1933-as hatalomra jutásuk előtt meglátták a divatipar előnyeit, és ennek csak egy részét képezte a gazdasági haszon. Alkalmas terepnek találták arra, hogy ezen keresztül is manipuláljanak.

A divatipar előnyei

Az első világháború után Németországban is népszerűvé vált a Garçonne stílus. A Garçonne-nal járó rövid haj, nadrág és erős smink viszont szemben állt a nácik által preferált nőideállal. Úgy gondolták, egy német nő finom és természetes, semmiképp nem használ sminket vagy hord nadrágot.

Ezért hamar támadni kezdték a Garçonne-t, felhasználva ehhez az antiszemita, franciaellenes és gyűlölködő narratívájukat: a kritikusok "zsidó", "férfias" és "franciák által uralt" romlott trendnek nevezték - írta a Love to know portál.

Mire a nácik hatalomra kerültek, az érvelésük teljesen kiforrt: azt hangoztatták, hogy "csak az árják által tervezett és gyártott német ruházat elég jó az árja nők számára", ezért megteremtik nekik a „német divatot”.

Első lépésként létrehozták az Adefát és átszervezték a Deutsches Mode-Institutot, amelyek a Propaganda Minisztérium és számos más kormányzati ügynökség támogatásával "belevágtak a trendteremtésbe".

A faji tisztogatások a divatipar területén is elkezdődtek: bojkottok, gazdasági szankciók, illegális felvásárlások, kényszerű felszámolások valamint a szisztematikus kizárások és üldöztetések révén 1939-ig eltávolították a terület minden szegmenséből a zsidókat.

A II. világháború kitörése és az 1940-es franciaországi hadjárat után pedig a francia divatipar Berlinbe vagy Bécsbe való áttelepítése volt napirenden.

Azt egyébként, hogy a „német divat” mit jelent, soha nem fogalmazták meg, de a megvalósítása a náci párt ideológiája mentén haladt: egy nemzeti összetartozás érzetét keltő, az egyediség minden formáját elutasító, uniformizált öltözetet, és a hagyományos elemekhez visszanyúló trendet akartak teremteni. Nem jött össze.

Nők, nácik és a dirndli

A náci ideológia bár igyekezett határokat szabni a nőknek, mégis a rendszer olyan fontos részének tartották őket, akiket mindenképp meg kell szólítani. Leginkább a divaton keresztül.

A Harmadik Birodalom nemi ideológiája, arra késztette a nőket, hogy térjenek vissza a feleség- és anyaszerepükhöz. Az ideális gazdafeleségektől elvárták, hogy Németország gazdag kulturális örökségét tükrözve hagyományos népviseletet, például dirndlit hordjanak. A propagandafotókon is általában ezt viselve, fonott hajjal vagy kontyban, kozmetikumok nélkül, gyermekekkel körülvéve ábrázolták a vidéki nőket.

A nácik trendteremtési kísérletének első kátyúja az volt, hogy a legtöbben ekkorra már nem viselték a hagyományos ruházatot, még vidéken sem. A tanyasi nők inkább a praktikum felé fordultak: azt hordták, ami kényelmes, laza és kevésbé látszik meg rajta, ha piszkos. A városi nők pedig a magazinok szerint öltözködtek.

A másik sokat hangoztatott női eszménykép a fiatal, egyenruhás német nőé volt. Az uniformis demonstrálta a párt vonzerejét és a viselő elkötelezettségét a rezsim iránt. De divatosnak ez sem számított.

Az egyenruha egyébként valamivel népszerűbb volt a nők körében, mint a hagyományos viselet. Később nagy fejfájást okozva a rezsimnek, mivel a háború előrehaladtával egyre jelentősebb volt a textilhiány a Harmadik Birodalomban, 1943-ra pedig drasztikussá vált. A rezsim már képtelen volt megfelelő ruházati felszerelést biztosítani a lakosságnak.

A nácik az addig propagált női egyenruhákat sem tudták megadni, ezért már csak hovatartozást jelző karszalagot osztottak a párthű asszonyoknak és lányoknak, akik nyíltan panaszkodtak emiatt.

Végül pont a „német divat” volt az, ami világosan láthatóvá tette a hátország számára, hogy a háború nem megy jól Németországnak.

Ami viszont divat lett: nácinak lenni

Politikai pályája kezdetén, az 1920-as évek elején maga Adolf Hitler is megpróbálkozott a hagyományos viselettel, jelezve, egy a németekkel. A várt hatás viszont nemhogy elmaradt, az emberek egyenesen nevetségesnek találták a lederhosenben parádézó politikust. Hitler későbbi propagandaminisztere, Joseph Goebbels viszont mindent tudott a megjelenés erejéről - írta a ListVerse. Felismerte, hogy az öltözködés alkalmas arra, hogy félelmet keltsenek másokban. Itt jött a képbe Hugo Boss cége. A Boss és Goebbels erős márkajelet adtak a náciknak: a történelemben még soha nem tapasztalt módon kapcsolódott össze a gonoszság, a katonai agresszió és a divat.

A Boss gyártotta az SA-rohamosztagosok barna ingeit, a Hitlerjugend és a Gestapo számára is ők készítették az egyenruhákat. A háborús készülődés felerősödésével egyre több állami megrendelést kapott divatház, és végül az SS és a Wehrmacht egyenruhái is innen kerültek ki – írta a Múlt-kor történelmi magazin.

A francia Louis Vuitton a szintén náci Vichy-rendszerrel állt szoros kapcsolatban. A The Guardian szerint a luxusmárka olyan termékeket is gyártott, amelyek dicsőítették Philippe Pétain marsallt.

Coco Chanelt manapság úgy szokás emlegetni, mint a modern, elegáns és dinamikus nő szimbóluma. A 2011-ben megjelent Egy ágyban az ellenséggel című könyv már árnyalta a divattervezőről alkotott képet, aki a Harmadik Birodalom katonai elhárító és hírszerző szervezetének dolgozott – írta a Múltkor történelmi magazin. A The New York Times könyvismertetése egyébként így kezdődött: "Gabrielle Chanel - ismertebb nevén Coco - nyomorult ember volt. Antiszemita, homofób, törtető, opportunista, sznob, morfiumfüggő, aktívan együttműködött a németekkel Párizs náci megszállása alatt, továbbá olyan ízléstelen kifejezésektől sem riadt vissza: "Ha szőke vagy, használj kék parfümöt ".

A nácik felismerték a divatipar előnyeit, hasznot mégis a tervezők húztak a politikából: Boss óriási vagyonra tett szert az állami megrendelések miatt. Vuitton pedig szinte egyedüli kedvezményezettnek számított a francia divatiparban, versenytársait sorra elsöpörte a náci rendszer, ami a világháború után nem kis előnyt jelentett.

Megemlítendő az is, hogy a divatipar azzá a területté vált, ahol a kollaboráns márkák zavartalanul folytathatták a működésüket a rezsim bukását követően.

Pedig nemcsak a gazdasági előnyt látták meg a rendszerben, az ideológiájában is osztoztak. Hugo Boss fia, Siegfried 1997-ben azt nyilatkozta: „apám természetesen a náci párt tagja volt, de akkoriban ki nem?” - írta a The New York Times.

A divatipar jobban ért a tálaláshoz

A dirndli még a kiterjedt és szétpénzelt náci propaganda ellenére sem tudott versenyezni a nemzetközi divatrendekkel és Greta Garbo, Jean Harlow vagy Katharine Hepburn megjelenésével: a német nők őket utánozták, Berlin legjobb tervezői pedig a női fogyasztói igényeket elégítették ki.

A II. világháború után aztán a tervezők is egyre gyakrabban és bátrabban nyúltak a politikához. Emlékezetes pillanat volt, mikor Katharine Hamnett brit tervező magával a Vasladyvel, Margaret Thatcher akkori brit miniszterelnökkel szállt szembe a pólójával. Hamnett egy "58% Don't Want Pershing" feliratú pólóban jelent meg egy Downing Street-i fogadáson 1984-ben, ezzel kifejezve ellenszenvét Thatcher, a politikája és a nukleáris rakétákkal szemben.

A nyomtatott, feliratos póló az egyik legalkalmasabb felület az identitás és vélemény kifejezésére. Ezt a divatvilág is meglátta, de mégsem saját „találmánya” a nyomott póló, a tervezők csak megtanulták használni. 1948-ban, az amerikai elnöki jelöltsége során Thomas Dewey-nek az volt az ötlete, hogy létrehozza a saját pólóit a "Dew it with Dewey" szlogennel. Később pedig a hippikre volt jellemző, hogy a felsőiken üzennek.

A hippi vagy a punk mozgalom trendjei és jellegzetességei egyébként mind a mai napig hívogatóak a divatvilágnak. Vivien Westwood volt az első tervező, aki fogyaszthatóvá és kifutóképessé tette a punkok stílusát. Westwood azóta is igazi aktivista, és ezt megmutatja a ruháin is - írta a Bellevue portál.

Korábban a múzsák, 2016-ban már Trump adta az ihletet

A divatipar politizálásának jelensége 2017-ben csúcsosodott ki. Olyannyira, hogy a Forbes magazin a politikát nevezte a "New York-i divathét legnagyobb trendjének".  És ehhez is csak Donald Trump és az elnökké választása kellett. Sok tervező elhatárolódott a 2016-ban megválasztott elnök nézeteitől, és ezt nyilvánosan meg is mutatták a kifutón.

Dao-Yi Chow és Maxwell Osborne tervezők a "Make America New York" szlogennel utaltak a város multikulturalizmusára és liberális hangulatára. Christian Siriano fekete pólóján pedig az állt: " Az emberek emberek ". A feminizmus témája is minden korábbinál jobban fókuszba került. Trump nőgyűlölő megszólalásai és Maria Grazia Chiuri "Mindannyiunknak feministának kéne lennünk" feliratú pólói igazi trendhullámot indítottak.

És hogy mi a közös kis fekete ruhában, a farmernadrágban és a politikában? Úgy tűnik, már egyik sem megy ki a divatból.

(Kiemelt kép I Fotó:  Lowien / United Archives/Lowien / mauritius images via AFP)